Artúr filmélményei

The Sea Hawk (1924)

2020. április 05. 23:58 - Liberális Artúr


Rendezte: Frank Lloyd
Műfaj:
kaland, néma
Főbb szereplők:
Milton Sills, Enid Bennett, Lloyd Hughes, Wallace Beery, Marc McDermott, Wallace MacDonald, Bert Woodruff, Claire Du Brey, Lionel Belmore 

Megjelenés: 1924, Egyesült Államok

Hossz: kb. 2 óra

IMDB:
7,0

Ajánlott írás: -
Mikor látható: -

Cselekmény: 16. század, Anglia. Az angolok már legyőzték a spanyol flottát többek közt a kalóz Oliver Tressilian segítségével, amiért nemesi címet és birtokot kapott. Oda is van a szomszéd birtok lányáért, Rosamundért (Enid Bennett), amit viszont a lány rokonai nagyon nem néznek jó szemmel Oliver nem túl dicső kalózszármazása miatt. Nem tesz jót az ügynek, hogy mindenki elég sértődékeny, így amikor Rosamund és Oliver öccsei összekapnak egy nőn és szemtanú nélküli, de tisztességes párbajban Oliver öccse, Lionel megöli Rosamund öccsét (Wallace MacDonald), először mindenki Olivert gyanúsítja, hiszen korábban is volt már összetűzésük. Szemtanú hiányában a párbaj törvénytelen, Lionel pedig retteg a kivégzéstől, ezért félelmében biztosra akar menni, hogy a gyanú továbbra is Oliveren marad, így felbérel egy kétes hajókapitányt (Wallace Beery), hogy rabolja el és adja el rabszolgának Olivert. Így lesz Oliverből rövidesen spanyol gályarab...

Téma: ..ám szerencséjére (spoiler jön) algír kalózok kiszabadítják és őket szolgálva sikeres kalózkapitánnyá válik újra tengeri sólyom néven (innen a cím). Bosszúból elrabolja Lionelt, valamint Rosamundot, hogy megmagyarázza, mi történt, ám az algír udvarban is nemkívánatos lesz személye. De szerencsésen minden bajt megúsznak, mindenre fény derül, szerelmeseink egybekelnek és boldogan térnek haza. Ez alapján egy Monte Cristo-féle tematikára számíthatnánk, de ennyi sincs benne. Nagyon hunyorítva esetleg belelátható a megbűnhődés témája, hiszen többen jó útra térnek a történet során, de inkább csak egy izgalmas kalandfilmről van szó.

Tartalom: A történet első harmadában az angliai viszonyokat ismerhetjük meg, mai lehetne egy Rómeó és Júlia történet is, hiszen két ellenséges szomszédról van szó, ahol a két oldal egy-egy tagja szerelmes a másikba. A második harmad azonban váratlan fordulatot vesz és a korhoz képest igen bátran Oliver elátkozza a vele rosszul bánó, az őt becsapó keresztényeket és inkább muszlim kalózok szolgálatába áll, és innentől kezdve a korra jellemzően az egzotikus Keleté lesz a főszerep. Kár, hogy ennyiben  marad a keresztény-muszlim ellentét, mert izgalmas lett volna, ha Oliver felveszi a külső szemlélődő szerepét és rámutat a nyugati világ álszentségeire. A harmadik harmadra azonban kiderül, hogy a Keleten se jobb. A történet ereje a karakterfejlődésben, a karakterek árnyaltságában van, ami ugyan nem egy shakespeare-i mélység, de azért az eddigi sikerfilmekhez képest elég izgi. Oliver pl. hirtelen haragú, de próbálja magát tartóztatni, majd küzd bosszúvágyával és irgalmával, hűséggel és érdekkel. Talán még jobban megjelenik a tépelődés Lionel esetében, aki félelmében egészen lealjasodik, holott nem akar. De pl. az algíri basa is mozog a nagylelkű, a kicsinyes, a mérges, a számító és a szomorú állapotok között. Enyhítendő a drámai feszültségen megkapjuk a simls kapitány karakterét, akinek nincs erkölcsi érzéke, legalábbis a kis dolgokban, ezzel pedig egy eléggé jó előképe A Karib-tenger kalózainak.

Forma: A színészi játék ehhez a feladathoz nem nő fel, még nagyon kezdetleges és teátrális az arcjáték, de elég ennyi is. Szórakoztató kalandfilmről van szó, tehát ami számít, az a grandiózusság, és abból van benne - olyannyira, hogy még 15 évvel későbbi nagyköltségvetésű filmekben is felhasználták a hajócsata-jeleneteit. Kosztümös emberek nagy tömege vív kardpárbajt hajóágyúk füstje között, sok métert zuhanva, és persze kapunk ízelítőt az egzotikus Keletből is, ami viszont már nem volt monumentális. Nem mellékes, hogy a női nézőkre gondolva nem egyszer levetkőztették a férfisztárokat, a gályarabos jelenetek simán verik a Ben-Hur izzadt férfitesteit is.

Élmény: Szórakoztató filmnek rendben van, persze ne várjon senki csodát egy százéves filmtől (bár részemről inkább ez, mint egy centire kimért, steril Bosszúállók). Vicces volt felfedezni benne a Ben-Hur és A Karib-tenger kalózainak előképét, és még majdnem sikerült meglepnie is azzal, amikor a vártnál árnyaltabb karakterekké váltak főhőseink és még nyíltan kritizálták az álszent keresztényeket is.

Érdekességek:

  • Korábban láttuk: Enid Bennett (Robin Hood), Wallace Beery (Az apokalipszis négy lovasa, Robin Hood), Wallace MacDonald (Reménytelen szerelem), Claire Du Brey (Életünk legszebb évei, Csipkerózsika), Lionel Belmore (Frankenstein, Robin Hood kalandjai), Kathleen Key (Az apokalipszis négy lovasa), Theodore Lorch (Hatosfogat), George O'Brien (Virradat)
  • Claire Du Brey 1993-ban, 100 évesen hunyt el.
  • A berber kalózok korszaka elsősorban a 16-19. századra tehető, akik nemcsak a Földközi-tengeren, hanem még Amerikában is pusztítottak, állítólag mintegy kétmillió rabszolgát összefogdosva a partvidékekről. A 17. század végétől, de legvégül a 19. század első felére egyre kevésbé jelentettek veszélyt az erősödő európai hajókra.
  • Oliver mintája talán az a Jack Ward lehetett, akispanyol hajókat fosztogatott királyi megbízásból, míg meg nem unta az alacsony bevételt és kalóznak nem állt. Idővel hazatért volna, de nem kapott kegyelmet, ezért áttért az iszlámra és így befogadták Algériában, ahol boldogan élt, amíg el nem vitte a pestis.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://arturfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr4815580436

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.