Artúr filmélményei

Az emberi piramis (1961)

2023. szeptember 02. 23:59 - Liberális Artúr

Rendezte: Jean Rouch
Műfaj: áldokumentum
Főbb szereplők: -
Megjelenés: 1961, Elefántcsontpart
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 7,7
Ajánlott írás: https://fm.hunter.cuny.edu/dept/wp-content/uploads/rouch125_133.pdf
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/az-emberi-piramis-la-pyramide-humaine/movie-37377

Cselekmény: A rendező megkér néhány Elefántcsontparton tanuló európai és afrikai középiskolást, hogy játsszák el, hogy barátok. A történetet ők írhatják meg, a cél, hogy igazolják, faji különbségek mellett is lehetnek barátok. A kiindulási pontuk az lesz, hogy az egyik európai lány, Nadine most érkezik az országba, az ő szemén keresztül mutatják be európai főszereplőinket, az afrikai Denise szemén keresztül pedig az afrikaiakat. Mindkét lánynak két-két fiú csapja a szelet, és mindkettőjüknek feltűnik, hogy bár egy osztályba járnak, nem beszélnek iskolán kívül.  Mindkét társaságban vannak ellenzők: az afrikaiak bizalmatlanok, az európaiak lenézőek, de végül kötélnek állnak, és sikerül közösen szórakozniuk, és közben megvitatják rasszista élményeiket is...

Téma: Nem zsákbamacska, afrikaiak és európaiak is lehetnek egyenrangú barátok.

Tartalom: A történetre ne is vesztegessünk sok szót, a lényeget úgy is megírtam fentebb. A diákok azzal az ötlettel rukkoltak elő, hogy vegyes szerelmi kapcsolatokon keresztül tárják fel a témát, de igazi kitárgyalás valójában teljesen véletlenszerűen jön be, amikor főképp Denise beszél apartheidről vagy diszkriminációról minden előzmény vagy utóélet nélkül. A cím egyébként egy szerelmi vers címe, amit felolvasnak és ami katalizátora a cselekménynek. Amiben egy fokkal érdekesebb a dolog a fentieknél, hogy nem az egyszerű történetecske itt a lényeg, hanem hogy kvázi cinema verite-típusú dokumentumfilmként is funkcionálva időnként kommentálja a történetet az elején és a végén is. Ez a valós keret pedig elmeséli, hogy bár nem váltották meg a világot, de ez az öt-öt középiskolás a filmkészítés során kénytelen volt valóban kapcsolatot kialakítani egymással, így nem csupán a fiktív szinten, hanem valóban összebarátkoztak. Ennél bővebben nem tudok írni a tartalomról, nincsenek igazán karakterek, összetett cselekmény, jelképek.

Forma: Ez a bekezdés sem lesz hosszú, hiszen dokumentumfilmről van szó, és nem jellemző, hogy ez a műfaj bővelkedne vizuális megoldásokban. A két csoport általában párhuzamos egymással, de ez azért inkább dramaturgia, semmint vágás kérdése. Ami meglepett, hogy kora és saccolható büdzséje ellenére színes. Van azért pár esztétikusabb felvétel (tánc, álom, öngyilkosság). A zene egyszerű dallam, amit főszereplőink játszanak. A színészek az én szememben természetesek voltak, nem láttam rajtuk, hogy megjátszanák magukat.

Élmény: Egyfelől épp ez a film volt a műfaj egyik elsője, másfelől Kiarosztami azért elég magasra tette a lécet, így egyáltalán nincs meg az a nagyon szoros összefonódása a valóságnak és a fikciónak, amitől izgalmas szokott lenni egy áldokumentumfilm. Ettől persze még lehetett volna jó egy erősebb sztorival vagy megvalósítással, de ne legyünk telhetetlenek.

Érdekességek

  • A film külön pikantériája, hogy Elefántcsontpart (és a többi nyugat-afrikai francia gyarmat) épp a forgatás során kiáltotta ki függetlenségét. Be is tiltották :D

Országinfó

  • Földrajz: Elefántcsontpart Nyugat-Afrikában van, területe Magyarország kb. három és félszerese, éghajlata trópusi, javarészt síkság.
  • Társadalom: 30 millió lakosa van, többségük elefántcsontparti (nagyja őshonos akan, manda és gur), nagyjából fele-fele a keresztények és muszlimok aránya, gazdasága és a társadalmi különbségek közepesek, politikai rendszere kis híján autoriter.
  • Történelem: Régészeti leletek alapján már fejlett civilizáció volt itt az őskorban is, de a klíma miatt kevés forrás maradt. Írásos emlékek az ókorból maradtak fenn, szudáni és mali birodalmak uralták a régiót, ekkor - a második évezred első felében - terjedt el az iszlám is. A 17-19. századokban más helyi királyságok emelkedtek fel, majd buktak el etnikai vagy vallási törésvonalak mentén, míg 1843-tól a franciák ki nem nyilvánították fennhatóságukat. Itt nem harccal, hanem politizálással sikerült elérni a függetlenséget 1960-ra elsősorban Houphouet-Boignynek köszönhetően, aki 1993-ig irányította az országot szorosan együttműködve Franciaországgal. Miután utódja etnicista politikába kezdett, 1999-ben megpuccsolták, majd két polgárháború következett 2011-ig.
  • Film: Fontosabb filmek a blogról:
Szólj hozzá!

A szultán fogságában (1958)

2023. augusztus 30. 04:39 - Liberális Artúr

Rendezte: Davit Rondeli
Műfaj: -
Főbb szereplők: Dato Danelia, V. Djodjua, Manana Londaridze
Megjelenés: 1958, Grúzia (Szovjetunió)
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 7,3
Ajánlott írás: -
Mikor látható: -

Cselekmény: Grúzia, 18. század. I. Salamon király szigorú büntetés terhe mellett megtiltja az addig bevett szokást, hogy a grúz nemesek rabszolgának raboljanak el gyerekeket és felnőtteket egyaránt a törököknek. Ez azonban nem akadályozza meg azonnal a szokást, és a két falusi jóbarátot, előbb Gocsát majd Hvicsát is elrabolják, hogy eladják őket Isztambulba. Hvicsát ugyan ideiglenesen megmenti egy pap, akinél megismerkedik egy helyes, vele egykorú lánnyal, de az emberrablók nem hagyják annyiban és visszarabolják...

Téma: Nem igazán találtam leírást a filmről, noha megjelent Magyarországon is. A sztori nagyja ugye arról szól, hogy Hvicsa grúz, de egy idegen ország identitását kapja meg, az igazi értékei viszont mindig grúzok maradnak. Azt jó lenne tudni, hogy ez csak egy egyszerű kalandfilm vagy áthallásos, és Hvicsa konkrétan párhuzamba állítható valakivel (híres grúz pl. Sztálin) vagy esetleg Törökország = Szovjetunió?

Tartalom: A rövid történelmi felvezető után a történet fele-kétharmada Hvicsa gyerekkoráról szól, ami egy idilli Grúziát fest fel gyakran pátoszosan giccsesre: szép vidék, szegény, de tisztes falusiak, egyedül a nemesség és az emberrablók áskálódnak. Főhősünket természetesen elrabolják, és mivel erős kisfiú, harcosnak adják Egyiptomba. Kicsi spoiler: kiváló katona, hadvezér lesz, belenevelődik új szerepébe, de rendre elé kerül valami grúz. Ami grúz, az mindig rendkívül fontos lesz, azaz hiába felejti szinte el gyökereit, mégis azok bizonyulnak a legfontosabbnak. De ennél többet nem tudok róla írni, nem egy összetett sztori, inkább kalandfilm.

Forma: Hozzá vagyok szokva az avantgárd szovjethez és a Tarkovszkij-fémjelezte művészfilm-stílushoz, így fura volt látni egy ilyen hagyományos képi eszközökkel dolgozó filmet. Sokkal inkább hasonlított a korabeli, hollywoodi monumentális filmekhez, mint a szovjetekhez. Persze nincsenek óriásdíszletek és tízezernyi statiszta, de megfelelő keretezéssel jótékonyan el lehetett fedni egy-egy csatajelenetben a tömeg hiányát, a helyszínek pedig gyakran autentikusnak tűnnek, a jelmezek színesek. De a kamera és a vágások nem dinamikusak, a fénnyel, színekkel nem játszanak, szóval olyan semmilyen.

Élmény: Már csak a török-szál miatt is nagyon Egri csillagok hangulata volt, a történet hangulatos, de nem fedeztem fel benne túl nagy esztétikai értéket. Jó lenne tudni, hogy valójában miről akart szólni, volt-e benne aktuálpolitika vagy sem. Ha valaki egy klasszikus, történelmi filmre vágyik, annak kellemes kikapcsolódás lehet egy délutánra.

Érdekességek

  • A film története valós történelmi keretek között játszódik, és ahogy alább is szerepel az "országinfó" rovatban, Grúzia ekkor részben török fennhatóság alatt állt. A film elején említett I. Salamon király (1735-1784) például a nemesség megregulázása végett valóban keményen fellépett a rabszolgakereskedelemmel szemben és sikeresen függetlenítette királyságát a törököktől.
  • Szintén hosszan szerepel a filmben Ali bej (1728-1773), aki maga is grúz mamlúk volt, lassan felküzdötte magát  az egyiptomi bejségig, de ellenszegült a törököknek és orvgyilkosság áldozata lett.
  • Napóleont nem kell bemutatni gondolom, ő 1798-ban próbálta megszállni Egyiptomot, de 1801-re a brit-török csapatok kiszorították.

Országinfó

Szólj hozzá!

Lewat Djam Malam (1954)

2023. augusztus 24. 22:53 - Liberális Artúr

Rendezte: Usmar Ismail
Műfaj: -
Főbb szereplők: Dhalia, A.N. Alcaff, Netty Herawati, Bambang Hermanto, Titien Sumarni, Aedy Moward, R.D. Ismail
Megjelenés: 1954, Indonézia
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 7,4
Ajánlott írás: https://www.criterion.com/current/posts/7116-after-the-curfew-a-nation-of-dead-ends
Mikor látható: -

Cselekmény: ...avagy kb. "késő este". 1949-ben vagyunk Indonéziában, közvetlenül a függetlenségi háborújuk után. Az ellenálló Iskandar évek után, az erőszak emlékétől gyötörve tér haza előkelő menyasszonyához, Normához, após-jelöltje pedig rögtön irodai állást talál neki, de a kollégák az amúgy is szűkös helyiség miatt ellenségesen fogadják és hamar kitúrják. Persze Iskandar sem bánja nagyon, nagyon más a civil élet, komolytalannak és másviláginak tűnik, ezért felkeresi régi harcostársait, hátha tudnak neki testhezállóbb munkát adni. Egyikük építésen vezető, a második háborús, azaz erőszakos módszerekkel próbál érvényesülni az üzleti világban, mert szerinte az is a függetlenségi harc része, hogy szembeszálljon a gyarmati cégekkel, a harmadik striciként tengődik...

Téma: Nem maguktól értetődőek a témák a hangsúlyok miatt: én elsősorban Iskandar lelki vívódását láttam bűntudatával, egy amerikai blogger a katonák tipikus poszttraumáját, egy indonéz szerző meg a társadalmi folyamatokat, melyekkel szembesülve Iskandar meghasonlik, hiszen nem ezért harcolt.

Tartalom: A történetben tehát nemrég ért véget a háború, és Iskandar hazatér menyasszonyához, ám nem tud örülni, mert még nyomasztja a sok halál, de egyébként is fura neki a civil élet. Az ágy túl puha neki, az irodai munka nem testhezálló már, volt harcostársai szerint el kell felejtenie a múltat és alkalmazkodni a civil léthez, menyasszonya pedig nagyon civil, de Iskandar már más ember. Egyedül egy prostituálthoz tud kapcsolódni, aki bántalmazó férje elől menekült el és egész nap fogyasztási cikkekről álmodozik. Állandó ellenpár a menyasszony napfényes, vidám, társasági élete és Iskandar magányos, sötét zaklatottsága. Csak később derül ki, hogy nem véletlenül nyomasztják a harctéren történtek, nem is tud elszámolni lelkiismeretével, bármit tesz, hiába próbál akár a civil, akár a háború normáihoz igazodni. A történet társadalmi vetülete sokféle, de mind apróság, legalábbis innen a 2020-as évek Kelet-Európájából nézve: mi lett a katonai vezetőkből és milyen áron, hogy a függetlenedésnek folytatódnia kell gazdasági fronton is, hogy a prostituáltunk a fogyasztási cikkekben tud csak gondolkodni, hogy a menyasszony belvárosi üzletekbe jár... stb. Fura mód átlagemberekkel csak egyszer találkozunk rövid időre, de velük sem tud mit kezdeni Iskandar, talán bűntudatból, talán mert magasabb társadalmi osztályba való. És még egy dolog: nem véletlenül iszonyatosan noiros hangulata van már az első képkockáktól kezdve; a rendező ugyanis Hollywoodban tanult és a hasonló témájú Életünk legszebb évei (1946) ihlette meg. A noir elemei ugyanakkor hiányoznak a zaklatott antihőst leszámítva.

Forma: Képileg sajnos nem túl izgi, gyakran fájóan teátrális, mozdulatlan az egész, és ez igaz a színészekre is. Pedig a kezdés még egészen jó, ahogy hosszan nézhetjük Iskandar lépteit az éjszakában (noir!), de nagyjából ennyi is volt. Talán az átlagemberekkel való találkozáskor jött át csak némi egzotikum a hagyományosabb öltözékeket és táncot látva, egyébként meglehetősen nyugatias volt mindenben, a zenében is.

Élmény: Ezzel együtt nem elviselhetetlen, a történet pedig kellően komplex egy 1950-es évekbeli filmhez, szóval első indonéz élménynek elég jó, nem számítottam ilyen minőségre ebből a régióból és időszakból - hiszen ne felejtsük, a valóságban is épp csak a felszabadulás után vagyunk egy nulla gazdasági alapokkal bíró országban.

Érdekességek

  • Titien Sumarni 1966-ban, 33 évesen hunyt el betegségben

Országinfó

  • Földrajz: Indonézia Délkelet-Ázsiában van, több ezer szigetből áll, bő hússzor nagyobb Magyarországnál, az Egyenlítő mentén fekszik, így éghajlata trópusi, sok a vulkánkitörés és a földrengés, élővilága az egyik legsokszínűbb és legegyedibb.
  • Társadalom: Az egyik legnépesebb ország közel 280 millió lakosával, kb. több mint 1300 kisebb-nagyobb etnikumból áll, majd' felük jávai, hatoduk szundanéz, túlnyomó részük muszlim, gazdasága fejlett, a társadalmi különbségek közepesek, Magyarországhoz hasonlóan sérült demokrácia.
  • Történelem: Akár már kétmillió éve is lakott lehet a szigetvilág, a modern ember bő 40 ezer éve érkezett meg, de a mai lakosság ősei a Tajvan és Dél-Kína irányából, i .e. 2000 környékén jött ausztronézek. India és Kína közötti elhelyezkedésüknek köszönhetően a kereskedelem óriási szerepet töltött be, ennek köszönhetően emelkedett fel a hindu tengeri királyság, a Srivijaya a 7-11. század között vagy a Majapahit a 13-16. századokban; ekkortájt váltotta fel a buddhista-hindu kultúrát az iszlám. Az európai gyarmatosítók a 16-20. század között hódították meg a szigetvilágot folyamatos, de széttagolt ellenállással küzdve; ami a hollandoké lett, az a mai Indonézia, ami a briteké, az Brunei, Malajzia és Szingapúr. A holland uralmat a második világháború japán megszállása szakította félbe, a háború végén az indonézek pedig kikiáltották függetlenségüket, amit a hollandok persze nem hagytak annyiban és véres függetlenségi háború következett 1949-ig, amit végül Indonézia nyert, noha belső feszültségek is voltak a hadsereg és az iszlamista és a kommunista mozgalmak miatt. Az egyensúlyt végül a hadsereg borította fel az 1960-as években a kommunisták lemészárlásával, ami akár egymilliós áldozat is lehetett, majd katonai diktatúrát vezettek be, aminek az 1990-es évek nagy ázsiai gazdasági válsága vetett véget. 2004 óta szabad választások vannak.
  • Film: A gyarmattartó hollandokkal jött be a film az 1900-as években, az első filmeket is ők készítették az 1910-1920-as évek során, illetve a sanghaji kereslet miatt jelentős volt a kínai tulajdon is. A többnyire szórakoztató filmeket a második világháborús japán megszállás alatt propagandafilmek váltották. Az indonéz film atyja Usmar Ismail, akinek stúdiója amerikai mintára szervezte át a filmgyártást a felszabadulás után. Az 1950-1960-as évek gazdasági nehézségei miatt - már nem először - újra külföldi dominancia következett, de folyamatosan növekedve az 1980-as évek jelentette számokban legalábbis a csúcsot. Ahogy máshol a régióban, itt is alaposan betett az iparnak a tévé és a kalózkodás, de a 21. században kezd magára találni, a műfaji filmek már nemzetközi sikereket is arattak, a művészfilmek pedig gyűjtöttek be egy-egy fesztiváldíjat. Fontosabb filmek a blogról:
Szólj hozzá!

La virgen de la Caridad (1930)

2023. augusztus 18. 21:40 - Liberális Artúr

Rendezte: Ramon Peon
Műfaj: -
Főbb szereplők: Miguel Santos, Diana Marde, Matilde Maun, Francisco Munoz, Guillermo de la Torre, Roberto Navarro, Estela Echezabal, Laura del Rio, Julio Gallo, Francisco Herrero, Ernesto Anton
Megjelenés: 1930, Kuba
Hossz: kb. 1 óra
IMDB: 6,3
Ajánlott írás: -
Mikor látható: -

Cselekmény: ...avagy kb. "a jótékony Szűz (Mária)". Feltételezhetően a 19. század végi, kubai függetlenségi háború után vagyunk tíz-húsz évvel, melynek során elhunyt főhősünk, Yeye apja is. Yeyének kis birtoka van és szerelemes egy tehetős földbirtokos lányába, Trinába, de az apa vonakodik hozzáadni a lányt. Eközben a Mária-ünnepre hazaérkezik a világlátott aranyifjú, Yeye birtokának egykori tulaja, Fernandez...

Téma: Ha valahova ki akar futni a történet, akkor az az, hogy van égi igazságszolgáltatás, csak hát akkor meg ordít, hogy az evilági társadalommal nagy baj van, de azzal meg nem foglalkozik a film.

Tartalom: A történet elég zavaros, újra bele kellett tekernem, hogy tisztázódjanak a dolgok. Adott tehát a tisztességes kisember Yeye személyében, aki szerelmes egy tehetős férfi lányába, de az valamiért vonakodik áldását adni a kapcsolatra, bár sosem mondja el, miért. Talán valami elit gőg, ami egy kubainak egyértelműbben lejön. Fernandez személyében érkezik a bonyodalom, de nem spolierezem el; a lényeg, hogy gyakorlatilag a semmiből jön a megoldás, azaz a történetben vázolt korrupción, a gonoszságon csak az isteni csoda segíthet... ? A történet szerkezetében fura mellékszálak voltak, amelyek sikeresen összezavartak: az elején pl. van egy hangsúlyosnak tűnő szerelmi szál, de az eltűnik; van egy visszapillantó, de egyáltalán nem egyértelmű, hogy az egy visszapillantó és mit látunk; a semmiből jönnek elő konfliktusok; sok a történet szempontjából lényegtelen életkép... stb. Karaktereink egysíkúak, legfeljebb Yeyében van némi vívódás, hogy visszafogja magát vagy agyonüsse Fernandezt.

Forma: Az összezavaró tényezőkhöz írhattam volna a kezdést is, ahol némileg szovjet stílusban mutatnak be egy nyomdát (ahol egy újságcikk köt át minket a történetbe) vagy azt, hogy a feliratok sokszor feleslegesek, máskor meg kevesek, így félreviszik az ember hangsúlyérzékét. A kamerakezelés pozitívuma még, hogy a járműveket megjelenítése (vonat, ló) dinamikusra sikerült, egyébként egyhangú. A színjáték már nem teátrális, de még túlzó

Élmény: A kisebbik baj, hogy bár megvillantja, de nem foglalkozik a társadalmi problémákkal, mint amilyen a szegények kiszolgáltatottsága. A nagyobbik baj a nehezen követhetőség mellett, hogy kb. a film közepén realizálódott bennem, hogy elavult 1930-hoz képest, és ez elsősorban a történetvezetés hibája, ilyen szintű filmet láttam már az 1910-es évekből is.

Érdekességek

  • -

Országinfó

Szólj hozzá!

Dad and Dave Come to Town (1938)

2023. augusztus 08. 22:55 - Liberális Artúr

Rendezte: Ken G. Hall
Műfaj: vígjáték
Főbb szereplők: Bert Bailey
Megjelenés: 1938, Ausztrália
Hossz: kb. 1 óra
IMDB: 6,7
Ajánlott írás: -
Mikor látható: -

Cselekmény: ...avagy kb. "Apa és Dave a városban."  A vidéki Rudd-családnál zajlik az élet, a szomszéd haragos fia (Peter Finch) vinné a Sally nevű kutyát és az egyik lányt, Sally Ruddot is, a névegyezésből persze alapos félreértés lesz. Hazaérkezik a városból egy másik lány, Jill Rudd is, aki arra gyűjt, hogy majd saját üzletet nyithasson. A szomszéd haragos, Ryan meg akarja venni Ruddék földjének egy részét, de Apa hajthatatlan. A fő cselekményszál azzal indít, hogy levelet kapnak: Apa nagyvárosban élő testvére elhunyt. Családostul odautaznak, de nehezen alkalmazkodnak a vidéken ismeretlen, városi lét elemeihez, mint az autóforgalom, a vezetékes víz vagy a házvezetőnő. A végrendeletben Apa örökli testvére divatüzletét, de nem is sejtik, hogy a szemközti rivális összedolgozik az üzletvezetőjükkel, hogy kicsinálják a konkurenciát...

Téma: Nem is kell ismerni a filmsorozatot vagy a történetet, a cím elárul mindent a rutinos nézőnek: a vidéki, józan paraszti ésszel és erkölccsel élő Ruddék bár esetlenek a modern dolgokkal szemben, de jól megmutatják a városiaknak, hogy mi bozótban terem az igazi ausztrál, ebben pedig tökéletesen rímel legutóbbi ausztrál filmünkkel, a Krokodil Dundee 2-vel (1988).

Tartalom: Elöljáróban érdemes tudni, hogy ez egy nagysikerű filmsorozat harmadik darabja, tehát a nézők már ismerték a karaktereket, míg mi csak kapkodhatjuk a fejünket, ha ezzel kezdünk. Az első húsz perc szerencsére felvezette a fő cselekményszálat, megismerhettük valamennyire a főbb karaktereket és élethelyzeteiket, amelyek később majd jól jönnek a bonyodalom megoldásához. A fő karakter "Apa", a Rudd-család feje, párja pedig egyik fia, a mekkmesterkedő Dave, innen a cím. Valószínűleg egy Stan és Pan típusú párost akarhattak, de ehhez képest nincs túl sok közös jelenetük, Apának pedig nincs könnyen kiemelhető jellemvonása, így nincs meg az összhang sem kettejük közt. Sok az egy-egy vonással felruházott mellékszereplő, legemlékezetesebb a sablonosan meleg divatárus, ami azért meglepő volt egy lassan 90 éves filmben. A humor forrása helyzetkomikum, elsősorban a környezetváltozásból adódik, azaz amikor a vidéki főhőseink a nagyváros szokásaival szembesülnek, de persze felülkerekednek rajtuk a józan paraszti eszükkel és erkölcseikkel, mert áskálódás helyett megbíznak egymásban. Szerencsére nem csak egy egyszerű 1930-as évekbeli vígjátékról van szó, mert a végefelé a "rideg" poénok caprásan emberivé válnak, amelyek elfogadják az esendőséget is.

Forma: A vizuális gegek sajnos gyermetegek (kalapáccsal fejbeütni valakit, ha ha), pedig az elején van egy-két látványosan grandiózus is. A látszatra sem adtak túl sokat egyes helyeken ordít a vetítés vagy a stúdió díszlet, a csetlések-botlások erőltetettek, a fő látványosság pedig egy divatbemutató, ami talán 90 éve még elég izgi volt tetőpontnak, de ma már ennél egy picit többre vágyik az ember.

Élmény: Szóval ez egy nem túl erős vígjáték főleg ahhoz képest, hogy már az 1930-as évek végén vagyunk (v. ö. Hyppolit, a lakájjal (1931)), de mielőtt a feldühödött ausztrálok koalák elé vetnének, amiért kritizálni merem egyik legszentebb klasszikusukat, hadd emeljem fel mégis a filmet a már említett caprás fílingért a végén. Összességében jó élmény volt.

Érdekességek

  • Korábban láttuk:
    • Peter Finch (Hálózat)
  • Az alapmű egy 19. század végi novellagyűjtemény, de ezt a sztorit már a rendező és az Apát játszó színész jegyzik. Többször nekiestek a megfilmesítésnek, például még a némafilmes korszakban Longford, de ezen film rendezője lett igazán sikeres velük. Összesen négy film készült, ezekben szerepet kapott Longford is.

Országinfó

  • Földrajz: Ausztrália Óceániában, az Ausztrália és Új-Zéland régióban van, a világ egyik legnagyobb országa, nyolcvanszor nagyobb Magyarországnál, éghajlata javarészt sivatagos, de a partmenti részek trópusi-mediterrán jellegűek.
  • Társadalom: Kb. 25 millióan lakják, túlnyomó részük brit felmenőkkel bír és kb. egyenlő arányban keresztények illetve vallástalanok. Kb. 3%-uk őslakos. Gazdasága a legfejlettebbek egyike, ahogy demokráciájuk is, a társadalmi különbségek közepesek.
  • Történelem: Az ausztrál őslakosok 65 ezer éve érkezhettek Kelet-Délkelet-Ázsiából, amikor még nem vagy alig választotta el víz a kontinenseket. Bár a hollandok már a 17. század elején felfedezték, a britek vették birtokukba később és az első európai telepesek csak 1788-ban érkeztek, hogy börtönszigetet hozzanak létre, ez azonban csak bő húsz éves történet volt, hamarosan civilesedtek és a britektől viszonylag autonóm módon élhettek, bár elítéltek még 1840-ig érkeztek. Az 1870-es évekre fedezték fel a teljes szigetet, 1901-gyel alakultak az államok szövetséggé, ezzel megszületett Ausztrália. A huszadik századot végigharcolták brit és amerikai szövetségeseik oldalán, a második világháborúban még bombázások is érték az országot rendszeresen. Azóta töretlenül fejlődik az ország.
  • Film: ide is Lumiere-ék hozták el a filmet már 1896-ban, ebben az évben meg is született az első ausztrál film. Az első egészestés film ausztrál, 1906-ban készült, de nagyja elveszett. Az első világháborúig viszonylag termékeny volt a filmipar, majd Hollywooddal szerencsére nagy volt az átjárhatóság, gondoljunk csak az ausztrál Errol Flynnre; első Oscarjukat már 1942-ben elnyerték. Az ausztrál újhulllám az 1970-es évekkel indult meg, illetve népszerű volt az exploitation-jellegű műfaj is, gondoljunk csak a Mad Maxre. Azóta rendre érkeznek a pénzügyileg vagy szakmailag elismert filmek. Fontosabb filmek a blogról:
Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása