Artúr filmes blogja

Chile csatája

2019. április 19. 13:06 - Liberális Artúr

Rendezte: Patricio Guzman
Műfaj: -
Főbb szereplők:
-

Megjelenés: 1975-1979, Chile
Hossz: kb. 4,5 óra
IMDB:
8,2

Ajánlott írás: -
Mikor látható: -

Cselekmény: 1970-ben Chilében a szocializmust meghirdető Allende nyerte a választásokat. A dokumentumfilm-trilógiában a rendező 1972-1973 során ezt az átalakulást szerette volna megörökíteni. Az első részben az 1973-as márciusi választásokkal foglalkozik és hogy hogyan próbálta az ellenzék akadályozni a munkát. A második részben az első Allende elleni, 1973. júniusi puccs jelöli a harciasabb témák kezdetét és a sikeres, 1973. szeptemberi puccs a végét. A harmadik részben a nagypolitika helyett a helyi események kerülnek terítékre, ahogy a munkások lassan öntudatra ébrednek és szervezkedni kezdenek, lassan kiváltva az államot.

Téma: A rendező tehát a szocialista átalakulást szerette volna megörökíteni, ehelyett azonban az ország összeomlását sikerült dokumentálnia. A téma a szokásos latin propagandafilmé: az elnyomott nép végre a maga kezébe veszi a hatalmat, amit az elnyomó imperialisták próbálnak akadályozni, de a fejlődést nem lehet megállítani.

Tartalom: Az 1973-as választásokkal indítunk, amelyet a kormányzó elnök, Allende pártja elveszít (külön elnöki és országgyűlési választások vannak). A megszólaltatott, mellette demonstráló támogatói lelkesek és hálásak, bőrükön érzik életkörülményeik javulását. A többségben ellenzék azonban képes politikailag is akadályozni a szocialista programot, és az utcán is zavargásokat kelt, valamint a sztrájkokkal bénítja az amúgy is nehéz gazdasági helyzetet. A narráló rendező igyekszik időrendben haladva, logikus kapcsolatokkal felépíteni az eseményeket, ugyanakkor mindezt teljesen egyoldalúan teszi, az ellenzéki oldal érveit sosem halljuk igazán, megmozdulásaik hazugságnak vagy egyszerűen rossznak vannak beállítva, innentől kezdve pedig ez egy propagandafilm függetlenül attól, hogy igaza van vagy nincs. Általában az aktivista munkások vannak megszólítva, akik a szokásos kommunista sablonszövegeket mondják, és ilyenkor felvetődik az emberben, hogy értik-e, amiről beszélnek. Ezek a megszólalások az épp felvetett helyzetekre reagálnak. A második részben már az erőszak dominál, hiszen eleve két puccs közé esik, talán kevesebb a megszólalás is és több a rendezői mesélés. A munkások fegyverkeznének a hadsereg ellen, de Allende nem támogatja. A harmadik rész váratlanul visszaugrik az időben és egy másik nézőpontból kezd mesélni arról, amit részben már megemlítettek az első részben: az ország működését akadályozó ellenzéki erőt kiváltandó, a munkások maguk kezdik megszervezni az állami feladatokat, ezzel öntudatra ébrednek és elvetik egy új társadalom alapjait.

Forma: Mivel dokumentumfilmről beszélünk, formailag nem olyan izgalmas, egy mozgó kézikamerával vesz mindent, ahogy leszólítja az embereket. Látható, hogy nem megrendezettek az interjúk, de vannak így is beszédesebb beállítások, bár nem túl sok, de ezek sem biztos, hogy Guzmanéktól származnak, hiszen tévétársaságok felvételeit is felhasználták. Némileg kivétel a harmadik rész, annak is elsősorban a vége, ahol már van aláfestőzene és jelképesebbek a felvételek, ahogy a munkások a ködös, semmibe vesző sivatagos részen bandukolnak az ismeretlen jövő felé. Ikonikus felvételei közé tartozik a kormányépület bombázása, illetve az első puccs során a puccsot közvetítő kamerással szembeforduló és agyonlövő katona. De ez utóbbi nem saját felvétel, az előbbiről pedig nem tudom.

Élmény: Elsősorban fontos kordokumentum mivolta miatt jelentős a film, és én is jobban szerettem a számomomra ezen a vonalon etalonnak számító A tűzhelyek óráját, ami egy szépen, logikusan felépített esszé képekkel megtámogatva függetlenül a mondanivalójától. Igen, mert ez itt most sokkal jobban zavart. Talán korunk politikai és médiaviszonyainak köszönhető, talán csak érettebb vagyok már, mint egy huszonéves, de nagyon bosszantott, hogy ennyire egyoldalú és finoman szólva sem tárgyilagos a film.

Érdekességek:

- A film és a rendező is természetesen "be volt tiltva" Chilében. Guzman csak az 1990-es években tért vissza hivatalosan, és forgatott is egy negyedik részt hozzá, amiben felgönygölíti, mi történt a puccs óta.
- Törilecke jön :) Az első zavaró dolog, hogy nem vázolta fel pontosan a politikai helyzetet. Elnézést, ha hülyeségeket beszélek, nem ismerem a régió történelmét, de amennyire kiolvastam a Wikipédiából, már az 1960-as években is jelentős javulások következtek be az alsóbb rétegek életminőségében, csak nyilván nem olyan radikálisan, mint Allende alatt.
- A második zavaró dolog, hogy a népakaratként állítja be a szocialista mozgalmat, holott - bár Allende megnyerte az 1970-es elnökválasztást 1%-kal - , az 1973-as parlamentit már csúnyán bukta 14%-kal. Ez persze valóban az ellenzék és az Egyesült Államok ténykedésének volt köszönhető, de hát arról szól a politika, hogy próbálunk ügyesen evickélni és nem lehetetlen helyzetekbe sodródni.
- Zavaró a kettős mérce, amivel a sztrájkokat és tüntetéseket jellemzi, és amilyen gyakran felhozza az amerikai ellenszelet, annyira hallgat a szovjet hátszélről.
- Allende 1908-ban született, orvosként végzett. 1933-ban alapította meg a szocialista pártot (ami egyébként a diktatúra után többször kormányozhatott), ami 1938-ban rögtön győzni tudott, így Allende hamar magas pozíciókba került. Hatalomra kerülése után többször próbálták megpuccsolni. Haláláról sok az elmélet, de a legutóbbi hivatalos vizsgálat szerint valóban öngyilkos lett. Három lánya született, egyikük öngyilkos lett, a még életben lévő pedig ma is aktívan politizál a szocialista pártban.
- És hogy mit jelentett a szocializmus kiépítése? A legfontosabb bányákat, gyárakat és földeket államosítottak (kárpótlás nélkül), igyekeztek alapvető szükségleteket ingyenesen biztosítani és javítottak a jóléti intézkedéseken.
- A svéd hírügynökségnek dolgozó, lelőtt operatőr, az argentin-svéd Henrichsen 33 éves volt, 1989-ben emléknapot kapott. Gyilkosát nem sikerült beazonosítani. A film egy másik operatőr emlékének ajánlja magát: Jorge Müller már ehhez a stábhoz tartozott és befejezték a forgatást, amikor 1974-ben, 27 éves korában barátnőjével együtt a titkosrendőrség letartóztatta. Sokezer más politikai fogolyhoz hasonlóan ők is "eltűntek" örökre.
- Augusto Pinochet neve ismerős lehet az idősebbeknek, 1973-ban ő állt a második puccs élére (az elsőben is részt vett) és ő tarthatta így katonai irányítás alatt az országot 1990-ig.

Szólj hozzá!

Enyém a bosszú

2019. április 15. 15:11 - Liberális Artúr

Rendezte: Imamura Sohei
Műfaj: -
Főbb szereplők:
Ogata Ken, Ogava Majumi, Baiso Micuko

Megjelenés: 1979, Japán
Hossz: kb. 2,5 óra
IMDB:
7,9

Ajánlott írás: https://www.criterion.com/current/posts/479-vengeance-is-mine-civilization-and-its-discontents
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/enyem-a-bosszu-fukusho-suruwa-ware-ni-ari/movie-634

Cselekmény: Ivaot letartóztatják sorozatgyilkosságért. A kihallgatás során megismerjük múltját és gyilkosságait. Mivel keresztény családból származik, sok megaláztatást kellett elviselnie gyerekkorában, nem is lett túl jó magaviseletű, a börtönt is megjárta. Katonaként teherbe ejtette Kazukot, akit később feleségül vett és családot alapítottak. Kapcsolatuk azonban nem túl jó, így a börtönévek alatt Kazuko nemhogy eltávolodik Ivaotól, de beleszeret az apjába (Mikuni Rentaro) is...

Téma: Sehol sem olvastam igazán kielégítő elemzést, de mindenképpen arról lehet szó, hogy hogyan nyilvánul meg a társadalomban egy minden korlátot semmibe vevő elem. Ivao egy zabolátlan erő, ösztönlény, de nem a szokásos pozitív értelemben, akit elnyomnak a társadalmi szabályok, szóval nem egyértelmű, mire akart kilyukadni a történet.

Tartalom: A történet szerekezete nagyjából lineáris, de gyakori a múltbéli vagy jelenkori bevágás. A jelennel indítunk, Ivao letartóztatásával, és már ekkor megmutatkozik, hogy tojik a rendre, nem működik együtt a rendőrséggel és nem hajlandó magát bűnösnek sem tekinteni. Gyerekként is problémás, javítóintézetekbe kerül, szembemegy a család által kiszemelt feleséggel, új és új életekbe kezd, kötetlen a pénzhez való viszonya... stb. A másik dolog, ami már itt megmutatkozik, az az ösztönlénysége, hiszen fő bánata, hogy nem fog tudni többet dugni, és az étvágya végigvonul a történeten, és mintha gyilkosságai is a pillanat hevében történnének. Fontos karaktere a történetnek Ivao apja, aki keresztény, ami nem túl szerencsés Japánban. Ez plusz egy szabályrendszer, ami rárakódna Ivaora, de inkább az apát korlátozza, aki viszonyt folytat(na) Ivao feleségével és ezért felesége és fia halálát kívánja. A cím is innen ered, Pál rómaiakhoz írt levelének részlete, amely épp arra utal, hogy ne álljunk bosszút. Két fontos dolog történik, ami szerintem a kulcs: az egyik, hogy az apa szerint Ivao csak azokat ölte meg, akik nem tudnak ártani neki (talán ebből ered alapvető frusztrációja); a másik, hogy Ivao még holtában is ellenáll a hagyományos szokásoknak (ld. a csontjait, nem lövöm le a poént). Érdekes a szülő-gyerek viszony megjelenítése: mindkét példában a szülők kényszerítik gyerekeiket kellemetlen helyzetbe (Ivao viszont egyáltalán nem foglalkozik velük).

Forma: Képeiben sajnos nem volt izgalmas, a nézőpontokkal játszadozott néha, elrejtve vagy csak később felfedve a jelenet egyik elemét (pl. leskelődő anyák). Szerencsére a gyilkosságokat nem amerikai módra mutatta be stilizálva, hanem életszerűen, mint a Tízparancsolatban, ami megrázó tud lenni gyakorlatlan szemnek. A kornak és e gyilkosságoknak megfelelően sok és nyílt volt benne a szex ábrázolása, de egyébként más különlegességet, kifejezőeszközt nem figyeltem meg.

Élmény: Imamurától formabontóbb filmre számítottam az Egy ember eltűnik alapján, de ez sokkal inkább Osima stílusához állt közel. Illeszkedik az 1970-es évek erőszakos-pornós filmjei közé, de nem érzem benne annyira a társadalmi korképet, a mögötte meghúzódó gondolatot, és nem is látványos.

Érdekességek:

- Korábban láttuk: Mikuni Rentaro (Harakiri), Tonojama Taidzsi (Társasházi történetek, Az érzékek birodalma), Sirakava Kazuko (Túlvilág)
- Ivao alapja valós, bár valamennyire természetesen dramatizálták az eseményeket. A tettes Nisigucsi Akira (1926-1970) volt, 1963-ban követte el a gyilkosságokat úgy, ahogy a filmben is megjelent.

Szólj hozzá!

Baara

2019. április 14. 08:43 - Liberális Artúr

Rendezte: Souleymane Cisse
Műfaj: -
Főbb szereplők:
Balla Moussa Keita,
Baba Niare, Bubukar Keita, Oumou Kone
Megjelenés: 1978, Mali
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB:
6,7
Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/baara-baara/movie-67701

Cselekmény: ...avagy "munka". Balla hordár, egy nap összefut egy szintén Balla nevű mérnökkel, aki felveszi a gyárába a névrokonságnak megörülve. Eközben főnöke, Sissoko azzal nyomasztja, hogy le kellene építeni kétszáz dolgozót. A mérnök Balla felesége a hagyományoknak megfelelően nem dolgozik, pedig kellene a pénz, Sissoko felesége pedig szeretőket tart...

Téma: Mivel a filmről semmit nem találtam, magamara kell hagyatkoznom, így lehet hogy átsiklom néhány jellegzetesen mali téma felett, de összeségében szerintem nem lövök nagyon mellé, ha egy szokásos korabeli, szocialista-jellegű felhívást látok bele, ami a munkásokat összefogásra próbálja serkenteni az elnyomóikkal szemben.

Tartalom: A hordár Balla napjával indítunk, ahogy sokad magával felébred egy tömegszállón, majd dolgozni indul, de nem sok pénze van, mert gyakran kihasználják és fizetség nélkül marad. Szerencséjére belefut névrokonába, ami vélhetően a két család között egykori szolga-gazda viszonyt feltételez. A mérnök Balla felveszi a gyárba, amit igazgat, és ahol viszonlyag jól bánik beosztottjaival. Balla felesége is értelmiségi, de a hagyományoknak megfelelve nem dolgozik. Megjelenik röviden a korrupt közszféra is és a napról-napra élő, különféle csoportok. A hatalmat a Xala főszereplőjéhez nagyon hasonló Sissoko képviseli, akit egyszerre próbálnak szánalmasnak, de egyben romlottnak is bemutatni. A konfliktus végül az lesz, hogy Balla megpróbál a kizsigerelt munkások védelmére kelni, megjelenítve ezzel azt a felhívást, hogy az értelmiségnek és a munkásosztálynak együtt kell működnie a korrupt és élősködő osztályok ellen.

Forma: Formailag a közvetlenebb stílus jellemző rá, azaz nincsenek látványos képek, drámai színészi játék, gazdagító zenei motívumok, de azért játékfilmesebb, mint Sembene nagyon esszészerű stílusa. Van vszont legalább pár jelképesebb kép, mnt pl. ahogy a két Balla együtt sétál a lángoló mezőn, a holttest, az autó üldözése... stb.

Élmény: Szóval benne van a pakliban, hogy valami durván elkerülte a figyelmemet, de szerintem ez is csak egy sok hasonló, szocializmust hirdető film közül, ami 1978-ban kissé már unalmas. Legalább már nem a gyarmati múlttal foglalkozott közvetlenül.

Érdekességek:

- Malit a franciák a 19. század végén - 20. század elején vonták uralmuk alá kisebb nagyobb mértékben, az 1950-es évek végén függetlenedett viszonylag békésen. Nem találtam olyan eseményt, amire a film utalt volna.
- Cisse már eleve filmesként akart elhelyezkedni, ehhez Moszkvában tanult, hazatérte után persze be is tiltották első, kritikus filmjeit.

Szólj hozzá!

Alucarda

2019. április 13. 08:41 - Liberális Artúr

Rendezte: Juan Lopez Moctezuma
Műfaj:
horror
Főbb szereplők:
Claudio Brook, David Silva, Tina Romero, Susana Kamini

Megjelenés: 1978, Mexikó
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB:
6,3

Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/alucarda-la-hija-de-las-tinieblas-sisters-of-satan/movie-126841 

Cselekmény: 19. század, Mexikó. Egy elhagyatott kriptában vajúdó nő egy púposra (Claudio Brook) bízza újszülöttjét, hogy vigye az apácák árváhazába, ahol biztonságban lehet. Ugrás az időben. Tizenöt évvel később új lány érkezik az árváházba Justine személyében, szobatársa Alucarda lesz, aki kb. azonnal rágerjed a lányra és pszichopata módra már azon ábrándozik, hogy majd együtt halnak meg. Egy alkalommal kirándulás közben ráakandak a kriptára és kíváncsiágból felnyitnak egy sírt. Alucarda hangokat kezd hallani, így gyorsan kimenekülnek. Később mise közben Justine rosszul lesz és elájul. Alucarda a papot és az apácákat vádolja érte, sátánista szövegeket kezd kántálni, majd megjelenik a púpos, aki orgiába torkolló vérszerződést köt velük...

Téma: Egy ponton azt gondoltam, hogy ironikusan a kereszténységet kritizálja valójában annak élvezeteket elítélő jellege miatt, de ezek a hangok idővel elmúltak és maradt egy ún. nunsploitation film belőle, ami egy szexszel és erőszakkal operáló, olcsón hatásvadász film apácákkal a főszerepben.

Tartalom: Először tanúi lehetünk Alucarda baljós születésének, majd barátsága-szerelme kezdeteinek Justine-nal, végül ahogy egyre jobban hatalmába keríti őket a gonosz. Jó horrorfilm módjára sokáig csak feszültségkeltő, nyugtalanító jeleket kapunk (hangok, ördögi tekintet, öngyilkosság), de a horror elemek váratnak magukra kb. a film hamradáig és az igazi vérfürdő csak a végére jön el. A nunsploitation másik fontos eleme szex, ez hasonlóan csak jelzésértékűen van jelen a két lány túl szoros barátságaként a film harmadáig, de ekkor el is lövik majdnem az összes patront az orgia-jelenetben. Bár az exploitation szerepet betölti a film, a probléma, hogy ezen kívül mást nem nagyon, a cselekmény nincs igazán felépítve. Alucarda már az első pillanattól kezdve megszállottnak tűnik és nyoma sincs annak, hogy hogyan kerülnek közel egymáshoz Justine-nal. És ez igaz a legtöbb karakterre, eseményre, minden alá van rendelve a műfajnak, avagy hogy stílszerűen fogalmazzak, a narratívát feláldozták a műfaj oltárán.

Forma: Ez már egy fokkal jobb, bár rányomja a bélyeget, hogy egy negyvenéves filmről van szó. Mai szemmel a vér, erőszak és szex mennyisége és milyensége kis túlzással élve gyerekmatiné szintű, de ezen segítenek a gyors vágások, dőlt szögek, hirtelen hanghatások. Az apácatemplom díszlete elég horrorisztikus lett, emiatt is gondoltam többek közt egy ideig, hogy valójában itt a kereszténység az, ami a valódi gonoszként jelenik meg a sötét világítás, a keresztrefeszített, szenvedő Jézus vagy az ördögüzést végrhajtó papok miatt. A legjobb elem mégis egy egyszerű dolog volt: a magukból kikelt karakterek vonaglása, sátáni kacaja volt az, ami némileg horrorisztikus benyomást kelthet a mai nézőben is. Nem hiszem, hogy a színészek hibája, inkább a forgatókönyvé, de a megszálltakkal ellentétben a jó oldal karakterei borzasztóan szárazak és erőltettetek voltak.

Élmény: Hát ennél azért láttam jóval durvább filmet az 1970-es évekből mind erőszak, mind szex terén, ráadásul a narratíva bénasága miatt nem igazán volt átélhető sem. Nunsploitationnak oké, viszont nem számít mérföldkőnek ezen a téren sem, ellentétben mondjuk az A Rainha Diabával, szóval nem értem, miért van a listámon. Elvileg abban az időben megrázóbb volt. Ha végigmegy az elkezdett kereszténygúnyoló úton, akkor értékesebb film lenne, de ez érthetetlenül megszakadt kb. a felénél.

Érdekességek:

- Korábban láttuk: David Silva (A vakond, A szent hegy), Claudio Brook (Viridiana, Az öldöklő angyal, Oszlopos Simeon), Martin LaSalle (A zsebtolvaj)

Szólj hozzá!

Részeges karatemester

2019. április 12. 06:48 - Liberális Artúr

Rendezte: Jüan Hoping
Műfaj:
akció, harcművész, vígjáték
Főbb szereplők:
Jackie Chan, Jüen Hsziao Tieng, Huang Cseng Li

Megjelenés: 1978, Hong Kong
Hossz: kb. 2 óra
IMDB:
7,6

Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/reszeges-karatemester-jui-kuen/movie-40232

Cselekmény: A 19. századi Kínában legyőzhetetlen bérgyilkos végez megbízói célpontjaival, kicsit szórakozásból. Eközben Fej-hung (a magyar változatban Freddy - Jackie Chan) befolyásos kungfu-mester apja iskolájában edz, de már régen tanárai fejére nőtt és szívesebbn vesz részt csínytevésekben. Amikor először tudtán kívül illetlenül viselkedik nagynénjével, majd összever egy befolyásos rosszfiút, apja büntetésképpen a hírhedten keménykezű nagybátyjához, Koldus Szohoz küldi edzeni. Fej-hung inkább megszökik, de pechére pont nagybátyjába botlik...

Téma: Nincs neki, ez egy szórakoztató film a népszerű népi hősre, Vong Fej-hungra alapozva, amelyben a zsivány, de alapvetően jószívű fiú feje lágya némileg benő.

Tartalom: Mivel a szórakoztatáson kívül nincs célja, ezért a cselekményt nem nagyon lehet elemezni. Adott a rosszfiú és a zsivány, de jószívű Fej-hung, akik egy semmiből jövő konfliktus révén összecsapnak. A fennmaradó kb. másfél órányi időben Fej-hung karaktere mindössze annyit fejlődik egy-két megalázó eset során, hogy legyen alkalma és elég motivációja edzeni. Mert a film nagy részét a verekedések teszik ki, kb. ötpercenként van egy, és bár sosem céltalan, a legtöbb kihagyható lenne a sztori szempontjából. Egy pillanatra időzzünk el Channél, ugyanis kezdetben az 1973-ban elhunyt Bruce Lee utódjának szánták, ám az őt utánzó filmjei nem lettek sikeresek. 1978-ban jött azonban ez és egy másik film, amelyek humorral vegyítették az akciót, és ez már robbant. A humor nem túl szofisztikált, helyzetkomikumból és esésekből áll, néha lehet rajta nevetni, de elég gyermeteg.

Forma: Látszik az idő, ebben a kezdeti filmben még nem tart ott a kreatív koreográfia, mint a Részeges karatemester 2-ben, de már bőven megfigyelhetőek benne az elemei, elsősorban ahogy humort csempésznek bele és ahogy felhasználják a környezetet is. A verekedések nem túl életszerűek, a színészi játék is teljes mértékben túlzó, de ez nem feltétlenül baj.

Élmény: A lényeg az, hogy szórakoztató-e, és nekem az volt, noha elég gyermetegen gagyi tudott lenni. Vajon egy mai gyerek mennyire élvezné? Mert nekem nyilván nagyon vagány és én akarok lenni a mindenkitlekaratézó bruszli, de valószínűleg már eljárt a műfaj felett az idő.

Érdekességek:

- Korábban láttuk: Jackie Chan (Egy csipetnyi zen, A sárkány közbelép, Részeges karatemester 2)
- Jüen Sziu-tien (Koldus Szo) 1979-ben egy évvel a film után 66 évesen meghalt.
- A rendező is feltűnik röviden a zöldséges szerepében. Egyébként ő felelős A mátrix, a Tigris és sárkány és a Kill Bill harcjeleneteiért is.

Szólj hozzá!