Artúr filmélményei

A Dél dala (1946)

2020. október 12. 22:55 - Liberális Artúr

Rendezte: Harve Foster, Wilfred Jackson
Műfaj:
animáció, dráma, zenés
Főbb szereplők:
Ruth Warrick, Bobby Driscoll, James Baskett, Luana Patten

Megjelenés: 1946, Egyesült Államok

Hossz: kb. 1,5 óra

IMDB:
7,1

Ajánlott írás: -
Mikor látható: -

Cselekmény: Az amerikai polgárháború utáni Délen járunk. A kis Johnny szüleivel a nagyi ültetvényére utazik hosszabb látogatásra és már előre örül a híres malomtavi békáknak vagy Rémusz bácsi meséinek. Hidegzuhanyként éri a hír, hogy apja nem maradhat velük, mert újságíróként valami forró ügybe nyúlt bele és azonnal haza kell utaznia. Johnny bánatában este apja után szökne, de belebotlik az épp mesélő Rémusz bácsiba, kíváncsisága pedig nagyobb, mint apja utána vágya, így inkább marad és hallgat, főleg hogy a mesebeli nyúl is el akar szökni, de csak nagyobb bajba keveredik otthonától távol. Persze baj akad így is, hiszen a szomszéd gyerekek nem túl kedvesek...

Téma: Rémusz bácsi egy Harris nevű író karaktere, akinek a szájába adva gyűjtötte össze az afroamerikai népmeséket. Ebből kapunk hármat, amelyek mind passzolnak Johnny adott helyzetére. Az utolsó mese fejezi ki talán leginkább a történet szellemiségét, miszerint mindenkinek van egy helye, ahol felszabadult lehet - Johnny esetében ez Rémusz bácsi háza, ahol meséket hallgathat.

Tartalom: A kerettörténetünk tulajdonképpen maga a történet, amit időnként megszakítanak Rémusz bácsi meséi reflektálva a valóságra. Ebben a kis Johnny szülei kényszervakációra mennek a nagyi nagybirtokára, a szülei mintha válófélben lennének, az apa elutazik, Johnny utána szökne, de Rámusz bácsi maradásra bírja egy tanmesével. Johnny többi kalandja is hasonlóan végződik, úgyhogy már csak a spoiler miatt sem mesélem el őket. Bár azt írtam, hogy az utolsó mese fejezi ki leginkább a szellemiségét, valójában nem igazán fut ki sehova sem a történet, nincs egy logikusan felépített íve. A karakterek sablonosak, jelképrendszer nincs a valós és a mesebeli karakterek párhuzamát leszámítva.

Forma: A sztorinál sokkal érdekesebb a forma. Egyrészt mert kényszerből a Disney a drágább animáció helyett élőszereplős filmet készített (az animáció kb. a harmadát teszi ki a játékidőnek). Az animált részek nem túl kreatívak vagy részletgazdagok, ami a Disneytől számomra kissé csalódás. Másrészt azonban e keveredés előnye, hogy helyenként a két világ összemosódik és ezt már remekül oldották meg. Egy "igénytelenebb" megoldás megelégedett volna azzal, hogy az élő szereplő köré rajzolnak dolgokat, amire az többé-kevésbé jó időzítéssel reagál, itt azonban ügyesen összehangolták a kettőt és pl. amikor egy rajzolt béka beleugrik a valódi vízbe, ott előidéztek egy valódi csobbanást is. Túl sok dal nincs, de a meseszerű világban nem indokolatlanok amúgy sem. A legnagyobb sláger valóban fülbemászó, de egyik sem igazán emlékezetes, bár a második mesében a dalt a történethez igazítva többször megszakítják és újrakezdik. A szereplők korrektek, a gyerekek is rendben voltak, pedig rajtuk gyakran elhasal egy film.

Élmény: Kedves kis történet, gyerekmese-szintű, de azért nagyon hiányzik belőle a nagy Disney-klasszikusok kreativitása és csontig hatoló üzenete. Nem a szó legnegatívabb értelmében, de dedósabb náluk.

Érdekességek:

  • Korábban láttuk:
    • Ruth Warrick (Aranypolgár)
    • Hattie McDaniel (Elfújta a szél)
    • Mary Field (Hová lettél drága völgyünk, A földkerekség legnagyobb showja)
    • Nick Stewart (Carmen Jones, Bolond bolond világ)
    • Roy Glenn (Carmen Jones, A szélre írva)
    • Clarence Nash (Pinokkió, Bambi)
  • Bobby Driscoll (Johnny) felnőttként már nem volt túl sikeres, drogfüggővé vált és 1968-ban, 31 évesen elhunyt
  • Clarence Nash (a kék madár) volt Donald kacsa eredeti hangja
  • A könyvet itthon is kiadták és olyan sikeres lett, hogy még tévéfilmsorozat is készült belőle (ld. első részt itt).
  • A filmet a Disney igyekszik eltüntetni rasszista felhangjai miatt; innen nézve fura lehet, hogy mitől ítélték el már megjelenésekor is a filmet, hiszen a fekete karakterek kifejezetten pozitívak. A válasz a kontextusban keresendő, a fekete munkások és a fehér elit kapcsolatát ugyanis életszerűtlenül idillinek ábrázolják (+ egyebek, mint amilyen a "varázsnigger"). Épp ezért még az 1980-as években bemutatták újra a filmet, de videón már csak Amerikán kívül jelent meg.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://arturfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr2116232986

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása