Cselekmény: A fehér McMann asszony újszülöttje meghal épp azon a napon, amikor a közelben egy bennszülött nő belehal a szülésbe, így adott, hogy ő nevelje fel a bennszülött árva kislányt, Jeddát. Igyekszik "fehér" nőt faragni belőle, még félvér udvarlója is akad Joe személyében, szóval minden sínen lenne, ám Jeddát belül mindig hívják népe szokásai. Egy nap új bennszülött munkaerő áll szolgálatba az egészen vadnak tűnő Marbuck személyében, akiért minden nő odavan és Jedda is eszét veszti...

Téma: Tipikusan ósdi módra az a jóindulatúan rasszista szemléletmódú, amilyen pl. az Egy nemzet születése (1915) is volt, bár ez már talán kicsit túlzás az 1950-es években, még ha az előbbi durvább is volt. A fő mondanivaló az, hogy mindenki maradjon a magafajtánál, a vér kötelez, ha pedig ellenállunk, keveredünk, megszegjük a biológiai szabályokat, abból csak baj lesz.

Tartalom: Narráció keretezi a történetet, ami ügyesen félrevezeti a néző várakozásait, de ezt nem fejthetem ki, különben elspoilerezném. Az alapszitu az, hogy a fehér McMann asszony elveszti újszülöttjét, de pont akkor kerül hozzá az elárvult Jedda, akit nem fogad ugyan örökbe, de mégis sajátjaként nevel fel szigorúan eltiltva a bennszülött szokásoktól, mert igazi fehért akar belőle faragni, amit erkölcsi kötelességének tekint. Ennél egy fokkal "realistább" a férje, aki végképp nem tekint rá sajátjaként és nem is hiszi, hogy lehetséges fehért csinálni a lányból. Ez eddig csúnyán hangozhat, de McMannék nem tekintenek negatívan egyáltalán a bennszülöttekre, egyszerűen csak másnak látják őket. A főszereplő azonban Jedda, akin persze kiütközik a vére és legszívesebben sajátjaival lógna, ábrándozik a vad életről, ami ellenállhatatlannak tűnik. Egyfelől tehát adott a fehér életmód, aminek része a jómunkásember félvér Joe udvarlása is, ekkor azonban megérkezik a teljesen vad Marbuck, akire Jedda azonnal rákattan. Kicsi spoiler: Marbuck elrabolja Jeddát, így aztán a lány megízlelheti a bennszülött életet is, de erről többet nem mondok. Némi csavar a történetben, hogy az etnikai különbségtétel megjelenik a másik oldalon is, Marbuck törzse ugyanis másik, mint Jeddáé, így ők sem látják szívesen a kapcsolatot. A történet második felében már Marbucknak jut hosszabb játékidő, ahogy hősiesen legyőz embert és vadállatot, természetet. Karakterfejlődés sajnos nem nagyon van, pedig igazán érdekes lenne látni Jeddát vagy akár Marbuckot is,hogy hogyan kezelik a helyzetet belül.

Forma: Több szempontból történelmi jelentőségű film: először is bennszülöttek a főszereplői, ami miatt még nagyobb sztárokat is visszautasítottak, illetve teljesen amatőrökkel forgattak. Ez meg is látszik, bár a profi fehérek sem voltak jobbak. Persze rájátszottak az egzotikumra is, szívesen szexualizálták a szakadt blúzú Jeddát, akinek a mellei mindig benne maradtak a képben, ritkán mutatták nyaktól felfelé. A másik jelentősége, hogy ez volt az első színes ausztrál film. Nem technicolor, hanem gevacolor, de ennek szintén hasonlóan élénkek a színei. Érdekesség: a Lúdas Matyit (1950) is erre vették fel. A film legfőbb erénye a szín, gyönyörűek tudnak lenni az ausztrál tájképek. Szerencsére sok van belőlük, állítólag ez is volt a kiindulópontja a filmnek, és mind eredeti helyszínek, csak közelieknél használtak bántóan látszódó háttérdíszleteket. A kamera vagy statikus volt vagy nem mozgott látványosabban, csak egyszer használták kifejezőbben, amikor találkozásukkor felvette a két főszereplő nézőpontját. A zene korabelien dagályos, sokkal izgalmasabbak voltak, amikor a bennszülöttek zenéit hallhattuk. Egy kreatívabb használata volt, amikor Jedda nekiállt egy fehér zongoradarabot játszani, de ezt elnyomta az egyre hangosodó bennszülött zene, kifejezve Jedda zaklatott vágyait.

Élmény: Filmtörténeti jelentőségét értem, bár azt nehezen tudom elfogadni, hogy alapvetően pozitív lett volna a bennszülöttekkel szemben, végig inkább egzotikus ösztönlényeknek mutatta őket. Egyébként tipikus kalandfilm nem túl rétegzett jelentéstartalommal, néhány szép tájképpel. Személy szerint nekem annyiban volt jó, hogy egyre jobban képbe kerülök az ausztrál őslakosokkal.

Érdekességek

• A Jeddát alakító Ngarla Kunoth épp a napokban hunyt el 85 évesen.
• A Marbuckot alakító Robert Tudawali 1967-ben, 37 vagy 38 évesen hunyt el, miután összekülönbözött valakivel (bocsánat a hiányos infóért, ennél nem sokkal többet írtak róla - a lényeg, hogy erőszakos halált halt).
• Több valós történet adta e film alapját, például Marbuckot is egy létező, legendásan erős harcos adta, aki vadul és sikeresen védte területét.