Artúr filmélményei

al-Kitkat

2019. július 23. 12:42 - Liberális Artúr

Rendezte: Daoud Abdel Sayed
Műfaj:
vígjáték
Főbb szereplők:
-

Megjelenés: 1991, Egyiptom
Hossz: kb. 2 óra
IMDB:
8,2

Ajánlott írás: -
Mikor látható: -

Cselekmény: Hosny egy vak, nyugdíjas zenetanár az egyiptomi Giza Kitkat városrészében, aki drogozva tölti mindennapjait, ennek finanszírozásához pedig titokban már eladta a házukat. Pedig fia, Yousef is számítana a pénzre, mert szeretne Európában dolgozni a kilátástalan munkásnegyed helyett. Nem is sejti, hogy az elhagyott Fatima halálosan szerelmes belé, meg is próbálja elcsábítani, de a fiú észre se veszi a kísérleteket. Eközben Hosny dílere, El-Haram azzal cselezi ki folyamatosan a rendőrséget, hogy a hasist nem saját otthonában tárolja. Yousef az utcán véletlenül megtudja, hogy apja már eladta a házat...

Téma: A film alapjául szolgáló regény állítólag sokkal politikusabb volt, de itt is meghúzódik az egész mögött a társadalomrajz, a negyed kilátástalansága, ahol az emberek mellett a bűnözők is kisstílűek. De igazából mindez háttérbe szorul, mert az emberek és az alaphangulat is bájosan meleg, könnyed, így számomra inkább az egész egy humanista életetszemléletbe futott ki.

Tartalom: Sok mellékcselekményszál van, de még a fő vonal is csak érintőlegesen jelenik meg, sokkal jellemzőbb, hogy életképeket, karaktereket kapunk a környékről, amelyeket többnyire Hosny köt össze. Ő eleve egy élvhajhász, életörömöt megtestesítő figura, aki nem drogozik, zenél, bolondozik, a világ gondjait pedig próbálja elhajtani, még vakságát se hajlandó tudomásul venni. Fő konfliktusa, hogy a megélhetéséhez el kell adnia a házat, ahol megélhetne. Ezt szemére is veti az idősebb generáció, míg a fiatalabb épp azt, hogy nem adja el. Yousef, a fia kicsit életképtelen, apjával ellentétben ő nem szebb jelent, hanem jövőt képzel el, amit jól mutat, hogy észre se veszi, ahogy Fatima szinte rámászik, amikor meg igen, akkor nem tud teljesíteni. Nem írom le mindegyik karaktert, mindegyiküknek van valami baja, amit végül elfogadnak ahelyett, hogy folyton stresszelnének rajta. A kulcs az, hogy a regénnyel szemben mindezt humorral itatja át a film, így mi is el tudjuk fogadni és átérezni a belenyugvást. Forrása hétköznapi dolgokból adódik, pl. hogy Fatima nem tud egyedül zokogni, mert mindenhol van valaki vagy ahogy El-Haram felszarvazza barátját... stb. A legtöbb poént persze Hosny vaksága hozza, mivel nem hajlandó ennek megfelelően viselkedni és motorra ül vagy épp egy vak embert vezet eljátszva, hogy lát.

Forma: Nem igazán igyekezett erre nagy hangsúlyt fektetni, nem fedeztem fel rendező elvet. Volt pár kifejezőbb eset, mint pl. a kezdés, amikor csak az éneket halljuk először és a kép csak később jön meg. A legfontosabb elem a Hosnyt alakító színész játéka, aki állítólag csak önmagát kellett, hogy adja, ennek köszönhető, hogy ő lett a film súlypontja. Ha már zenészek voltak, lehetett volna erre nagyobb hangsúlyt fektetni, így kicsit az a pár elhangzó dal kissé megtörte a film ritmusát.

Élmény: Őszintén szólva erőtt vett rajtam az elmúlt hetekben a szellemi renyheség és két hét kellett hozzá, hogy végignézzem, pedig nem volt unalmas, kifejezetten könnyed és lélekmelengető film, amin sokat lehet mosolyogni.


Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://arturfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr3414925336

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.