Artúr filmélményei

Sanghaj virágai (1998)

2019. október 12. 10:41 - Liberális Artúr


Rendezte: Hou Hsziao-hszien
Műfaj:
dráma, történelmi
Főbb szereplők:
-

Megjelenés: 1998, Tajvan

Hossz: kb. 2 óra
IMDB:
7,4

Ajánlott írás: http://sensesofcinema.com/2012/cteq/what-is-said-and-left-unsaid-in-hou-hsiao-hsiens-flowers-of-shanghai/
Mikor látható: -

Cselekmény: Őszinte leszek, nem bírtam követni a cselekményt, de nincs is nagyon. A virágok prostituáltakat jelentenek a korabeli (1880-as évek) kínai szlengjében, viszont a gésákhoz hasonlóan ez nem kurválkodást jelent, hanem kifinomult szeretőt, feleségjelöltet. Az ő viszonyuk kerül bemutatásra elsősorban Vang úrral (Tony Leung), aki épp dobta sokéves kapcsolatát Rózsával egy másik lány, Jázmin kedvéért, aki érthető módon bosszús, hiszen tőle függ a megélhetése és nincs másik kuncsaftja...


Téma: Attól tartok ez egy olyan film, ami a kínai kultúrán kívül állóknak nagyrészt érthetetlen, ráadásul egy megtekintés kevés hozzá. Annyi persze lejön, hogy karakterszinten fontosak a tökéletes formalitással kinyilvánított érzelmi játékok és manipulációk, ahol a társadalmi rang és a szociális helyzet sem mellékes, és az is lejön, hogy Sanghajt ekkor amerikaiak és britek uralták, de épp kezd Kína ébredezni. Viszont olyan mennyiségű kulturális utalást sejtek a párbeszédek és a korszak mögött, ami európai szemmel láthatatlan és bizonyára plusz dimenziókat ad a filmhez. Mivel főként nők problémáival találkozunk, számomra volt egy feminista jellege is a filmnek, mert bár a történet korspecifikus, a nők kiszolgáltatottsága viszonylag egyetemes helyzet még napjainkban is.

Tartalom: A szerkezet töredezett, mert bár lineáris, gyakran ugrálunk az időben. Az "eseményeket" közvetve, beszélgetések során tudjuk nyomon követni, ráadásul épp az események főszereplői azok, akik alig beszélnek és akkor is udvarias formulákkal manipulálva, nem őszintén. A beszélgetők, a ház vendégei és lányai beszámolnak, találgatnak arról, hogy hogyan változott Vang és Rózsa viszonya Jázmin miatt, eközben pedig megismerjük a lányok főbb gondjait is, ami természetesen abból adódik, hogy gyerekként megvették őket, így el kell viselniük helyzetüket, de közben benne is maradni, hogy tehetősen léphessenek ki belőle egy jó férj révén. Csakhogy prostitúció lévén a férfiak nem feltétlenül maradnak meg egy lánynál, ebből adódnak a bonyodalmak. Így aztán minden lány, madam és kuncsaft taktikázik, amivel tisztában van mindenki, ettől a kettősbeszédtől olyan nehéz többek közt értelmezni a látottakat. Eközben mégis megjelennek valódi érzelmek, értjük, ki mit érez annak ellenére hogy mit mond és cselekszik.

Forma: Ehhez pedig jó színészi játék kell, amit meg is kapunk, noha a legendás Leung csak maga elé néz gondterhelten, a lányok pedig többnyire számítóan magukra erőltetve az udvariasságot. A képi világ nagyon karakteres, de az első jelenetben kb. benne van minden eszköze: pazar díszlet, Keresztapásan sötét-árnyékos, meleg megvilágítás, végig egy-egy, időnként zsúfolt szobában játszódó jelenetek - ezektől bensőséges a hangulat. Lassan haladunk, kevés a vágás és azok sem hirtelenek, hanem lassan elsötétülők, miközben a kamera lassan mozog oldalra, majd vissza egyik beszélőtől a másikhoz.

Élmény: Láttam már pár kínai filmet, de valahogy eddig egyik sem volt igazán kínai. Úgy értem, biztos a formalitások miatt, de ezúttal annyira kínaian hangzott minden, mint még soha. Nem tenném a legerősebb kezdések közé, de ettől függetlenül tökéletes, ahogy az első tíz perc egy snittben felvezet mindent és belesűríti a teljes képi világát, azonnal megragadja az embert és beszippantja magába. A nehezen követhetőség miatt viszont legalább kétszer kell megnézni.

Érdekességek:

- Korábban láttuk: Tony Leung (A szomorúság városa, Vadító szép napok, Csungking expressz, Édes2kettes, Szerelemre hangolva), Carina Lau (Vadító szép napok), Jack Kao (A szomorúság városa), Rebecca Pan (Vadító szép napok, Szerelemre hangolva)
- Pauline Chan 2002-ben, 29 évesen hunyt el, miután depressziója miatt öngyilkos lett. Pornósként kezdett, hogy segítse családját, drogozott, erőszakoskodott, börtönben is volt.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://arturfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr4615201064

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.