Artúr filmélményei

Mad Max (1979)

2022. szeptember 24. 23:59 - Liberális Artúr

Rendezte: George Miller
Műfaj: akció, disztópia
Főbb szereplők: Mel Gibson, Joanne Samuel, Roger Ward, Steve Bisley, Tim Burns, Hugh Keays-Byrne
Megjelenés: 1979, Ausztrália
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 6,8
Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/mad-max-mad-max/movie-5683

Cselekmény: 1980-as évek a "közeljövőben". A világ mintha a romjain élne, még részben megvan a régi világ látszata, de közben a rendőrség már omladozó épületekben szolgál, az utakon motoros bandák és autósok garázdálkodnak, farkastörvények uralkodnak. Híres-hírhedt rendőr a számos gonosztevővel, többek közt a nagyobb halnak számító Nightriderrel is végző Max Rockatansky (Mel Gibson), akire ezek után bosszút esküszik Nightrider bandája és vezetője, Toecutter (Hugh Keays-Byrne). De először is ügyvédeikkel kihozatják a rendőrségről a banda ifjú reménységét, Johnnyt, amit Max és társa természetesen tombolva fogad...

Téma: A történetet az 1973-as olajválság, illetve a sürgősségin orvosként dolgozó rendező élményei ihlették, amely során rengeteg baleseteket szenvedő sérülttel találkozott. Ennyi, ez egy ozploitation, azaz ausztrál exploittation, ami ezidőtájt népszerű műfaj volt.

Tartalom: A történet egyik legnagyobb hiányossága, mait a Mad Max 2 (1981) már pótol, hogy semmi kontextust nem ad a világának, csak annyit tudunk, hogy pár évvel a jövőben játszódik a történet, de ettől függetlenül a gyanútlan nézőnek akár ki is maradhatna a disztopikus szál, hiszen ki tudja, milyen volt az 1980-as évek. Részben ebből adódik az is, hogy inkonzisztens a világa, mert láthatóan egy olyan világban vagyunk, ami még pont olyan, mint a mi világunk, de közben kicsit haldoklik is és erről mintha az emberek nem akarnának tudomást venni és úgy élnek, mintha nem egy disztópiában lennénk. A szerkezetet három részre tagolnám, az első felvázolja a a viszonyokat, a második egy nyugodt, civil idillt mutat be, hogy felejtsük el, mi vesz körül, majd a harmadik a két világ összecsapása. Karakterfejlődése egyedül Maxnek van, de nem túl izgalmas ívű, így el is lopják előle a showt az excentrikus, tipikusan meleg vonásokkal bíró motorosbanda-tagok. Bár ott van a csírája, ez még messze nem az az elborultabb Mad Max, mint a második részben, még vannak rendes párbeszédek és normális élethelyzetek.

Forma: Ez még egy nagyon gazdaságos Mad Max, ami érthető módon adódik abból, hogy ez az első rész, a rendező első filmje és amúgy is nagyon alacsony költségvetésből dolgoztak. Vannak ugyan autósüldözéses jelenetek, nem is rosszak, de többször az ütközést már például nem mutatják meg, csak a következményét (ugyanez igaz az erőszakra is, egy szinten már szégyenlősen elfordul a kamera). Ha viszont van ütközés, az szép tud lenni. A legjobb rész azonban ugyanaz, ami a későbbi részekben is élvezhetővé teszi a sorozatot: az elborult jelmezek (és viselőik). Itt még ugyan szolid bőrszerkók vannak, de a karakterek őrült excentrikusságával megdobva már előrevetíti a későbbi, durvább szerkókat. és nem csak a rosszfiúkra kell gondolni, még az öreg néni fém lábrögzítője vagy a félmeztelen, szivarozó, bajszos rendőrfőnök is adnak némi bukét a látványnak. A vágások üteme messze nem tökéletes, de elsőfilmes, amatőr rendezőről van szó, belefér. A kameranézetek, látószögek jól ki vannak használva, bár nagyon látványosnak nem mondanám az alkalmazásukat. Nagy színjáték nincs, a zene nem tűnt fel.

Élmény: Ha eltekintek a már ismert, későbbi részektől, akkor egy kicsit fura, semmilyen akciófilm, aminek legnagyobb dramaturgiai problémája, hogy nem ágyaz meg megfelelően a kontextusnak. Az utóélet ismeretében is fura, hogy hogy nőtt ki ebből a későbbi Mad Max, annyira távol állnak egymástól. Na és mitől lett ennyire sikeres, hogy húsz évig nem talált legyőzőre?

Érdekességek

  • Korábban láttuk:
    • Mel Gibson (Mad Max 2, A veszélyes élet éve, Rettenthetetlen)
    • Hugh Keays-Byrne (A harag útja)
    • Jonathan Hardy (Moulin Rouge)
  • Vincent Gil múlt hónapban hunyt el 83 évesen
  • Max Rockatansky elvileg a 19. századi cseh-német patológus, Karl von Rokitansky után kapta a nevét, akinek többek közt tanítványa volt Semmelweis is.

Országinfó

  • Földrajz: Ausztrália Óceániában, az Ausztrália és Új-Zéland régióban van, a világ egyik legnagyobb országa, nyolcvanszor nagyobb Magyarországnál, éghajlata javarészt sivatagos, de a partmenti részek trópusi-mediterrán jellegűek.
  • Társadalom: Kb. 25 millióan lakják, túlnyomó részük brit felmenőkkel bír és kb. egyenlő arányban keresztények illetve vallástalanok. Kb. 3%-uk őslakos. Gazdasága a legfejlettebbek egyike, ahogy demokráciájuk is, a társadalmi különbségek közepesek.
  • Történelem: Az ausztrál őslakosok 65 ezer éve érkezhettek Kelet-Délkelet-Ázsiából, amikor még nem vagy alig választotta el víz a kontinenseket. Bár a hollandok már a 17. század elején felfedezték, a britek vették birtokukba később és az első európai telepesek csak 1788-ban érkeztek, hogy börtönszigetet hozzanak létre, ez azonban csak bő húsz éves történet volt, hamarosan civilesedtek és a britektől viszonylag autonóm módon élhettek, bár elítéltek még 1840-ig érkeztek. Az 1870-es évekre fedezték fel a teljes szigetet, 1901-gyel alakultak az államok szövetséggé, ezzel megszületett Ausztrália. A huszadik századot végigharcolták brit és amerikai szövetségeseik oldalán, a második világháborúban még bombázások is érték az országot rendszeresen. Azóta töretlenül fejlődik az ország.
  • Film: ide is Lumiere-ék hozták el a filmet már 1896-ban, ebben az évben meg is született az első ausztrál film. Az első egészestés film ausztrál, 1906-ban készült, de nagyja elveszett. Az első világháborúig viszonylag termékeny volt a filmipar, majd Hollywooddal szerencsére nagy volt az átjárhatóság, gondoljunk csak az ausztrál Errol Flynnre; első Oscarjukat már 1942-ben elnyerték. Az ausztrál újhulllám az 1970-es évekkel indult meg, illetve népszerű volt az exploitation-jellegű műfaj is, gondoljunk csak a Mad Maxre. Azóta rendre érkeznek a pénzügyileg vagy szakmailag elismert filmek. Fontosabb filmek a blogról:
Szólj hozzá!

Sweetie (1989)

2022. szeptember 17. 21:40 - Liberális Artúr

Rendezte: Jane Campion
Műfaj: dráma
Főbb szereplők: Genevieve Lemon, Karen Colston, Tom Lycos
Megjelenés: 1989, Ausztrália
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 6,7
Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/sweetie-sweetie/movie-39090

Cselekmény: Egy jósnő szerint a fáktól gyerekkora óta irtózó Kay igaz szerelme egy férfi lesz az arcán kérdőjellel. Bár kay visszahúzódó típus, ez egy pillanatig sem gátolja, hogy rámásszon frissen eljegyzett kollégájára, Loura, amikor meglát a homlokán egy kérdőjelre hasonlító hajtincset, a férfinak pedig nincs ellenére a dolog, miután ő is ezoterikus természetű. Összejönnek, de amikor szerelmük jelképeként Lou fát ültet, Kay kedve elmegy a kapcsolattól, a fát titokban kitépi, bűntudatától pedig nem képes szabadulni és onnantól kezdve külön alszik Loutól. Egy nap szó szerint betör hozzájuk Kay testvére, a végletesen gyerekes Sweetie, aki rámászik az elhanyagolt Loura...

Téma: Vannak filmek, amelyeket viszonylag könnyű értelmezni (még akkor is, ha nem értem), és vannak, amelyekkel valamiért nem vagyok egy hullámhosszon akkor sem, ha egyszerűek. Nem az egyszerűség szempontjából, de ez az utóbbi kategória, nem bírok rájönni, hova akart kifutni a sztori. Segítségül hívtam a rendező korábban már látott filmjét, a Zongoraleckét (1993) és meglepve tapasztaltam, hogy egészen hasonló motívumai voltak. Ami biztos enélkül is, hogy a történet alaposan kiemeli kora társadalmának torzulásait, de a Zongoralecke adta az ötletet, hogy simán lehet önéletrajzi ihletésű, el tudom képzelni, hogy a két nővér a rendező egy-egy oldala. De az is lehet, hogy van benne valami tök egyértelmű ausztrál vagy új-zélandi utalás, ami nekem innen nem esik le.

Tartalom: A rövid felvezető monológ feltárja előttünk Kay félelmét a fáktól, ami talán nővére iránti féltékenységéből ered, mindenesetre jelzi, hogy oda kell figyelnünk a fákra. Ezek után ha látunk fát, az biztosan valami negatív dolog lesz, ha pedig fák nélkül helyen vagyunk, az inkább pozitív lesz. Egy jóslat alapján Kay rászáll a friss jegyes Loura, és amikor a férfi ebbe szó nélkül belemegy, onnantól lehet látni, hogy egy groteszkkel van dolgunk. Minden karakter fura és természetesnek veszik egymás furaságát, és ezért leginkább talán Kayvel tudunk azonosulni, mert bár ő sem tökéletesen normális, de legalább még számonkéri a normalitást a többieken. A címszereplő Sweetie a történet harmadánál lép be és igazából mellékszereplő marad, de rendkívül hangsúlyos figura, mert megrekedt egy hároméves, dackorszakát élő gyerek szintjén. Kicsit váratlanul ér, hogy egy időre elhagyjuk Kayék otthonát és a semmiből előjönnek a szüleik, akik épp válásban vannak, ekkor látjuk, hogy az apa sem százas és ő lehet minden baj forrása, főleg amiért enged mindenben Sweetie-nek. A történet egy üde színfoltja, amikor a család elhagyja Sweetie-t és elutaznak vidékre, ahol nincsenek fák és ahol egy pár napig normálisan viselkednek a legkevésbé sem férfias, férfijelképnek számító cowboyok között. A történet végét, Sweetie kiiktatását jelképesnek érzem, itt számol le a rendező azzal az énjével (talán). Ahogy említettem, görbe tükör lehet a történet a társadalom irányába, mert bár senki sem extrémen különc, olyan tulajdonságaik vannak felerősítve, amelyek jellemzőek ugyan, de inkább negatív értelemben.

Forma: A fényképezés ötletes, főleg a kamerabeállítások érdekesek, sokat kísérleteznek a térrel (előtér-háttér, a tér alsó vagy épp felső felének levágása... stb.), pl. sokszor csak lábakat láthatunk... hogy örülne ennek Bunuel. A fények erősek, ettől a színek élénkebbek, látványosabbak. A színészek rendben vannak, olyanok, mint a karaktereik, kicsit szándékosan rosszak, de épp ettől természetesebbek, mint az érzelmeiket tökéletesen kifejezni tudó színészek, holott az átlagember erre nem képes. Az a capella zene nagyon hatásos, elsősorban a hangereje miatt, de legalább végre nem az a fajta filmzene, ami belesimul észrevétlenül a filmbe, hanem magára vonja a figyelmünket.

Élmény: Fura film, intellektuális és közönöséges, azaz groteszk, meghökkentő, azaz nem csak a régió miatt jutott eszembe róla a Mennyei teremtmények (1994), úgy látszik ez ott és akkor divat lehetett. Formailag izgalmas, kár, hogy nem értem, mire akart kilyukadni,d e attól még szórakoztató tud lenni.

Érdekességek

  • Korábban láttuk:
    • Genevieve Lemon (A zongoralecke)

Országinfó

  • Földrajz: Ausztrália Óceániában, az Ausztrália és Új-Zéland régióban van, a világ egyik legnagyobb országa, nyolcvanszor nagyobb Magyarországnál, éghajlata javarészt sivatagos, de a partmenti részek trópusi-mediterrán jellegűek.
  • Társadalom: Kb. 25 millióan lakják, túlnyomó részük brit felmenőkkel bír és kb. egyenlő arányban keresztények illetve vallástalanok. Kb. 3%-uk őslakos. Gazdasága a legfejlettebbek egyike, ahogy demokráciájuk is, a társadalmi különbségek közepesek.
  • Történelem: Az ausztrál őslakosok 65 ezer éve érkezhettek Kelet-Délkelet-Ázsiából, amikor még nem vagy alig választotta el víz a kontinenseket. Bár a hollandok már a 17. század elején felfedezték, a britek vették birtokukba később és az első európai telepesek csak 1788-ban érkeztek, hogy börtönszigetet hozzanak létre, ez azonban csak bő húsz éves történet volt, hamarosan civilesedtek és a britektől viszonylag autonóm módon élhettek, bár elítéltek még 1840-ig érkeztek. Az 1870-es évekre fedezték fel a teljes szigetet, 1901-gyel alakultak az államok szövetséggé, ezzel megszületett Ausztrália. A huszadik századot végigharcolták brit és amerikai szövetségeseik oldalán, a második világháborúban még bombázások is érték az országot rendszeresen. Azóta töretlenül fejlődik az ország.
  • Film: ide is Lumiere-ék hozták el a filmet már 1896-ban, ebben az évben meg is született az első ausztrál film. Az első egészestés film ausztrál, 1906-ban készült, de nagyja elveszett. Az első világháborúig viszonylag termékeny volt a filmipar, majd Hollywooddal szerencsére nagy volt az átjárhatóság, gondoljunk csak az ausztrál Errol Flynnre; első Oscarjukat már 1942-ben elnyerték. Az ausztrál újhulllám az 1970-es évekkel indult meg, illetve népszerű volt az exploitation-jellegű műfaj is, gondoljunk csak a Mad Maxre. Azóta rendre érkeznek a pénzügyileg vagy szakmailag elismert filmek. Fontosabb filmek a blogról:
Szólj hozzá!

A keresztapa 3 (1990)

2022. szeptember 10. 22:19 - Liberális Artúr

Rendezte: Francis Ford Coppola
Műfaj: krimi
Főbb szereplők: Al Pacino, Diane Keaton, Talia Shire, Andy Garcia
Megjelenés: 1990, Egyesült Államok
Hossz: kb. 3 óra
IMDB: 7,6
Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/a-keresztapa-3-the-godfather-part-iii/movie-6082

Cselekmény: Bő húsz évvel A keresztapa 2. (1974) után vagyunk az 1970-es években, Michael (Al Pacino) megőszült, gyerekei felnőttek, és bár régóta törvényes üzletben utazik, ez nem jelenti, hogy ne lenne meg a befolyása a maffiára. A törvényes üzlet is azonban az alvilághoz hasonlóan mocskos dolog tud lenni, ezúttal egy vatikáni alapítványon keresztül próbálja magát bevásárolni az egyik legnagyobb cég vezetésébe eljátszva, hogy jótét katolikus lélek, de ugye az üzletemberek sem most jöttek le a falvédőről. Eközben az első részben elhunyt bátyja, Sonny fia, Vincent a piti gengszterfőnöknek, Zasának (Joe Mantegna) dolgozik, de nem jönnek ki, mert Zasa erőszakos és terrorizálja a környéket, Vincent pedig apjához hasonlóan hirtelen, de szerető alkat és a helyiek érdekeit nézi. Miután Michael inkább Vincent pártját fogja, Zasa háborút hirdet és legyilkolja az idős donokat, Michael épp csak túléli a támadást...

Téma: A keresztapa (1972) során ugye Michael nem akart bűnözői útra térni, ám családja védelmében/bosszúból mégis átvette a bizniszt elbukva ezzel; A keresztapa 2 (1974) során lényegében ez a folyamat folytatódott odáig, hogy immár a saját családját is be kellett áldoznia. Ezúttal a következményeket láthatjuk, Michael erkölcsileg elbukott, ezért megtört.

Tartalom: Megismétlődik az előző részek szerkezete, ezúttal is egy hosszú, félórás partival nyitunk, megismerjük az alapkonfliktust, miszerint valaki újfent vezetői babérokra tör, miközben Michael továbbra is csak próbál törvényes keretek közé kerülni. A történet második fele Olaszországban játszódik, ezúttal azonban ott is maradunk végig, a végén pedig van egy nagy leszámolás. A történet részleteibe ne is menjünk bele, szerintem felesleges, a lényeg úgyis Michael. Nyoma sincs már a sötét karizmájának, megtört testileg-lelkileg a bűneitől, ami elég baj, mert semmi keresztapus nem maradt benne, így pedig elég hiteltelen. Visszatérő motívum, hogy más maffiavezérek valamiért magasabb erkölcsi talapzaton állnak, ahogy apja is, mert az ő értékrendjük szilárd volt és kitartottak mellette, mégha tárgyilagosan nézve nem is voltak jobbak egyáltalán. A másik fontos karakterdrámánk Vincent lenne, Michael unokaöccse, az új utódesélyes, aki örökölte apja heves természetét, de Michaellel ellentétben kétsége sincs affelől, hogy helyesen cselekszik, ha családja védelmében bűnöket követ el. Megpróbáltak beletenni egy nem túl erős szerelmi szálat is a drámaiság kedvéért, de nem igazán jött át, úgyhogy hagyjuk is. Már a második részben is próbálták valóságosabbá tenni a maffiavilágot a politikusi meghallgatásokkal, illetve hogy a kubai forradalom kontextusába ágyazták a történetet, ezúttal a Vatikán egy sötét korszakát fonták bele a sztoriba, erről majd később.

Forma: Ugyanaz volt a stáb, mint a korábbi részekben, így a külső ugyanaz, vannak gyönyörű, festményszerű képek, bár most talán kevésbé lett noiros. A zene és a vágás most kevésbé lett hatásos, az opera-jelentnek sokkal feszesebbnek kellett volna lennie. A Maryt alakító színésznőt nagyon lehúzták, pedig szerintem nem volt vele különösebb gond. Természetesen mindenki rendben volt, külön kiemelném Don Altobellot. Ami viszont az egyik legnagyobb gyengesége lett filmnek, az épp az, amitől az előző részek jó voltak: korábban a színjátékra bízták az információátadást, ezúttal azonban szájbarágták a nézőknek és szappanoperás párbeszédekben (különösen Kay és Michael között) vagy monológokban mondatták ki a színészekkel, amit el kellett volna inkább játszaniuk.

Élmény: Nem véletlenül tartják a trilógia leggyengébb darabjának, de azt is mindenki hozzáteszi, hogy attól még nem rossz, csak nincs egy szinten elődjeivel. Ahogy írtam, ez alapvetően a gyengébb forgatókönyvből jött, ezt már részben a rendező írta, és elsősorban pénzért, mert kellett neki a filmjeire. Az első két részben már bőven benne volt Michael jövője, ez már csak az agónia volt. Na meg biztosan egész más lett volna, ha vissza tudják hozni Hagent is, de a színész kevesellte a gázsit.

Érdekességek

  • Korábban láttuk:
    • Al Pacino (A keresztapa, Kánikulai délután, Sebhelyes arcú, Szemtől szemben)
    • Diane Keaton (A keresztapa, Annie Hall, Manhattan)
    • Talia Shire (A keresztapa, Rocky)
    • Eli Wallach (A jó a rossz és a csúf)
    • Joe Mantegna (A Simpson-család)
    • Sofia Coppola (A keresztapa, Csillagok háborúja)
    • Richard Bright (A keresztapa, Volt egyszer egy Amerika)
    • Al MartinoFranco CittiJeannie Linero és Carmine Caridi (A keresztapa)
    • John Savage (A szarvasvadász, Szemet szemért, Az őrület határán)
    • Vittorio Duse és Marino Mase (A párduc)
    • Vito Antuofermo (Nagymenők)
    • Mickey Knox (Fehér izzás)
    • Rick Aviles (Ghost)
    • Michael Bowen (Magnólia, Kill Bill, Django elszabadul)
    • John Abineri (Gyémántok az örökkévalóságnak)
    • Anthony Guidera (Armageddon)
    • Catherine Scorsese (Aljas utcák, Taxisofőr, A komédia királya, Nagymenők, Casino)
    • Frank Albanese (A keresztapa, Nagymenők)
    • Ron Jeremy (Szellemirtók, Boogie Nights)
  • Talia Shire a rendező testvére; Sofia Coppola a rendező lánya; rajtuk kívül még feltűnik a fél Coppola-család, ha nem az egész: Anton Coppola a nagybátyja, Carmine Coppola az apja, Gia Coppola az unokája
  • Helmut Berger Visconti szeretője volt a rendező haláláig
  • Marino Mase idén hunyt el 83 évesen; Carmine Coppola egy évvel a film bemutatója után 80 évesen hunyt el
  • Willie Brown valóban politikus immár az 1960-as évek óta, San Francisco polgármestere is volt.
  • Az opera a Parasztbecsület.
  • A történet valós kontextusa VI. Pál (1963-1978) és I. János Pál (1978) pápák halála, illetve az Ambrosiano bank botránya 1982-ben, amikor kiderült, hogy a bank kapcsolatban áll a maffiával, politikai ügyeket pénzel világszerte, valamint nem tudnak elszámolni milliárdnyi összeggel. A bank utódja a CIB bank. Az Immobiliare szintén létező cég, amely érintett volt az Ambrosiano-botrányban.

Országinfó

Szólj hozzá!

Az élet mindig drága (1995)

2022. augusztus 25. 21:09 - Liberális Artúr

Rendezte: John McTiernan
Műfaj: akció, thriller
Főbb szereplők: Bruce Willis, Jeremy Irons, Samuel l. Jaclson
Megjelenés: 1995, Egyesült Államok
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 7,6
Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/die-hard-3-az-elet-mindig-draga-die-hard-with-a-vengeance/movie-466

Cselekmény: Robbanás rázza meg a várost, majd a rendőrségen csörög a telefon: egy Simonként bemutatkozó férfi (Jeremy Irons) azt követeli, hogy McLane (Bruce Willis) álljon ki a fekete gettó közepére nyakában az "utálom a niggereket" táblával, különben újabb robbanás lesz. Szerencséjére a jólnevelt boltos, Zeus (Samuel L. Jackson) kimenekíti a lincselők karmaiból, de ezután a telefonáló már őt is bevonja a "játékba". Látszólag nagyon neheztel McLane-re, ezért keresztül-kasul hajtja a városon valódi és nemlétező bombákkal fenyegetőzve. Ekkor derül ki, hogy a Drágán add az életed (1988) Gruberének testvére a telefonáló, akit ugye McLane akkor megölt. Miután újabb bombát robbant a metróban, következő alkalomra egy hatalmas robbantást ígér egy iskolában. A rendőrség természetesen minden erejével az iskolákat kezdi átfésülni, ám mindez eddig csak terelés volt, a valódi célpont a metrórobbantás közelében lévő bank...

Téma: Akár lehetne is témája, mert elég jelentős motívuma a cselekmények a rasszizmus, de igazából semmit sem kezd vele a történet, csak poénforrásnak használja. Vagy adná magát a címbéli bosszú, de még a klasszikus Monte Cristói témát sem vitték bele.

Tartalom: Ennélfogva aztán a cselekményt nincs értelme hosszabban elemezgetni, már az elején feldobja nekünk egy pszichológus, hogy itt bosszúról van szó, a történet harmadánál megtudjuk azt is, hogy az első rész főgonoszának testvére, oszt' ennyi, nem kezdenek semmit a helyzettel. McLane magánélete kulcsfontosságú volt az első részben, és a második részt ugyan nem láttam, de itt épp már csak egy minimális keretet biztosított, hogy nincs jóban a feleségével, különösebb jelentősége nem volt. Ahogy annak sem, hogy előtérbe került a rasszizmus kérdése. A sorozat egyik nagy újítása itt (mármint önmagához képest), hogy már nem McLane a magányos hős, hanem vagy egy jelentékenyebb társa is, aki történetesen fekete, ez pedig sok poénlehetőséget nyújt az előítéletek kifordításával, azaz rendre szegény Zeus-t vádolják meg rasszizmussal, amiért óvatos a fehérekkel. Örömteli, hogy néhány mellékkarakter viszonylag árnyaltabb lesz, de a rosszfiúk sablonosak, csak a bérgyilkosnőnek van annyi érdekessége, hogy néma. Az első részhez képest sokkal több a humor, de kevésbé érzékeltem, hogy túlzásokba estek volna az akciójeleneteket illetően. Legalábbis kb. a történet feléig, aztán elengedték a realitásokat.

Forma: Az egyik legtökéletesebb kezdés, amit valaha láttam műfajtól függetlenül, olyan gyönyörűen altatják el és lepik meg a nézőt a robbantással beindítva az akcióáradatot már az első percben. És látványos dologról van, ami megint ezerszer jobban néz ki igaziban, mintha bármilyen animációt alkalmaztak volna helyette. Több akciójelenet viszonylag jól megvan koreografálva, ezeket pedig még fel s dobták néhány logikai feladvánnyal, ami erőltetett is lehetne akár, de itt nem az, legalábbis nem mindig. A színészekkel nincs értelme foglalkozni egy ilyen filmben, a zene fő motívuma ezúttal is egy európai, közismert klasszikus, ezeket szeretem, mert azonnal ráismer az ember.

Élmény: Sokak szerint ez a sorozat egyik, ha nem a legjobbja, köszönhetően a sok akciónak és humornak, ezzel egyet tudok érteni. Amit továbbra sem szeretek, hogy egy idő után már irreálissá, így érdektelenné válik az egész. Lehet még élvezni, de izgulni már nem. de amúgy akció-vígjátéknak korrekt, kicsit a humorhoz képest talán erőszakosabb a kelleténél.

Érdekességek

  • Korábban láttuk:
    • Bruce Willis (Drágán add az életed, Ponyvaregény, 12 majom, Az ötödik elem, Armageddon, A hatodik érzék)
    • Jeremy Irons (A szerencse forgandó, Az oroszlánkirály, Inland Empire)
    • Samuel L. Jackson (Szemet szemért, Nagymenők, Jurassic Park, Tiszta románc, Ponyvaregény, Csillagok háborúja, Kill Bill, A Hihetetlen család, Becstelen Brigantyk, Amerika kapitány, Bosszúállók, Django elszabadul, Pókember)
    • Graham Greene (Halálsoron)
    • Colleen Camp (Apokalipszis most)
    • Anthony Peck (Drágán add az életed)
  • Anthony Peck a film megjelenése után egy évvel, 49 évesen elhunyt; Mischa Hausserman tavaly hunyt el 79 évesen; Tony Halme 2010-ben, 49 évesen öngyilkos lett.
  • Innen 2022-ből vicces, hogy elhangzik Donald Trump és Hillary Clinton neve is. Ez persze nem meglepő, hiszen ismert hírességek voltak mindketten, de más híresség neve meg nem hangzott el, és lám, pont ők versenyeztek meg egymással az elnöki posztért.
  • Magyar vonatkozások: A Mathias Targo nevű karakter ugye magyar, bár ennek semmi jelét nem látjuk, de a sok kelet-európai nép közül valamiért minket választottak.
  • A filmnek van egy alternatív befejezése is, amit végül elvetettek, de az Magyarországon játszódna valamivel az események után, Simon magyarul is megszólal benne.

Országinfó

5 komment

12 majom (1995)

2022. augusztus 20. 22:03 - Liberális Artúr

Rendezte: Terry Gilliam
Műfaj: sci-fi
Főbb szereplők: Bruce Willis, Madeleine Stowe, Brad Pitt
Megjelenés: 1995, Egyesült Államok
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 8,0
Ajánlott írás: https://www.filmfreakcentral.net/ffc/2022/07/12-monkeys-4k.html
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/12-majom-12-monkeys-twelve-monkeys/movie-2

Cselekmény: 1996-1997 során egy járvány elpusztítja az emberiség 99%-át (csíra vagy, covid), a túlélők a föld alá kényszerülnek. Egy új eljárással sikerül visszaküldeni az életfogytra ítélt, "önkéntesen jelentkező" Cole-t (Bruce Willis) 1996-ba, hogy információkat gyűjtsön a vírus eredeti formájáról, így talán a jövőben majd ellenszert készíthetnek, mert a variánsok alapján már nem megy. Cole azonban 1990-ben találja magát, zagyválásának köszönhetően pedig rövidesen egy elmegyógyintézetben, ahol megismerkedik a vele szemben valami megmagyarázhatatlan vonzalmat érző Dr. Raillyval és a kissé paranoid őrült Goines-szal (Brad Pitt). Cole váratlanul és dolgavégezetlenül újra a jövőben találja magát, az 1990-es orvosok pedig nem hisznek a szemüknek az üres celláját látván. Cole-t újra visszaküldik a múltba, sikerül 1996-ban kikötnie, ahol Dr. Railly már kutatásokat végez a járványokat előrejelző prófétákról...

Téma:

It deals with time, madness and a perception of what the world is or isn't. It is a study of madness and dreams, of death and re-birth, set in a world coming apart.

- mondja a rendező, hát higgyünk neki. A történet alapja A kilátóterasz (1962) c. rövidfilm, amelyben ugye a harmadik világháború miatt föld alá kényszerült emberiség időutazással próbál valamilyen segítséget szerezni, de az időutazás mentálisan megterhelő, így főhősünk egy erős emlékképbe kapaszkodva őrzi meg épelműjéségét. Ez az erős emlékkép egy szép nő arca, amit kisfiúként akkor pillantott meg, miközben egy férfit épp lelőttek a közelben. Az a film, hogy magamat idézzem, "egzisztencialista sorsfelfogásról (...), illetve ennek egyetemesebb kiterjesztéséről (a jelen viszonyulása a múltjához és jövőjéhez, illetve ezek fordítottjai)" szól. Ezt dolgozta fel játékfilmesebb formában a 12 majom, illetve fejelte még meg azzal, amit a fenti idézetben állított a rendező. A cím egyébként arra az ökoterrorista szervezetre utal, amely elterjesztette a járványt szándékosan.

Tartalom: A disztópikus jövővel nyitunk, melyben az emberiség nyomorúságos állapotban él a föld alatt egy járvány miatt, ez pedig azonnal megváltoztatja a viszonyunkat a normálisnak tűnő, ám haldoklónak beállított jelenhez (persze erre képileg is rásegítettek, de erről majd később), legalábbis a jövő ismeretében bennem azt az érzetet keltette a jelen, hogy a vesztébe rohan. A második fontosabb pont Goines irreleváns, de amúgy nagyjából helyes megállapítása a fogyasztói társadalom működéséről, ami így olyan volt, mintha a Harcosok klubja (1999) főhőse vendégszerepelt volna ebben a filmben; a lényeg, hogy kaptunk egy újabb világértelmezési nézőpontot. Az orvosok révén természetesen megjelenik a "normális" álláspont is, ami azért volt jó, mert Cole-lal együtt a néző is kételkedni kezdett abban, hogy a történet mely része valós és mely a képzelet szüleménye. Szintén a mindenkori világképünket bolygathatja meg az, hogy a történetben egy lényegi információról derül ki, hogy nem valós, így átértékelődik a néző sok addigi tévhite. Bizonyára a való életben is van mindenkinek ilyen tapasztalata. Végül nem elfelejtendő A kilátóterasz (1962) forszírozta időutazós sors-kérdés sem, de mivel ez egy fordulat, nem spoilerezem el, a lényeg nagyjából a múlt és a jelen/jövő viszonya, egymásra hatása. Egyébként, mivel Cole emlékképei változnak, felmerül megbízhatatlanságuk vagy legalábbis az, hogy az időutazás megváltoztatta az eseményeket, de azt hiszem ez lényegtelen a történet témái szempontjából. A karakterfejlődéssel most azért nem szeretnék foglalkozni különösebben, mert a Cole-t játszó színészt lehetetlen másnak látni, mint ami a megszokott karaktere, hiába vannak különbségek, hiába próbálták érzékenyíteni. Dr. Railly eleve nem változik; aki valódi személyiségfejlődésen megy keresztül, az az intelligensebbé váló Goines, ahol markánsan látszódik, hogy még mindig ugyanaz, mint az őrültek házában, csak megtanulta ezt valamennyire leplezni.

Forma: Egyfelől karakteresen eltér egymástól a jövő és a jelen: előbbi színtelen, torz kameraszögekkel teli, a díszlet kopott, zsúfolt, és minderre még rátesz egy lapáttal a sok fura, retró-futurisztikus eszköz is. Ezzel szemben a jelen (vagyis a múlt) színesebb, élettel telibb, a kamera szokványosabb pozíciókban van. De: ezzel együtt a jelennek egyáltalán nem a szép arcát látjuk, így nincs valójában akkor eltérés a jövőhöz képest, azaz látjuk már a jelenben rejtőző jövőt. Hajléktalanok, szemét, lerobbant épületek vannak mindenütt. Különösen az őrültek házára igaz ez, amely épp csak annyiban tér el a jövőtől, hogy több a fény. Személy szerint nekem túl sok is volt a fura kameramozgás és a dőlt szögek, átláthatatlanná tette a jeleneteket, erre főleg fiatalabb koromból emlékszem, hogy nagyon zavart. Nem emlékeztem rá, de A kilátóterasz (1962) miatt nagyon vártam az utalásokat a Szédülésre (1958), és nem kellett csalódjak, természetesen bevágták, egy jelenetet szinte át is emeltek, ezzel pedig ugye a Szédülés (1958) tematikája is része lett a filmnek. A zene csak azokon a pontokon tűnt fel, amikor Cole megörül nekik az autóban, illetve egyáltalán nem emlékeztem már rá, de szintén átemeltek ezzel kapcsolatban egy jelenetet Az éneklő detektívből (1986), az orvosok éneklését. Ami a színészeket illeti, ahogy fentebb írtam, Willis-t nem lehet nem Willis-nek látni sajnos; Stowe karaktere nekem életszerűtlen volt a megmagyarázhatatlan vonzódásával, ugyanakkor a legfontosabb pillanatban kapott egy fél percnyi lehetőséget a színjátszásra, ott hosszabban kellett volna mutatni. A sztár a jogosan díjjal jutalmazott Pitt lett, aki inkább a szerep intenzitása miatt volt jó, mintsem a színjáték miatt, de akkor is megérdemelte.

Élmény: Nem tudom már, mikor láttam először a filmet, talán még az 1990-es években, talán már a 21. században, de mindenképpen van az húsz éve is. Emlékszem, hogy a kaotikus kameramunka miatt nem szerettem, de a emlékeztem a végkifejletre is. A korábbi élmény mindenképpen segített a megértésében, a filmes blog indulása óta pedig nyilván jobban élvezem a filmes utalásokat is, amelyek mellett elmentem simán még korábban. Az ilyen második vagy sokadik megtekintés arra jó, hogy könnyebben észrevegye az ember a részleteket, az alkotói szándékot és megoldásokat, emiatt azonban a hibákat is könnyebb kiszúrni és zavaróbbak. Hogy jó-e egy film, annak talán épp ez a legjobb tesztje, hogy működik másodjára is. A hatodik érzék (1999) például hiába épül egy nagy filmvégi csavarra, sokadjára is élvezhető a jó történetvezetés miatt, ami viszont itt hiányzott. Ezzel bizonyára sokan nem fognak egyetérteni, mert a 12 majom intelligens és kreatív, de hiába, másodjára már nekem nem jött a katarzis, nem tudtam magam beleélni.

Érdekességek

  • Korábban láttuk:
    • Bruce Willis (Drágán add az életed, Ponyvaregény, Az ötödik elem, Armageddon, A hatodik érzék)
    • Brad Pitt (Thelma és Louise, Tiszta románc, Hetedik, Harcosok klubja, Blöff, Becstelen brygantik, Az élet fája, 12 év rabszolgaság)
    • Christopher Plummer (A muzsika hangja, Egy csodálatos elme, Fel)
    • David Morse (Halálsoron, A bombák földjén)
    • Simon Jones (Brazil)
    • Bill Raymond (Dogville)
  • Christopher Plummer tavaly hunyt el 91 évesen.
  • A filmből viszonylag sikeres sorozat is készült 2015-2018 között.
  • A jövő elvileg 2035-ben játszódik a forgatókönyv szerint, de ez nem hangzik el a filmben egyszer sem, és az Cole-t közel ötvenévessé tenné.
  • Magyar vonatkozások:
    • Goines Semmelweisre hivatkozva fejti ki egyik elméletét a baktériumokról;
    • Amikor a reptéren Dr. Railly az újságosnál áll, a közeli kép felét kitölti egy magyar utazási ajánlat.

Országinfó

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása