Artúr filmélményei

The Sea Hawk (1924)

2020. április 05. 23:58 - Liberális Artúr


Rendezte: Frank Lloyd
Műfaj:
kaland, néma
Főbb szereplők:
Milton Sills, Enid Bennett, Lloyd Hughes, Wallace Beery, Marc McDermott, Wallace MacDonald, Bert Woodruff, Claire Du Brey, Lionel Belmore 

Megjelenés: 1924, Egyesült Államok

Hossz: kb. 2 óra

IMDB:
7,0

Ajánlott írás: -
Mikor látható: -

Cselekmény: 16. század, Anglia. Az angolok már legyőzték a spanyol flottát többek közt a kalóz Oliver Tressilian segítségével, amiért nemesi címet és birtokot kapott. Oda is van a szomszéd birtok lányáért, Rosamundért (Enid Bennett), amit viszont a lány rokonai nagyon nem néznek jó szemmel Oliver nem túl dicső kalózszármazása miatt. Nem tesz jót az ügynek, hogy mindenki elég sértődékeny, így amikor Rosamund és Oliver öccsei összekapnak egy nőn és szemtanú nélküli, de tisztességes párbajban Oliver öccse, Lionel megöli Rosamund öccsét (Wallace MacDonald), először mindenki Olivert gyanúsítja, hiszen korábban is volt már összetűzésük. Szemtanú hiányában a párbaj törvénytelen, Lionel pedig retteg a kivégzéstől, ezért félelmében biztosra akar menni, hogy a gyanú továbbra is Oliveren marad, így felbérel egy kétes hajókapitányt (Wallace Beery), hogy rabolja el és adja el rabszolgának Olivert. Így lesz Oliverből rövidesen spanyol gályarab...

Téma: ..ám szerencséjére (spoiler jön) algír kalózok kiszabadítják és őket szolgálva sikeres kalózkapitánnyá válik újra tengeri sólyom néven (innen a cím). Bosszúból elrabolja Lionelt, valamint Rosamundot, hogy megmagyarázza, mi történt, ám az algír udvarban is nemkívánatos lesz személye. De szerencsésen minden bajt megúsznak, mindenre fény derül, szerelmeseink egybekelnek és boldogan térnek haza. Ez alapján egy Monte Cristo-féle tematikára számíthatnánk, de ennyi sincs benne. Nagyon hunyorítva esetleg belelátható a megbűnhődés témája, hiszen többen jó útra térnek a történet során, de inkább csak egy izgalmas kalandfilmről van szó.

Tartalom: A történet első harmadában az angliai viszonyokat ismerhetjük meg, mai lehetne egy Rómeó és Júlia történet is, hiszen két ellenséges szomszédról van szó, ahol a két oldal egy-egy tagja szerelmes a másikba. A második harmad azonban váratlan fordulatot vesz és a korhoz képest igen bátran Oliver elátkozza a vele rosszul bánó, az őt becsapó keresztényeket és inkább muszlim kalózok szolgálatába áll, és innentől kezdve a korra jellemzően az egzotikus Keleté lesz a főszerep. Kár, hogy ennyiben  marad a keresztény-muszlim ellentét, mert izgalmas lett volna, ha Oliver felveszi a külső szemlélődő szerepét és rámutat a nyugati világ álszentségeire. A harmadik harmadra azonban kiderül, hogy a Keleten se jobb. A történet ereje a karakterfejlődésben, a karakterek árnyaltságában van, ami ugyan nem egy shakespeare-i mélység, de azért az eddigi sikerfilmekhez képest elég izgi. Oliver pl. hirtelen haragú, de próbálja magát tartóztatni, majd küzd bosszúvágyával és irgalmával, hűséggel és érdekkel. Talán még jobban megjelenik a tépelődés Lionel esetében, aki félelmében egészen lealjasodik, holott nem akar. De pl. az algíri basa is mozog a nagylelkű, a kicsinyes, a mérges, a számító és a szomorú állapotok között. Enyhítendő a drámai feszültségen megkapjuk a simls kapitány karakterét, akinek nincs erkölcsi érzéke, legalábbis a kis dolgokban, ezzel pedig egy eléggé jó előképe A Karib-tenger kalózainak.

Forma: A színészi játék ehhez a feladathoz nem nő fel, még nagyon kezdetleges és teátrális az arcjáték, de elég ennyi is. Szórakoztató kalandfilmről van szó, tehát ami számít, az a grandiózusság, és abból van benne - olyannyira, hogy még 15 évvel későbbi nagyköltségvetésű filmekben is felhasználták a hajócsata-jeleneteit. Kosztümös emberek nagy tömege vív kardpárbajt hajóágyúk füstje között, sok métert zuhanva, és persze kapunk ízelítőt az egzotikus Keletből is, ami viszont már nem volt monumentális. Nem mellékes, hogy a női nézőkre gondolva nem egyszer levetkőztették a férfisztárokat, a gályarabos jelenetek simán verik a Ben-Hur izzadt férfitesteit is.

Élmény: Szórakoztató filmnek rendben van, persze ne várjon senki csodát egy százéves filmtől (bár részemről inkább ez, mint egy centire kimért, steril Bosszúállók). Vicces volt felfedezni benne a Ben-Hur és A Karib-tenger kalózainak előképét, és még majdnem sikerült meglepnie is azzal, amikor a vártnál árnyaltabb karakterekké váltak főhőseink és még nyíltan kritizálták az álszent keresztényeket is.

Érdekességek:

  • Korábban láttuk: Enid Bennett (Robin Hood), Wallace Beery (Az apokalipszis négy lovasa, Robin Hood), Wallace MacDonald (Reménytelen szerelem), Claire Du Brey (Életünk legszebb évei, Csipkerózsika), Lionel Belmore (Frankenstein, Robin Hood kalandjai), Kathleen Key (Az apokalipszis négy lovasa), Theodore Lorch (Hatosfogat), George O'Brien (Virradat)
  • Claire Du Brey 1993-ban, 100 évesen hunyt el.
  • A berber kalózok korszaka elsősorban a 16-19. századra tehető, akik nemcsak a Földközi-tengeren, hanem még Amerikában is pusztítottak, állítólag mintegy kétmillió rabszolgát összefogdosva a partvidékekről. A 17. század végétől, de legvégül a 19. század első felére egyre kevésbé jelentettek veszélyt az erősödő európai hajókra.
  • Oliver mintája talán az a Jack Ward lehetett, akispanyol hajókat fosztogatott királyi megbízásból, míg meg nem unta az alacsony bevételt és kalóznak nem állt. Idővel hazatért volna, de nem kapott kegyelmet, ezért áttért az iszlámra és így befogadták Algériában, ahol boldogan élt, amíg el nem vitte a pestis.

Szólj hozzá!

Honfoglalók (1923)

2020. április 03. 23:58 - Liberális Artúr


Rendezte: James Cruze
Műfaj:
néma, western
Főbb szereplők:
J. Warren Kerrigan, Lois Wilson, Alan Hale, Ernest Torrence, Tully Marshall, Ethel Wales, Charles Ogle, Guy Oliver, Johnny Fox

Megjelenés: 1923, Egyesült Államok

Hossz: kb. 1,5 óra

IMDB:
6,5

Ajánlott írás: https://www.silentfilmstillarchive.com/covered_wagon.htm
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/honfoglalok-the-covered-wagon/movie-13344

Cselekmény: 1848, Amerika. Telepesek indulnak hosszú útra a még néptelen nyugati államba, Oregonba. Az egyik legújabb telepes a hadseregtől elzavart Banion, aki a kezdetektől ellenszenves Woodhullnak (Alan Hale), az egyik megmondóembernek. Többször össze is kapnak például a telepesek vezetőjének (Charles Stanton Ogle) csinos lányán, de az igazi szakadás akkor következik be, amikor egy nagy folyón Woodhull és támogatói tutajokon kelnek át, míg Banionék inkább addig menetelnek a folyó mentén, míg sekély vizeket nem találnak. Csakhogy közben az indiánok is ellenségesen figyelik, hogy ki akarják szorítani őket életterükből...

Téma: A cselekmény egy pici része blőd, elnagyolt romantika, ami teljesen jelentéktelen a játékidő nagy részét kitevő életképekhez képest. Ez valóban az amerikai honfoglalást mutatja be, ahogy a telepesek sokezer kilométert megtéve eljutottak céljukhoz.

Tartalom: Nincs kedvem részletezni a cselekményt, a karaván halad, két alfahím ugyanazt a nőt akarja, meg amúyg sem férnek meg együtt, közben támadnak az indiánok is (amit valamiért rasszistának tartanak, pedig teljesen korrektnek tűnt a motivációjuk és ábrázolásuk is számomra). Azonban egyik sem kapott túl sok játékidőt, a film nagy részében a menetelést látjuk a prérin, bölényvadászatot, folyón átkelést, telet, kocsmázást, és ezeknek vajmi kevés közük van a cselekményhez. Ez eddig talán a legvalódibb western, amit láttam, nincsenek romantikus párbajhősök, de még hősök sem, hiszen pl. nem a főhősünk győzi le ellenfelét, hanem egy barátja. Ahogy említettem, az indiánok szerintem egyáltalán nem negatívan jelennek meg, az egyik törzs csak védekezik, a másik barátságos, az egyik telepesnek pedig indián feleségei vannak. A sápadtarcú karakterek többnyire csak vázlatok, egyedül az öreg, részeges vezetőknek van némi extra bájuk, mert szórakoztatóak és van múltjuk

Forma: Ez inkább mogó képeskönyv, mint film történettel, így a képek is többnyire távoliak vagy középtávoliak, montázsszerűen mutatva a telepesek életének egy-egy epizódját, a számtalan karaván haladását, a bölényvadászatot, a folyón átkelést. Azonnal A vörös folyó jutott eszembe, ahol szintén az volt a fő látványelem, hogy hatezer marhát tereltek át az országon. Nos, bár itt nem volt hatezer marha, de volt többszáz, plusz ezer ló ló, többszáz szamár és bölény, 500 szekér, ezerötszáz indián és háromezer statiszta, azaz egy igazán momunmentális alkotással állunk szemben. Arról nem is beszélve, hogy autentikusak próbáltak lenni és az indiánok valódiak, a bölényvadásaztot és a folyón átkelést tényleg végrehajtatták, de még a szekerek is valóban azok a családi ereklyék, amikkel az ősök bő 70 évvel korábban megérkeztek, utazóik pedig maguk a leszármazottak voltak. Már csak a létszám miatt a csatajelenet is grandiózus lett, ha nem is túl kifinomult. Bár némafilm, készült hozzá hanglemez is, a filmben megjelenik a kottája :D

Élmény: Szóval ahogy írtam, 1923-as létére ez egy meglepően jó western volt, pedig csak valami kezdetleg kalandfilmre számítottam. Nincsenek benne nagy klisék, dramatizált jelenetek, egyszerűen bemutatja a valódi vadnyugatot monumentális méretekben.

Érdekességek:

  • Korábban láttuk: Alan Hale (Az apokalipszis négy lovasa, Robin Hood, Ez történt egy éjszaka, Robin Hood kalandjai), Tully Marshall (Türelmetlenség), Charles Stanton Ogle (Frankenstein), Frank Albertson (Az élet csodaszép, Pszichó)
  • A mai Oregon partvidékét már a spanyolok is megjárták a 16. században, a britek és amerikaiak a 18-19. század fordulója környékén kezdték egyre gyakrabban "látogatni" a helyet, míg 1811-ben állandó telepet nem létesítettek, igaán benépesíteni azonban csak az 1840-es évektől kezdték. Amerika kezére teljesen csak 1872-re került. Hogy érezzük a távolságot, az oregoni nyomvonal mintegy 3500 km hosszú volt, ma autóval kb. 28 óra.
  • A film kasszát robbantott, így nem kerülhette el a sorsát és sok más sikerfilmmel együtt 1932-ben paródia babaváltozat készült belőle a még kezdő Shirley Temple-lel szerepben.

Szólj hozzá!

Felhőkarcoló szerelem (1923)

2020. április 01. 23:53 - Liberális Artúr


Rendezte: Fred C. Newmeyer, Sam Taylor
Műfaj:
néma, romantikus, vígjáték
Főbb szereplők:
Harold Lloyd

Megjelenés: 1923, Egyesült Államok

Hossz: kb. 1 óra

IMDB:
8,1

Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/felhokarcolo-szerelem-safety-last/movie-38633

Cselekmény: Harold, a pályakezdő, átlagos amerikai a nagyvárosba költözik, hogy egzisztenciát teremtsen magának és jövendőbelijének. Csakhogy ez akkor se ment könnyen, csupán eladói állást sikerült szereznie és lakótársával napi megélhetési gondjaik vannak. Hogy jegyese ne aggódjon, azt hazudja leveleiben, hogy üzletvezető, tehetős és hamarosan egybekelhetnek. Arra nem számít, hogy a menyasszonya meglátogatja váratlanul az üzletben...

Téma: Nincs tanulság, bár egyesek megpróbálnak beleerőltetni egy egzisztencialista vonalat a kegyetlen muka világáról, de szerintem ez meg csak szimplán egy szórakoztató film.

Tartalom: Téma nélkül nincs sok értelme a cselekményt boncolgatni, Harold a nagyvárosba megy szerencsét próbálni és füllentésével magát keveri bajba. A szemüveges férfi karaktere 1917 óta létezik, népszerűsége vetekedett Chaplinnel és Keatonnal, így nem kellett külön felépíteni a nézőknek: ő az átlagember átlagos problémákkal, átlagos élettel. Elsősorban ebben különbözik kortársaitól, hiszen neki nem szélsőséges helyzetekben kell helytállnia (na jó, kicsit igen), hanem a mindennapi életben, mint az albérletfizetés, hogy mire költse pénzét,hogy kibírja a munkahelyi nyomást, hogy szerelmének megfeleljen. Ebből következik az is, hogy karaktere nem egy bohócszerűen karikírozott figura, nem találékony, nem akcióhős, de nem is gyámoltalan vagy makulátlan. A humor is efféle helyzetekből adódik, ahogy próbál boldogulni tisztességesen és időnként kevésbé tisztességesen. De mégsem igazán vagy inkább kizárólag vígjáték, mert a tetőpont, a leghíresebb jelenet, az épületmászás egy akció-kalandfilmbe illik, az már csak simán izgalmas és nem vicces.

Forma: Mivel kevésbé "harsány" vígjátékról van szó, nem szórják a poénokat percenként, de vannak a helyzetkomikum mellett kreatív vizuális gegek is, bár ezek nem annyira viccesek, mint a kortásakéi; ahogy említettem a karakter visszafogotabb, így a poénok is, nem azok a fajták, amiken hangosan fel lehet nevetni. A legemlékezetsebb persze az épületmászós jelenet, ami hajmeresztőnek tűnik, hiszen folyamatosan mutatják a mutatvány közben a háttérben az utcát, hogy érzékeltessék a magasságot.

Élmény: Lloyd volt kora legsikeresebb komikusa Chaplin és Keaton mellett, de karaktere miatt nem volt az a hahotázós vígjáték, amit vártam, az ahhoz illő poénok pedig nem illettek e visszafogottabb karakterhez. Ezzel együtt ötletes és izgalmas volt, megmosolyogtató, jó szórakozás.

Érdekességek:

  • Korábban láttuk: Mickey Daniels (Ez történt egy éjszaka)
  • Harold Lloyd és Mildred Davis férj és feleség voltak a valóságban is.
  • Earl Mohan (a részeg) 1928-ban, 38 évesen hunyt el.
  • Anna Townsend (a nagyi) még a film megjelenésének évében elhunyt 78 évesen.
  • Az épület egy tízemeletes los angeles-i bank volt, amit az 1950-es években végül leromboltak.

Szólj hozzá!

Amar Akbar Anthony (1977)

2020. március 31. 21:54 - Liberális Artúr

Rendezte: Manmohan Desai
Műfaj:
akció, vígjáték
Főbb szereplők:
Vinod Khanna, Rishi Kapoor, Amitabh Bachchan

Megjelenés: 1977, India

Hossz: kb. 3 óra

IMDB:
7,5

Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/amar-akbar-anthony/movie-132440

Cselekmény: Az első fél óra eseményeit meg sem próbálom összefoglalni. A lényeg, hogy három fiútestvér gyerekkorában elszakad egymástól: Amarra egy hindu rendőr (Kamal Kapoor) lel rá, így ő is az lesz; Akbart egy jólelkű muszlim veszi magához, ő nőcsábásszá nő fel és énekes szeretne lenni; Anthony egy keresztény papnál talál menedéket, ifjúkorára jólelkű, de simlis bártulajdonos válik belőle. Amikor egy autóbalesetben elütnek egy idős asszonyt, véletlenül úgy adódik, hogy épp ők hárman adnak vért neki a kórházba, és nem is sejtik, hogy testvérek és hogy az asszony az anyjuk. Valamivel később Amar egy nyomozás során (amiben apjuk is érintett, de ezt nem tudják), beviszi Anthonyt kihallgatásra...

Téma: Az örökbefogásoktól kezdve nyilvánvalóvá válik, hogy a három testvér a három nagy világvallást hivatott megjeleníteni, szétszakadásuk és egymásra találásuk pedig India három részre szakadása és reménybeli újraegyesülése - vagy legalábbis az Indián belüli megosztottságon való felülemelkedés.

Tartalom: Az első szakasz fél óra, ebben láthajuk, hogy az apa bűnözők elől menekülve, az anya önfeláldozóan hagyja el a családot, a gyerekek pedig három különböző nevelőapához kerülnek. Bő húsz évvel később jelképesen épp saját anyjuknak adnak vért mindhárman. Csak ekkor jön a főcím. A különbség köztük nemcsak vallási, hanem társadalmi is, ahogy szerelmeik is más-más csoportot jelenítenek meg. Ilyen egységet jelentő jelkép még Szai Baba alakja, aki hindu és muszlim volt egyszerre - és ki tudja hány volt még, amit nem vettem észre. A lányokkal a második szakaszban jönnek össze, az utolsó harmad már csak a lezárása a bonyolult cselekménynek. Ez a cselekmény brutálisan erőltetett, üvöltően alárendelt a dramaturgiának, teljesen életszerűtlen. Értsd: mindig épp jókor a jó időben történik valami vagy van az adott helyen valaki. Műfajilag a maszala filmekhez sorolják, mert több műfaj keveredik benne a drámától a romantikán át az akcióig és vígjátékig. Főleg vígjáték. A humor alapja a nyomi gonosz karakterek, akiket meg lehet szégyeníteni fizikailag vagy verbálisan. A karakterek amúgy egysíkúak, leszámítva a legtöbb játékidőt kapó Anthonyt (nem véletlenül lett ő a legnépszerűbb), ő ugyanis vallásosan jó, de azért nincs ellenére a piti bűnözés, illetve képes hibázni. És ami a legfontosabb, kap időt arra is, hogy lelkivilágát is bemutassa pl. a messze legjobb tükör-jelenetben, amelyben részegen önmagával vitatkozik.

Forma: Ahogy a cselekmény életszerűtlenül erőltetett, ugyanez igaz az akciójelenetekre is. Nem mondom, hogy hiányzik belőlük mindig a kreativitás, de annyira látványosan szarul van kivitelezve, hogy jól láthatóan nulla erőkifejtéstől dobnak hátast az emberek, bár gyakran csak a levegőt ütik. Többször ugyanilyen szar a vágás, képtelenek finom átmenetet létrehozni vele, és az énekre való tátika se megy. Igen, ének, ez egy indiai film, zene és tánc muszáj, hogy legyen, ami nem is mindig indokolatlan, amikor zenészek adják elő, a dalok ráadásul fülbemászóak tudnak lenni. A táncok koreográfiája is olyan, mint az akcióké, időnként megvillan bennük a kreativitás (különösen a tojástáncnál), de azért messze van Fred Astaire-től,  Gene Kellytől. A színészek túlzóak, de egy ilyen vígjátékhoz ez illik.

Élmény: Egy magyar írás úgy fogalmazott, hogy a Bud Spencer - Terence Hill filmeket idézi, és ez helyenként igaz is, de a kivitelezés messze elmarad profizmusban és kreativitásban. Biztos ismeritek a teljesen életszerűteln indiai film-mémeket, na ezt is valami olyasminek képzeljétek el. Ha képes vagy elengedni a hollywoodi "realizmust", mint ahogy A kihalás korában is szükség van erre, akkor mérsékelten szórakoztató a film, de valószínűleg sok minden elvész a nyugati néző számára, mert Indiában ez egy rendkívül sikeres, legendás filmnek számít.

Érdekességek:

  • Korábban láttuk: Kamal Kapoor (Egy tiszta szív)
  • Shabana Azmi (Lakshmi) 1997-től képviselő is volt, ahogy, Vinod Khannának (Amar) is sikerült 2014-ben bejutni a parlamentbe.
  • Neetu Signh (Salma) és Rishi Kapoor (Akbar) a való életben is egy párt alkottak.

Szólj hozzá!

Titas Ekti Nodir Naam (1973)

2020. március 29. 23:09 - Liberális Artúr


Rendezte: Ritwik Ghatak
Műfaj:
-
Főbb szereplők:
-

Megjelenés: 1973, Banglades

Hossz: kb. 2,5 óra

IMDB:
7,5

Ajánlott írás: -
Mikor látható: -

Cselekmény: ...avagy kb. "A Titas folyó". A címbéli folyó melletti halászfalu kamaszlányának, Basantinak két kijelölt vőlegénye van, ezek közül amelyiket jobban szereti, egy hosszú halászútja során megment egy másik faluban élő lányt, Radzsart. A szülők kapnak az alkalmon és gyorsan összeesketik a fiatalokat, akik a sötétben még csak nem is látják egymást. A nászt azért elhálják, majd útnak indulnak a halászfiú falujába, ám a folyón kalózok támadnak rájuk és elrabolják Radzsart. Ő ugyan sikeresen kitépi magát a rablók karmaiból és folyóba veti magát, de férje erről nem tud és beleőrül a veszteségbe. Radzsar túléli, de nem ismeri sem férje nevét, sem az arcát - de legalább teherbe esett tőle. Tíz évvel később, fiával, Anantával elvetődik épp férje falujába és a már időközben fiatalon megözvegyült Basanti fogadja be magához, aminek a falu - és különösen Basanti szülei - nem örülnek, hiszen gyanús egy férj nélküli, gyerekes, idegen nő...

Téma: A történet maga azt hiszem elég nyíltan mondja ki gondolatait, amik között szerepel a feminizmus, haza, szociális kérdések, a régi és új világ ütközése, és érzésem szerint ez utóbbi, vagyis a változás különböző formái a főbb közülük, amelyek nem biztos, hogy mindig pozitívak.

Tartalom: Bár Basanti karaktere összeköti a történetet, több cselekményszál és főszereplő van, de nézzük előbb őt: a hagyományoknak megfelelően gyerekként kiházasítják, de nem a szerelmével; korán megözvegyül, így magára marad, ugyanakkor női öntudatra is ébred és fellép a nőket elnyomó hagyományok ellen. Először azonban úgy tűnik, Radzsar lesz a főszereplő, akit a történet a kezdetektől Bhagavatival, az Istennővel azonosít és a veszte a hagyomnyokból ered. (Az nekem tudatlan nyugatiként természetesen kimaradt, hogy a történet megfeleltethető egy klasszikus hindu történetnek.) Később Basanti és Ananta kapcsolata kerül előtérbe, de a fiú elszökik a városba és megszűnik jelentősége. A végefelé váratlanul beesik egy földműves cselekményszála, aki egy teljesen szellemi síkot képvisel azzal, hogy neki semmit nem jelentenek az anyagiak. Basanti és a földműves, valamint a közösség bukását is a folyó, azaz létük gyökerének elapadása okozza. A természeti-civilizált világ, vagy a hagyományos és modern világ ellentéte abban mutatkozik meg legjobban, amikor uzsorások a jog segítségével próbálnak leszámolni az összetartó halászokkal. A karakterekbe most nem mennék bele bővebben, Basanti a legösszetettebb, ő egy önálló nő, aki képes szembeszállni a hagyományokkal, de nem tagadja meg női mivoltát - ugyanakkor hirtelen felindulásában képes ezt teljesen eldobni. A jelképrendszer fő szereplője a folyó, amely a helyiek életét és halálát jelenti.

Forma: Ghatak mindig is látványos, de kissé amatőren darabos képi világgal bírt, amit ezerszer szívesebben nézek, mint a profi, de unalmas megoldásokat. Az elején pl. kifejezetten olyan érzésem volt, mintha 3D-re készítette volna a filmet, annyira kijött a térhatás. Meri használni a kamerát, mozog vele, forgatja, a karaketerek simán belebámulnak és ezzel megszólítanak bennünket. Gyakran használ több síkot (előtér és háttér), a 4K-s felújításnak köszönhetően pedig gyönyörűen kijön a szépen fényképezett tájképek ereje. A zene természetesen hagyományos, de kreatívan képes a jelenethez illően durván megszakítani a hatás kedvéért. A színészek inkább amatőrnek tűnnek, mégha nem is voltak azok, nyilván erre nem helyezett akkora hangsúlyt és tuti egy részük tényleg amatőr volt.

Élmény: A korszakhoz és Ghatakhoz képest is elavultnak éreztem, nem véletlenül: bár valamennyire egyetemes, mégiscsak egy tíz-tizenöt évvel korábban divatos témájt idéz meg egy húsz évvel korábban elfogadható képi világgal egy negyven évvel korábbi korszakról forgatva. Tíz évvel korábban izgalmasabb lett volna, de Ghataknak ennél nár korábban voltak kreatívabb filmjei is.

Érdekességek:

  • Az egyik hajós maga Ghatak.
  • A történet alapja egy fiatalon elhunyt, a halászfaluból származó szegény író önéletrajzi regénye, ami gondolom Anantáé volt, de a film ennél egészen máshova helyezte a hangsúlyait.
  • A Titas folyó köszöni szépen jól van, Banglades nyugati részén található, ahogy a halászfalu szereplői, a mal népcsoport is, akik valószínűleg hindu harcosok leszármazottai és jelenleg kb. 400 ezren vannak.

Szólj hozzá!