Artúr filmélményei

Becstelen Brigantyk (2009)

2020. december 20. 15:53 - Liberális Artúr

Rendezte: Quentin Tarantino
Műfaj: háborús
Főbb szereplők: Brad Pitt, Christoph Waltz, Michael Fassbender, Eli Roth, Diane Kruger, Daniel Bruhl, Til Schweiger
Megjelenés: 2009, Egyesült Államok
Hossz: kb. 2,5 óra
IMDB: 8,3
Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/becstelen-brigantyk-inglourious-basterds/movie-100594

Cselekmény: 1941, Franciaország. A "zsidóvadász" Landa (Christoph Waltz) épp kiírt egy bujkáló családot, de Shosannának, a nagyobbik lánynak sikerül elmenekülnie. 1944-ben Raine hadnagy (Brad Pitt) különleges gerillaalakulatot szervez zsidó katonákból, a Brigantykat, hogy pszichológiai hadviselés gyanánt brutálisan végezzenek német katonákkal Franciaországban. Eközben Shosanna álnéven egy párizsi mozi tulaja lesz, de pechére felfigyel rá egy német katona, Frederick (Daniel Bruhl), aki egymaga többszáz ellenséggel végzett egy alkalommal, így ünnepelt hős lett, akiből a propaganda filmet készített. Hogy a lány kedvében járjon, eléri, hogy az ő kis mozijában legyen a díszbemutató...

Téma: Tarantino sosem nagy gondolatokat akar közölni, csak játszik, ezúttal a világháborús filmekkel és az 1940-es évekkel. Következtetéseket persze levonhatnánk abból, hogy mit miért és hogyan csinál, de nem tartom ennyire nagyra :D (ami persze valószínűleg inkább az én korlátoltságomat jelzi, de akkor nem kéne rébuszokban beszélni) Fontos vonal mindenesetre a kommunikáció ereje, amibe beletartozik a filmművészet is.

Tartalom: A cselekmény szerkezete öt részre bomlik, az elsőben és másodikban Shosanna és a brigantyk eredetét ismerjük meg, a harmadikban és a negyedikben a kettő felkészül a fináléra, ami az ötödik részben bekövetkezik, ugyanakkor a két szál nem ér össze. Tarantino egy alternatív történelmet mutat nekünk kb. azzal a gondolattal eljátszva, hogy mi lett volna a második világháborúval, ha hollywoodi módra zajlik le, amiben persze kiemelt szerepet kap a mozi (és akkor itt nyilván bele lehetne menni egy végtelen meta-spirálba, de ahogy fentebb írtam, nem akarok). Szóval semmi sem akadályozta meg abban, hogy szokás szerint teletömje filmes utalásokkal, amiből gondolom még nekem se jött át a tizede sem, hiába mond sokat Jannings, Pabst vagy Riefenstahl neve. A film mellett a nyelv kap kiemelt szerepet, ami több poén alapja, de aktív szerepe lehet a cselekményben is (általában leleplezi használóját). Niggerezés helyett most zsidózás van, a mozis mészárlás pl már kifejezetten antiszemita is lehetne azzal, hogy valóra váltja az antiszemita rémképeket, míg a németek jellemzően áldozatként szerepelnek. A karakterek szórakoztatóak, mint mindig, a választékos és intelligens Landa láthatóan a Django elszabadul fejvadászának elődje, Raine a nagyon túltolt amerikai, Frederick  tényleg egyfajta York őrmester, románca Shosannával önmagában is elég érdekes lehetne... stb. Tarantino-filmként alapvetően vígjáték, csak ugye szokni kell a stílusát. Fura mód azonban sokkal hangsúlyosabbak lettek a párbeszédek, ami Tarantinónál nem lenne meglepő, csak itt 10-15 percesre is képes nyúlni egy beszélgetés úgy, hogy nem történik semmi, miközben nagyon is változik közben a szitu az elhangzottak (vagy épp a metakommunikáció) révén.

Forma: Szokásosan brutális, ömlik a vér, de a rutinos néző ezt el is várja és nem fáj különösebben látni, de ez szerintem nem jó, hiszen ha érzelmileg nem brutális az erőszak, akkor látványban sem lesz az, más funkciója pedig itt nem nagyon volt ellentétben mondjuk a Django poénjával vagy a Kill Bill stilizáltságával. Véletlenül belefutottam egy az első jelenetet elemző videóba, ami szépen megmutatja, mennyire tudatosak a kompozíciók, de ezek csak ráerősítenek és nem adnak hozzá különösebb látványt. A legtöbb lehetőség a mozis jlentben volt, ami szépen összekeverte a valóságot és fikciót, de ha az Ifjabb Sherlock detektívben képesek voltak ezt kreatívan megoldani száz ével korábban, itt se lett volna akadálya neki. A zene ezúttal nem olyan hangsúlyos, a náci vezérek kikarikírozottak, a színészek közül Waltzot szokás kiemelni, de nem tudom, mennyire köszönhető neki vagy karakterének a sikere.

Élmény: Megoszlanak a vélemények, van aki Tarantino egyik legjobbjának tartja, kevesebben az egyik leggyengébbnek, azzal a nonszensszel meg ne is foglalkozzunk, akik szerint a történetietlensége miatt rossz. (Ez megérne egyébként egyszer egy külön posztot egy másik blogon, mert érzékelni vélek egy nagyobb generációs szakadékot azok között, akik a 20. század traumáinál vannak még leragadva és a 21. századi fiatalabbak között.) Szóval én is a gyengébbek közé sorolom, mert voltak ugyan élvezetes részei, de összeségében mégsem szórakoztatott.

Érdekességek

  • Korábban láttuk:
    • Brad Pitt (Thelma és Louise, Tiszta románc, Hetedik, Harcosok klubja, Blöff, Az élet fája, 12 év rabszolgaság)
    • Christoph Waltz, Jacky Ido és Michael Bacall (Django elszabadul)
    • Michael Fassbender (12 év rabszolgaság)
    • Daniel Bruhl (Amerika kapitány)
    • Denis Menochet (Piaf)
    • Mike Myers (Shrek 2)
    • Julie Dreyfus és Bo Svenson (Kill Bill)
    • Richard Sammel (Az élet szép, Casino Royale)
    • Rod Taylor (101 kiskutya, A madarak)
    • Rainer Bock (A fehér szalag)
    • Samuel L. Jackson (Szemet szemért, Nagymenők, Jurassic Park, Tiszta románc, Ponyvaregény, Csillagok háborúja, Kill Bill, A Hihetetlen család, Amerika kapitány, Bosszúállók, Django elszabadul)
    • Harvey Keitel (Aljas utcák, Taxisofőr, Thelma és Louise, Kutyaszorítóban, Zongoralecke, Ponyvaregény, Odüsszeusz tekintete)
    • Quentin Tarantino (Kutyaszorítóban, Ponyvaregény, Kill Bill, Django elszabadul)
  • A filmbéli filmet az amúgy rendezőként is dolgozó, Medvezsidót alakító Roth rendezhette meg.
  • A szereplők között van egy náci tisztet alakító színész, aki a stáblistán mint önmaga szerepel; ez poén arra utalva, hogy az eredeti Becstelen brigantikban is egy nácit játszott. Ő egyben annak a filmnek a rendezője is, de a címen túl kevés hasonlóság van.
  • Rövid statisztaszerepet kapott a zenész (Die Arzte) Bela B., aki nem magyar, de nevét Lugositól kölcsönözte.
  • Valóban léteztek zsidó kommandók, az egyik az olasz fronton harcolt, egy másik Észak-Afrikában, egy harmadik már a háború után akart bosszúból nácikat levadászni.

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://arturfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr1716341250

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

pobeda 2020.12.20. 16:13:41

Nem tetszett a film, távol áll tőlem Tarantino világa.
süti beállítások módosítása