Előzmények: Míg Amerikában vagy Franciaországban a film gyorsan céges formát öltött, Angliában egyének játéka maradt. Őket összefoglalva a brightoni iskolának nevezzük. mert ezen a környéken dolgoztak, de más kapcsolat nem feltétlenül volt köztük. Ilyen George Albert Smith (1864-1959) is, aki mutatványosként kezdte, és ügyes diavetítőnek bizonyult, ami később jól jött a filmes trükkökhöz is. Egy 1896-os Lumiere-vetítésen találkozott a filmmel, be is szerzett egy kamerát rövidesen és műsorait vetítésekkel egészítette ki. Sokat kísérletezett, 1903-ra sikerült kifejlesztenie az első színesfimtechnológiát. 1914-ben hagyott fel a filmezéssel egy jogi vita után.

A film: Az egypercesben egy beteg kiscicus gyógyszert kap. A humor alapja, hogy gyerekek adják elő felnőttet játszva. A történet sok szót ne érdemel. A hossza miatt egyetlen fontos momentum került bele, ez pedig a vágás, amikor is a teljes színt lefedő kép ráközelít az eseményre, a macska begyógyszerezésére - azaz a közönség ekkor már képes volt értelmezni ezt a térbeli nézőpontváltást. Persze ez mai szemmel már evidens, de ekkoriban még korántsem volt az. Egy mai cuki macskás videót szintjét már nem üti meg, de egy rövid óvodás előadásnak elmegy,