Artúr filmélményei

Gyilkosság (1956)

2020. november 09. 22:27 - Liberális Artúr

Rendezte: Stanley Kubrick
Műfaj: film noir
Főbb szereplők: Sterling Hayden
Megjelenés: 1956, Egyesült Államok
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 8,0
Ajánlott írás: https://geekz.blog.hu/2011/10/11/gyilkossag_1966
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/gyilkossag-the-killing/movie-51334

Cselekmény: Johnny (Sterling Hayden) öt év után szabadul. Megunja a piti melókat és egy utolsó nagy dobást akar, egy lóversenypálya kirablását. Ez többemberes akció, de csak azokat avatja be a teljes tervbe, akiket feltétlenül szükséges, a "statisztákat", akiknek a feladata káosz keltése, nem. A probléma akkor kezdődik, amikor az egyik lovin dolgozó civil, a teljesen beavatott George (Elisha Cook Jr.) szája eljár otthon, csalfa felesége pedog továbbadja az infót szeretőjének...

Téma: Nincs most nagyon erőm gondolkodni (tudom, akkor ne posztoljak, de muszáj haladni), de nem sikerült felfedeznem központi gondolatot a történetben. Ugyanakkor erős a gyanúm, hogy Kubrick ironikusra vette a hangot, és ha épp nem is paródiának szánta, de mindenképpen játszott a műfaji klisékkel.

Tartalom: És máris egy érdekes eszközzel indít, mert egyrészt narrál, ami azért egy film noirnál nem szokatlan, de nem belső monológot hallunk, hanem valódi narrátort. De ennél érdekesebb, hogy kicsit megborítja az idősíkokat és picit ugrál közöttük, miközben felvezeti a különböző karaktereket. Nem vesézem ki őket egyesével, mindegyik kellően kidolgozott, hogy akár sokkal több időt szánjunk rájuk, már elszoktam az ilyen mélységű karakterábrázolásoktól, és még a mellékszereplőkben is több van annál, mint amennyi a szerepük. A lényeg, hogy többségük tipikusan noirosan tragikus alak, különösen az életszerűtlenül pipogya George, akit olyan szinten aláz felesége, hogy az már nevetséges (nem beszélve az utolsó közös jelenetükről). Szintén vicces figura a birkózó, aki alkata és tört angolsága ellenére magasszintű filozófiai gondolatokat mond fel folyékonyan, de hasonló mondható el a mesterlövészről is. És ha már a mesterlövésznél tartunk, mindenkire igaz, de nála figyelhető meg a legjobban, hogy vérprofik és simán veszik a váratlan akadályokat is, nem hagyják magukat eltéríteni a céltól. És akadályból van bőven, és ettől igazán szórakoztató/gúnyos a történet, ugyanis rendre bedob valami apróságot, ami megnehezíti az amúgy aprólékosan eltervezett akciót.

Forma: Természetesen noiros, bár nem olyan markánsan, mint egy klasszikus. Megvannak az árnyékok, a kevés fény, a falra vetülő árnyékrácsok, kissé alsó kameraszög, a lelakott díszletek és elhasznált ruhák (és arcok). De mégiscsak 1956-ot írunk és nem lehet mindenki Wilder, úgyhogy a párbeszédek már nem kifejezetten pörgősek vagy szellemesek.  A zene szépen növelte a feszültséget, a színészi játék nem volt túl erős, kissé már ósdinak hat.

Élmény: Bár a film nem volt nagy siker a mozikban, a kritikusok szerették és megalapozta Kubrick hírét - nem alaptalanul. Még nem erősen műfaji film és kevésbé kubrickos, de így is messze jobb a mostanában látott amerikai sikerfilmeknél. A szerepét beteljesíti, de lehetett volna sokkal erősebb annak fényében, hogy az egy évvel későbbi A dicsőség ösvényei már milyen szinten van.

Érdekességek:

  • Korábban láttuk:
    • Sterling Hayden (Johnny Guitar, Dr. Strangelove, A keresztapa, Huszadik század)
    • Coleen Gray (Vörös folyó)
    • Elisha Cook Jr. (York őrmester, A máltai sólyom, A hosszú álom, Rosemary gyermeke)
    • Ted de Corsia (Spartacus)
    • Joe Sawyer (Érik a gyümölcs, York őrmester)
    • James Edwards (A mandzsúriai jelölt, Patton tábornok)
    • Timothy Carey (A dicsőség ösvényei)
    • Joe Turkel (A dicsőség ösvényei, Szárnyas fejvadász)
    • Jay Adler (A siker édes illata)
    • Dorothy Adams (Ninocska, Clemetina kedvesem, Valakit megöltek, Életünk legszebb évei, Sámson és Delilah, A földkerekség legnagyobb showja, A tízparancsolat)
  • Még életben vannak: Joe Turkel (93)
  • Az örmény Kola Kwariani valóban profi birkózó és sakkozó volt tragikus halállal: 77 évesen belekötött egy csoport tinédzser és agyonverték.

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://arturfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr4516277574

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Time Goes By · http://timegoesby.blog.hu/ 2020.11.10. 11:38:23

Abban igazad volt, hogy Kubrick játszott a műfaji klisékkel, sémákkal, de ennek nem az volt érzésem szerint az oka, hogy valamiféle paródiát készítsen, hanem az, hogy eddigre (1956) már lényegében mindent kipróbáltak a noir műfajában, és már a végsőket rúgta. Nehéz volt már újat adni műfajon belül, erre csak a heist típusú noirok adtak még valamennyi lehetőséget, ami a műfaj késői korszakának meghatározó filmjeit adta. De ez az alműfaj egyszerűen kevésbé érdekes, izgalmas és alkalmas kísérletezgetésekre, mint a klasszikus noirok, amiket jóval többféleképpen lehetett csűrni-csavarni és többféle mondanivalót vagy központi témát bele lehet szőni. Mindettől függetlenül ez a film a heist noirok legjobbja a klasszikus korból.

"de muszáj haladni..."
Jaj, ismerem ezt a fíilinget...:) én is egy ilyen fázisban vagyok. Nincs túl sok kedvem az íráshoz és gondolkodáshoz most, de valami kényszerbetegség vagy addiktség miatt "kénytelen" vagyok posztolni. :D

Liberális Artúr · arturfilm.blog.hu 2020.11.13. 08:58:12

@Time Goes By: Tudom, hogy nem jó hozzáállás, de inkább haladni akarok és az igénytelenebb posztot választom, mint hogy napokig/hetekig/hónapokig üljek egy poszton, mert aztán sosem lesz a végén belőle semmi :(

Így meg ha felületesen is, de legalább végigrágtam magam már 1000+ filmen. Legalábbis ezzel nyugtatom magam :D
süti beállítások módosítása