Artúr filmélményei

Aquarius (2016)

2020. november 02. 22:53 - Liberális Artúr

Rendezte: Kleber Mendonca Filho
Műfaj:
dráma
Főbb szereplők:
Sonia Braga

Megjelenés: 2016, Brazília
Hossz: kb. 2,5 óra

IMDB:
7,5
Ajánlott írás: https://www2.bfi.org.uk/news-opinion/sight-sound-magazine/reviews-recommendations/aquarius-first-look
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/aquarius--aquarius/movie-175363

Cselekmény: Clara idősödő, özvegy nő, tengerparti apartmanjában (aminek neve Aquarius) tengeti jómódjú napjait. túlélt egy mellrákot, van három gyereke és unokái, időnként bulizik és randizik. Rajta kívül már mindenki eladta a házban a lakást egy vállalkozónak, aki új, modern épületet húzna fel helyette, csak ő nem hajlandó rá...

Téma: Első blikkre csak egy szokásos történet a makacs kisemberről, aki szembeszáll a hatalommal, de ne felejtsük, hogy ez egy brazil film, ami azért egy kicsit más helyzet, mint egy hollywoodi történet függetlenül attól, hogy melyik végződik jól vagy rosszul, hiszen itt egészen más hagyományai vannak a Dávid-Góliát párharcoknak. Ugyanakkor már nem a 20. században vagyunk, hanem a 21. században, így változtak a módszerek és a felállás is, hiszen nem lehet egyszerűen agyonlövetni a kekeckedő kisembert. Csakhogy már Clara sem kisember, mégha el is törpül a nagyvállalat mellett, de azért mégsem a széles, nyomorgó tömeg egyike. Szembenállásuk tehát nem teljesen fekete-fehér társadalmi szempontból, hanem inkább generációs és szemléletbeli.

Tartalom: A történet három részre oszlik, de ennek nincs sok jelentősége. Az első jelentősebb része Clara genezise, ami 30 éve játszódik és amiben megünnepli szabadszellemű nagynénjét. Ez volt a legígértesebb része a filmnek, hiszen amíg a gyerekek udvariasan felolvassák a nagynéni színes, de száraz élettörténetét, addig a nagynéni elrévedező tekintete azon a komódon nyugszik meg, ahol szerelme kinyalta. És bár hasonlóan meghökkentően nauralisztikus részek lesznek még, később már nem annyira meghkökkentőek. Szóval az elsőrészben megismerjük az előmodellt és megtudjuk, hogy Clara épp túl van a mellrákon. A második rész hozza el a fő konfliktust a már harminc évvel későbbi Clarának, aki visszavonult zenei újságíró, özvegy, de ugyanott él és aktív életet él minden értelemben. Itt jön elő egy fontos gondolat, amit később többé sajnos nem vesznek elő, pedig nem ártott volna hangsúlyozni: egy lemez kapcsán meséli el nekünk, hogy egy tárgy többet jelent önmagánál, hiszen a hozzá kapcsolódó emlékek is számítanak. A konfliktust az okozza, hogy Clara társasházának minden lakását felvásárolta már a fiatal, jóképű, Amerikában diplomázott nagyvállalat új vezetője, Clara azonban nem hajlandó tárgyalni (hiszen a lakásához számos emlék fűzi). Személyükön keresztül csap össze tehát a kisember és a nagyvállalat, a régi és az új, a szabad szellem és az elnyomó hatalom. A magyar néző könnyen átsuhanhat afelett, hogy Clara is messze van a tökéletestől, ami elsősorban bejárónőjével való kapcsolatában nyilvánul meg, hiszen Clara is egy felsőközéposztálybeli és időnként másokkal szemben is túllő a célon. De részben ettől igazán életszerű, hiszen vannak hibái, ugyanakkor életszeretet és pozitív kisugárzása szimpatikussá teszi, és a játékidő nagy részét ilyen apró, nem túl releváns epizódok teszik ki, ahol különféle ismerőseivel beszélget.

Forma: Az egyetlen igazi vizuális állandó a komód, amely rendre feltűnik mintegy kapcsolódási pontként a múlt, jelen és jövő közt. Többször bevetett eszköz a sokkolás,a mi nem durva, csupán meglepően naturalisztikus - ettől természetesebb és életszagúbb lesz. Fontos szerepet kap a zene, hiszen Clara zenei újságíró, ennek sok szerepe azonban nincs a hangulatfestésen kívül (legalábbis innnen Kelet-Európából nézve). A Clarát alakító színésznő játékát szokták még kiemelni, de ehhez nincs igazán szemem. Biztos jó volt.

Élmény: Fura volt, mert én is azt a kettősséget éreztem benne elsősorban, hogy Clara messze nem egy tökéletes hős, így nem is tudtam teljesen azonosulni vele. Ez lehet, hogy valakinek előny, de nekem, mint amerikai filmeken szocializálódott nézőnek ez kissé nehézzé teszi. Az jó, hogy vannak benne bátor képek, de a cselekmény önmagában lapos és saját kontextusának megértéséhez kell némi tapasztalat.

Érdekességek:

  • Korábban láttuk: Irandhir Santos és Maeve Jinkings (O Som ao Redor)
  • Ez a rendező második filmje, az O Som ao Redorhoz hasonlóan ez is Recifében játszódik.
  • A filmet kisebb botrány kísérte, mert egy filmfesztiválóan a nyilvánosságot arra használták, hogy megvédjék az akkori korrupcióval vádolt elnököt, amiért persze az elnök ellenzéke magát a filmet is támadni kezdte.

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://arturfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr916263542

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Barnakanapés 2020.11.05. 12:53:04

Még egy kis érdekesség: A főszereplő hölgy, Sonia Braga sokaknak ismerős lehet a Szex és New York sorozatból. :) Ő játszotta Mariát, a brazil festőművészt, akivek Samantha leszbi kapcsolatba bonyolódott pár epizód erejéig.

Liberális Artúr · arturfilm.blog.hu 2020.11.05. 14:06:23

@Barnakanapés: Aha, hát ez nem volt meg, bocsi :D
De amúgy igen, elvileg nemzetközileg is ismertebb színésznő.
süti beállítások módosítása