Artúr filmélményei

Camp de Thiaroye

2019. június 16. 21:30 - Liberális Artúr

Rendezte: Ousmane Sembene, Thierno Faty Sow
Műfaj:
dráma, háborús
Főbb szereplők:
-

Megjelenés: 1988, Szenegál
Hossz: kb. 2,5 óra
IMDB:
7,8

Ajánlott írás: -
Mikor látható: -

Cselekmény: A második világháború végefelé a szenegáli katonák hazatérnek Diatta vezetésével, aki a törzsőrmesterségig vitte, de előtte ideiglenesen Thiaroyéban helyezik el őket egy szögesdrótokkal körbevett barakkban. Az ellátmány csapnivaló, ráadásult Diattát amerikai fekete dezertőrnek hiszik, ezért az amerikai katonai rendőrség jól helybenhagyja. Bosszúból társai elrabolnak egy amerikait, amíg vissza nem kapják Diattát, de ez a francia vezetést borítja ki, hiszen az amerikai mégiscsak fehér...

Téma: A film a thiaroyei mészárlásnak állít emléket (bocs a spoilerért), ami kiváló alkalom bemutatni a francia gyarmati uralmat és rasszizmust, illetve némileg rávilágít arra is, hogyan kezdett összeomlani a francia birodalom.

Tartalom: Szóval Diattáék épp hazaérkeznek, a családja örül neki, a fehér főnökének már kevésbé, pedig Raymond kapitány igazán jó arcnak tűnik. Később kiderül, az ellenszenv abból adódik, hogy Diatta faluját kiirtották a franciák, miután nem voltak kellően együttműködőek, mint az Emitaiban. Az még a Vichy-kormány alatt volt, érvel Raymond, de Diatta már látja, hogy nincs különbség. Diatta egyébként átmeneti karakter afrikai és európai műveltséggel, ami nevetségessé teszi felettesei rasszizmusát, hiszen műveltebb náluk. A rasszizmus legszebb példája az, amikor betér egy fehér bordélyba, ahol először amerikainak hiszik és rögtön megduplázzák az áraikat, de amint kiderül, hogy helyi fekete, kidobják. De térjünk vissza az átmenetinek szánt táborhoz, ami kifejező jelképe a gyarmatbirodalomnak, annyira nyilvánvalóan, hogy még a katonák nevei is országnevek. A fő gondolata az, hogy bár a harcból (amihez egyébként semmi közük) egyenlően vették ki részüket, másodrendűként kezelik őket, ez pedig elvezet oda, hogy miután harcoltak a franciákért, mostantól afrikáért fognak. A történetvezetés végre kellően drámaira sikerült, ügyesen szerettetnek meg velünk karaktereket és tartják viszonylag könnyed hangulatban a sztorit, hogy annál hatásosabb legyen a vége.

Forma: Hasonlóan a Mad Max 2-höz vagy a Délhez itt is egy főbb helyszínre korlátozódk a cselekmény, de bármennyire is jelképes, nem élnek vele. Van pár jobb beállítás, itt már komolyabb a színészi teljesítmény, mint Sembene korábbi filmjeiben, de őszintén szólva nem sok erényt találtam benne. Érdekesség, hogy a film operatőre a Parázsló évek krónikáját rendező Lakhdar-Hamina.

Élmény: Részben értem, hogy meg kell teremteni a történelmi filmjeinket, ugyanakkor kissé idejétmúltnak érzem ugyanazt a témát újra és újra elővenni még az 1980-as években is, Nem érintett meg különösebben, de egész szórakoztató volt.

Érdekességek:

- Sembene kiváló érzékkel készít olyan filmeket, amik kiverik a biztosítékot, és nemcsak Szenegálban, de számomra megdöbbentő módon még 1988-ban is képesek voltak a franciák betiltani.
- A thiaroyei mészárlás áldozatainak száma kb. 35-70 fő volt, de a táborban kb. 1300-an voltak. Hogy csitítsák a kedélyeket, de Gaulle gyorsan kifizettetett mindent, ugyanakkor több zendülőt így is börtönre ítéltek.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://arturfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr9814895124

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.