Artúr filmélményei

A bevándorlók szigete

2019. június 18. 09:08 - Liberális Artúr

Rendezte: Jorge Furtado
Műfaj:
-
Főbb szereplők:
-

Megjelenés: 1989, Brazília
Hossz: kb. 15 perc
IMDB:
8,5

Ajánlott írás: http://www.reverseshot.org/archive/entry/1196/isle_flowers
Mikor látható: -

Cselekmény: Suzuki egy ember, ami egy élőlény, olyan mint a paradicsom, csak fejlett agya van és szembefordítható hüvelykujja, amivel sokmindenre képes, például paradicsomot szedni, hogy eladja pénzért. A pénzt áruk cseréjére használják, mint például Anete, aki a pénzért úgynevezett parfümöt vesz, amit kicsit több pénzért elad. Ebből vesz családjának paradicsomot, amit sertéshússal megesznek. (A sertés egy élőlény, mint az ember, csak nincs fejlett agya, szembefordítható hüvelykujja és pénze.) Ha a paradicsom szaga kellemetlen, az az ember számára ehetetlen és kidobják...

Téma: Az esszészerű film az emberek közötti egyenlőtlenségre világít rá, a rendszer visszásságaira, az utolsó gondolata pedig az, hogy akinek nincs pénze és tulajdonosa, az szabad, amire az ember leginkább vágyik.

Tartalom: A félig-meddig dokumentumfilm azzal indít, hogy ez nem kitalált történet, majd a paradicsomtermelő Suzukiból kiindulva a Sivatagi show stílusában beszélni kezd a földi életről, elsősorban az emberekről. A paradicsom útját követve eljutunk a középosztálybeli Anetehez, majd a szeméttelepre, ahol leválogatják a disznóeledelnek még alkalmas szemetet a malacoknak, a többit pedig meghagyják a szegényeknek, akik pénz és gazda híján szabadok. De az egész filmet áthatja az ironikus hangvétel, nyilván nem irigyelhetjük a nyomorgók szabadságát sem. Végül a kezdettel ellentétben elmondja, hogy nem is a valódi szigeten forgattak és egyes szereplők színészek, de a többi igaz. Tehát a gyorsan szövegelő, sok információt és gondolattöredéket közlő beszélő inkább csak stimulál minket és gondolkodásra ösztönöz, nem pedig elvezet egy pontba, mégha elsőre úgy is tűnik. Ezért nem is megyek bele a gondolatvezetésébe, ami szokásos szocialista üzenetnek tűnhet. A mygar címet nem vágom igazán, az eredeti "virágok szigetét" jelent, ami a létező hely neve.

Forma: Mint a gondolatok sebessége, a film is gyorsan pörög sok vágással, ráadásul a képek gyakran jelképekkel, többletjelentéssel terheltek, nem is lehet elsőre feldolgozni mindent. Ez nem csak azt jelenti, hogy pl. Suzukit tudományos környezetbe helyezve demonstrálják, hanem előfordulnak animált kollázsok is. A képek nem is mindig illusztrálják az elhangzottakat, hanem gyakran azzal ellentétesek, így ironikusak vagy éppen valami teljesen más, de hozzá kapcsolódó dolgot mutatnak (pl. Jézustól, aki zsidó, hamar eljutunk a holokausztos dokumentumfilm-bevágásokig, pedig csak a zsidó szó jelentését magyarázza). A film végéig a narrátor monoton, csak ott kezd nagyobb beleéléssel beszélni, amikor a szabadsághoz érünk, és ekkor lesz hangsúlyosabb a zene is.

Élmény: Izgalmas, élvezetes formája a filmnek, amikor így sebtében, félig viccesen, meghökkentően, informatívan, elgondolkoztatóan közvetítenek valamit több rétegben, de nem irányítva, hanem inkább teret adva a további gondolatoknak (ellentétben a túl emelkedett Godard-ral). Kicsit olyan, mint a Tire die és a Nap nélkül szerelemgyereke.


Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://arturfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr6114897436

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.