Artúr filmélményei

Ditya bolsogo goroda (1914)

2021. május 19. 22:45 - Liberális Artúr

Rendezte: Jevgenyij Bauer
Műfaj: rövid
Főbb szereplők: Elena P. Smirnova, Nina Kosljaninowa, Michael Salarow
Megjelenés: 1914, Oroszország
Hossz: kb. 0,5 óra
IMDB: 6,6
Ajánlott írás: https://centuryfilmproject.org/2015/07/23/child-of-the-big-city-1914/
Mikor látható: -

Cselekmény: ...avagy a "nagyváros gyermeke". Manecska fiatalon elárvul, majd szerény varrónő lesz, aki gazdagságról álmodozik. Vele ellentétben Viktor tehetős férfi, aki azonban megcsömörlött a gazdagok világának hívságaitól és inkább egy szerény életre vágyna egyszerű nő mellett. Egy szerencsés találkozás során megismerkednek és egymásba szeretnek, látszólag mindenki megkapja pont azt, amire vágyik, csakhogy Manecskának esze ágában sincs szerény körülmények között élni és szinte feléli Viktor vagyonát...

Téma: A tegnapi film miatt (A szegény Jenny, 1912) kissé parodisztikusnak hatott a fordított nemi felállás, hiszen itt a nő használta ki a passzív férfit, ugyanakkor láttunk már erre is példát (Sátáni rapszódia, 1915). Ha társadalmi csoportokat akart megjeleníteni, kissé elnagyoltnak és inkoherensnek érzem, így marad sima melodrámának.

Tartalom: Az első jelenet mindjárt teljesen felesleges, amely a még gyerek Manecskát és haldokló anyját mutatja. Ez megágyazhatott volna a szegénység bemutatásának, ehelyett fél perc után ugrottunk a jövőbe, ahol főhősünk már felnőtt nő, és bár nem tehetős, de nem is tűnik nyomorgónak varrónőként. Itt lép be a második szál, Viktor, akinek elege van a saját társadalmi csoportjának léha nőiből (és férfijaiból), de ezt a részt is elintézik ennyivel ahelyett, hogy megmutatnák, miért nem elégíti ki a szórakozás. Ehhez képest sok időt kap annak megmutatása, hogy Manecska hogyan mulat éjjel-nappal, miután összejön Viktorral, de nem igazán látjuk, hogy ez miért rossz. Kissé érthetetlen az is, hogy miért bánik Viktorral rongyként, amikor elvileg ő az anyagi forrása. Mindenesetre az utolsó két jelenet megmutatja, hogy míg Viktornak a lelkiek számítanak, Manecska pénzen akar megvenni mindent és teljesen hidegen hagyják az érzelmek. De annak bemutatása elmarad, hogy ez miért rossz.

Forma: A tegnapi A szegény Jennynél mérföldekkel jobb a kivitelezése nemcsak a természetesebb színészi játék és kevésbé hatásvadász történet miatt, hanem a kamerakezelés is jóval dinamikusabb és kreatívabb. Már vannak kameraszögek, némi vizuális trükk egy áttűnés formájában, de messze leglátványosabb az volt, ami a Forgószél híres kulcsos jelenetére emlékeztetett; itt a mulatozó pár volt kissé fókuszon kívül, és a kamera ahelyett, hogy rájuk közelített volna, elhaladt mellettük a színpad felé, hogy az előadásra koncentráljon. Már az önmagában elég lett volna, hogy mozog a kamera.

Élmény: Azért az ilyen filmeknél látszik, hogy a szovjet nagyoknak voltak bőven elődeik és nem a semmiből jöttek; Bauernek már az előző filmje is (Sumerki zhenskoy dushi, 1913) elég korrekt volt, ez sem marad el tőle. A tartalmán még lehetett volna mit csiszolni bőven, de abban is előremutató volt, a kivitelezésében pedig a legjobbak közé tartozik ebből a korszakból.

Érdekességek

  • A táncosnő a rendező felesége volt
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://arturfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr3716468768

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása