Artúr filmes blogja

Az üzenet

2019. január 21. 11:10 - Liberális Artúr

Rendezte: Moustapha Akkad
Műfaj:
dráma, történelmi
Főbb szereplők:
-

Megjelenés: 1976, Libanon
Hossz: kb. 3,5 óra
IMDB:
8,2

Ajánlott írás: -
Mikor látható: -

Cselekmény: Mekka, 7. század. A várost gazdag kereskedőcsaládok uralják, erejük abban rejlik, hogy Arábia-szerte ide zarándokolnak a törzsek áldozni a bálványisteneknek. Az egyik befolyásosabb családfő unokaöccse Mohamed, aki egy nap üzeneteket kezd kapni Istentől, többek közt hogy a bálványok nem istenek. A veszélyt megérző kereskedők megpróbálják elfojtani a mozgalmat azzal, hogy az alacsonyabbrendűeket megkínozzák, megölik. Szerencsére Mohamed közvetítői "állást" kap egy egy másik városban, ezért hívei odamenekülnek, majd amikor Mohamed nagybátyja meghal és a kereskedők végre végezhetnének a prófétával, ő is átköltözik az orvgyilkosság elől menekülve...

Téma: Az iszlám kezdeteinek történelmi bemutatása a téma, maga a vallás inkább háttérbe szorul. A rendező célja az volt, hogy megismertesse a nyugati világot az iszlámmal. A vallásról magáról azonban nem esik sok szó, a történeti részből pedig hiányzik az alaphelyzet részletesebb felvázolása.

Tartalom: Az alaphelyzetet tényleg csak egy mondatban vázolják: a bálványimádó Mekkát gazdag kereskedői uralják, de ezen felül nem látjuk a politikai, jogi, hatalmi viszonyokat, a sok szereplő miatt pedig nehéz követni az eseményeket, főleg az elején. Például bennem, mint egyszeri fehér "rasszista" emberben fel sem merül, hogy a fehér Ammar és szülei is rabszolgák. Probléma az is, hogy ki-kicsoda pontosan és milyen viszonyban állnak egymással, és ezzel elérkezünk az egyik kulcskérdéshez: a bálványozás elkerülése végett az iszlámban szigorúan tilos Mohamed ábrázolása, de a film ennél egy lépéssel továbbmegy és legközvetlenebb rokonait sem jeleníti meg, miközben ők az események központi figurái. Ettől nagyon szétesett lesz az egész. De eközben a vallást sem ismerjük meg igazán; az iszlám néhány tanításának bemutatásával azt megértjük, hogy miért ellenzik annyira a kereskedők, de az sosincs elmagyarázva egy-két kivtételt leszámítva (Bilal, mert rabszolga; Summayyah, mert elítéli a gyerekgyilkosságot), hogy miért térnek át. A legérdekesebb rész ebből a szempontból, amikor a keresztény etióp uralkodóval kisebb teológiai vitába bocsátkoznak.

Forma: Az operatőr több Lean-filmen dolgozott, beleértve a monumentálisakat is, mint A híd a Kwai folyón, ez meglátszott itt is pozitív és negatív értelemben is. A monumentalitásra nem lehet panasz, kellő mennyiségű statiszta van és teljes városokat húztak fel, viszont 1976-ban ez már kissé ódivatúnak hat. Ezzel el is értünk újra az egész rákfenéjéhez, hogy úgy akartak Mohamed-filmet csinálni, hogy nincs benne Mohamed. Ebből lehetett volna egy tök jó avantgárd filmet készíteni, ha következetesen, végig a kamera jelenti Mohamed személyét, nem csak alkalmanként. Így viszont ez a módszer inkább esetlen. A másik megoldás, ha A palásthoz vagy a Ben-Hurhoz hasonlóan a közelében játszódik egy jelképes történet. Van pár szép nagytotálunk a sivatagról, néhány gyorstempojú, de érdektelen csatajelenet, de egyébként semmi érdekes vagy kreatív, ami szemet szúrt volna. Az utolsó rész sikerült még a legjobban, ahol az első zarándoklat észrevétlenül átcsúszik napjaink zarándoklatjába, összekötve ezzel a kezdeteket és a jelent, majd a stáblista alatt a világ különböző országinak muszlimjait láthatjuk, hogy mennyire elterjedt a vallás.

Élmény:  Szívesebben láttam volna egy költői, spirituális filmet az iszlámról, amely megpróbálja a lényeget átadni, de természetesen van létjogosultsága a földhözragadt, történeti megközelítésnek is, akkor viszont egy sokkal összeszedettebb, alaposabb, lényegretörőbb és mindenekfelett egyszerűbb forgatókönyv kellett volna - ezt nem éreztem annak.

Érdekességek:

- Korábban láttuk: Abdullah Gaith (Al haram)
- A filmből két változat készült: egy nemzetközi, nemzetközileg ismet színészekkel és egy arab, mert a rendező szerint a szinkron nem hidalta volna át az eltérő színészi játékot.
- A nemzetközi változatban többek közt olyan színészek játszottak, mint Anthony Quinn.
- Bár a rendező muszlimként igyekezett megfelelni mindenkinek, jó szokás szerint a fél muszlim világ bojkottálta valamiért a filmet.
- Egy másik jellemző dolog, hogy egy amerikai muszlim csoport nagyon okosan azt hitte a plakáton szereplő Hamzáról, hogy Mohamedet ábrázolja, amiből halálos összecsapás lett, és ez megbélyegezte az amerikai bemutatást.
- Állítólag készülőben van egy remake.

Szólj hozzá!

Canoa

2019. január 17. 20:02 - Liberális Artúr

Rendezte: Felipe Cazals
Műfaj:
dráma
Főbb szereplők:
Enrique Lucero, Salvador Sanchez, Ernesto Gomez Cruz

Megjelenés: 1976, Mexikó
Hossz: kb. 2 óra
IMDB:
7,8

Ajánlott írás: -
Mikor látható: -

Cselekmény: 1968-ban Canoaban a helyiek meglincseltek négy hegymászó fiatalt, akiket kommunista aktivistáknak véltek. Visszaugorva az időben, a rendezőnek elmondja a helyi paraszt, hogy a szomszéd nagyvárosból elüldözött pap (Enrique Lucero), mióta hozzájuk került, szintén megosztó személyiség: van aki az érdemeit látja benne, van aki zsarnoknak tekinti, aki markában tartja a hatalmat. Eközben egy szomszéd városban Julian megpróbálja fiatal kollégáit rábírni, hogy utazzanak Canoába kirándulni a hétvégére...

Téma: Általánosabb érvénnyel is megállja a helyét, miszerint a vezetők hogyan bújtják fel a szép és jó nevében az embereket saját céljaik érdekében, de érdemes lehet ismerni a korabeli mexikói helyzetet is. Korábbi mexikói filmjeinkből tudjuk, hogy a forradalom és polgárháború után az 1920-as évektől egy pártnak sikerült egészen 2000-ig kezében tartani a hatalmat köszönhetően az 1970-es évekig tartó gazdasági fejlődésnek. Latin-amerikai országként azonban itt is jellemző volt az erőszakos elnyomás és a baloldali politikai nézetek. 1968-ra a diákok és a munkások egyre hangosabbak voltak az elnyomással szemben, amit a kormány a közelgő mexikói olimpiára való tekintettel gyorsan el akart folytani, ezért folyamatosan kommunista veszéllyel riogatott. Ennek következménye volt a canoai eset többek közt, illetve maga a kormány is vérbe folytott egy tüntetést két héttel később, ami a jelenkori mexikói történelem legsötétebb eseménye. Mindezek tükrében tehát a canoai eset keresztmetszetet nyújt a korabeli állapotokról is.

Tartalom: Műfaji filmek elegyeként úgy indul, mint Az elnök emberei, egy újságíró jegyzeteli le az eseményeket az öt hegymászóról, akiket kommunista aktivistáknak gondoltak a feldühödött helyiek és meglincselték őket. Ezután dokumentumfilm-jellegű bejátszások következnek az eseményről és a városról, ekkor jön képbe az egyik meginterjúvolt helyi földműves, aki ezentúl állandó narrátorunkká válik tárgyilagos megjegyzéseivel, de közben maga is részese az eseményeknek. Ő beszéli el a város hatalmi viszonyait, hogy a pap lassan mindenkit irányítása alá vont és kommunistaveszéllyel riogat, amit mellesleg megtesz a média is. Ezután váltunk játékfilmesebb narratívára, ahol a jókedélyű Julian és barátai épp a környékre szerveznek kirándulást. Mi már ismerjük a jövőt, ezért éles és nyugtalanító kontrasztban áll az ártatlan jókedvük a rájuk váró tragédiával. Újabb műfaji váltással thrillerszerűbe csapunk át, miután fiataljaink megérkeznek a városba mit sem sejtve arról, hogy a helyiek tenyere már nagyon viszket. Mi már ismerjük őket és látjuk ellenéréseiket, miközben a fiatalok ebből semmit nem vesznek észre, még akkor sem, amikor már gyűlik a tömeg lincslésre készen, hiszen azt gondolják, tolvajok ellen készülődnek az emberek. Ezután jön a horror, a viszonylag naturalisztikusan bemutatott, félórás  lincselés. Feloldozás nincs, hiszen a gyilkosokat ugyan megbüntetik, de ők valóban elhitték a veszélyt, az uszítókat viszont békén hagyják, akik a lakossággal együtt továbbra is folytatják álszent szokásaikat.

Forma: A műfaji elegyet viszonylag követi a képi világ is, a dokumentarista részek statikusak, kamerába beszélősek, a játékfilmes rész világos, a feszült városi tartózkodás esős, sötét, egyre gyorsabb vágású, a lincselés pedig kellően véresen üvöltős. A karakterek valamennyire külsejükben is hasonlítanak belső tulajdonságaikhoz, ez az ártatlan Juliannál idegesítő volt, a kétségbeesetten komcsizó városi nőnél viszont hiteles.

Élmény:  A legnyomasztóbb dolgok közé sorolom a lincseléseket, ezektől valamiért mindig félek, ezért felkavart a film, de azért annál már keményebb vagyok, hogy ennyitől nagy hatással legyen rám. A műfaji elegy miatt kicsit hasonlít a Sullivan utazásaira, de ott ez a hangulatot is vegyessé tette, itt inkább csak egyre sötétebbé vált. Szóval érdemes megnézni, de nem lesz kedvenc.

Érdekességek:

- Korábban láttuk: Enrique Lucero (A vad banda, Butch Cassidy és a Sundance kölyök, Aguirre isten haragja)
- Ha eddig nem tettem volna egyértelművé, az eset valóban megtörtént.
- Valamilyen csoda folytán a film mozikba kerülhetett nyolc évvel az események után, még díjazták is nemzetközi fesztiválokon.

Szólj hozzá!

Mirt Sost Shi Amit

2019. január 13. 12:01 - Liberális Artúr

Rendezte: Haile Gerima
Műfaj: -
Főbb szereplők:
-

Megjelenés: 1976, Etiópia
Hossz: kb. 2,5 óra
IMDB:
7,2

Ajánlott írás: -
Mikor látható: -

Cselekmény: ...avagy "3000 év learatása", vagy valami ilyesmi. Egy szegény parasztcsalád korán kel, hogy munkához lássanak: teheneket legeltetnek, ültetnek, aratnak. A földbirtokos, akinek többedmagukkal dolgoznak éhbérért, folyamatosan hajtja és semmirekellőnek nevezi őket. A föld korábbi, kisemmizett tulajdonosa mára a falu bolondjaként hirdet szocialista tanokat és szidja a földbirtokost...

Téma: Gondolom nem nehéz kitalálni, egy újabb aktivista-jellegű, aktuálpolitikai darabról van szó, amiből persze nem maradhat el a gyarmati múlt megemlítése sem, de figyelembe véve Etiópia történelmét, természetesen ennek kicsi a szerepe. A történet számon kéri a kizsákmányoló gazdagokat, de nem nyújt megnyugtató megoldást, és fontos szerepe van az életképeknek.

Tartalom: A cím talán a Punt fejedelmségre utal, ami Etiópia területén létezett kb. három évezrede. A sztori ugyanakkor viszonylag időtlen, csak az a biztos, hogy már az olaszok kiűzése után játszódik. A rendező elmondása szerint gyerekkora történetei elevenednek meg benne, tehát legkorábban az 1950-es években lehetünk, legkésőbb a jelenben, azaz az 1970-es években. Ez csak azért lényeges, mert épp ekkor zajlott egy polgárháború, amelyben alacsonyabb rangú katonatisztek szocialista államot kiáltottak ki a császársággal szemben. A történet központi szála nem túl hangsúlyos, inkább epizodikusnak tűnt elsőre. Adott a szegénységben élő földműves család; a földbirtokos, aki a verandáról folyamatosan szidja és ugráltatja munkásait; végül a falu bolondja, aki a szocialista ideológiát hirdeti: szerinte a kiút az oktatásban van. Spoiler: Számomra kicsit komikusnak tűnt az ő és a földbirtokos cívódása, ezért fura volt, amikor végül agyonverte, majd felakasztotta magát. A szocialista felhangot erősítik az álmok, mint a földbirtokosé, akit álmában agyonvernek munkásai vagy a gyereké, aki szüleit az eke elé befogva látja. Ezek mellett rengeteg a lazán kapcsolódó életkép, a mezőgazdasági munka, a gyerekek játékai, az idősebbek történetei az olaszok elleni háborúról.

Forma: Megvalósítása amatőr abban az értelemben, hogy kis költségvetésű, egyszerű kamerával rögzítették rövid idő alatt amatőr szereplőkkel. Aktivista jellegéből adódóan inkább dokumentarista, egyszerű beállításokkal dolgozó film, de van szerencsére némi esztétikai igénye is, mint pl. az álomjelenetek különlegesebb kamerabeállításai a hozzájuk tartozó diszharmonikus zenei hanghatásokkal, az állóképek használata a hangsúlyozáshoz vagy az elidőzés arcokon, monton munkafolyamatokon. Emellett persze mindig van némi etnós egzotikuma is a nyugati ember számára a távoli tájak filmjeinek, mint amilyen a pásztor számítógépesen pittyegő fütyülése vagy egy-egy népdal.

Élmény: Valahol félúton van Ghatak esztétikusabb filmjei és a direktebb, aktivista alkotások között. Megint az a fajta film, ahol vagy a rendező nem tudta eldönteni, pontosan mit akart, és ettől elég vegyes lesz a nézőnek. Komikus, vérkomoly, propaganda, életszerűen sokrétű, egyszerű és látványos. Ez nem tesz jót egy filmnek.


Szólj hozzá!

A Storm at Sea

2019. január 08. 17:59 - Liberális Artúr

Rendezte: James H. White
Főbb szereplők:
-

Megjelenés: 1900, Egyesült Államok
Hossz: kb. 2 perc
IMDB:
5,7
Ajánlott írás
: -
Műsoron: -

Előzmények: Amerika úttörői filmesei Edison és csapata volt, akik ugye részben más üzleti modellben gondolkodtak de ettől függetelnül ők is aktualitásokkal, egzotikumokkal kezdtek. Erre kiváló alkalmat nyújtott az 1900-as párizsi világkiállítás (Scene from the Elevator Ascending Eiffel Tower). Nem tudom, hogy az oda- vagy a visszaúton, mindenesetre James H. White-nak (1872-1944) sikerült lekapnia egy kisebb vihart az Atlanti-óceánon.

A film: A filmben a hullámzó óceánt láthatjuk. Nem óriásiak a hullámok, nem is tűnik nagynak a vihar, de ennek részben lehet az az oka, hogy a kamerát erősen rögzítették, így a hullámzást némileg kiegyenlítő hajó visszavehetett a valódi erejéből. Szóval megint abban van az esztétikai élmény, ahogy a kamera alatti felület hogyan mozog, a rögzítés és a vihar miatt pedig ezúttal nem egyenletesen haladunk, hanem kaotikusan és az egész horizonttal. Akkor válik izgalmasabbá, amikor egy vágás után csak az óceánt látjuk már és a hajó teljesen eltűnik a kameraképből. Újfent nem akarok ebből messzemenő következtetéseket levonni, nem hinném, hogy ez már az Az arani ember vagy Tarkovszkij és Malick transzcedneciája lenne, de látványos.


Szólj hozzá!

Scene from the Elevator Ascending Eiffel Tower

2019. január 07. 23:19 - Liberális Artúr

Rendezte: James H. White
Főbb szereplők:
-

Megjelenés: 1900, Egyesült Államok
Hossz: kb. 2 perc
IMDB:
6,0
Ajánlott írás
: -
Műsoron: -

Előzmények: Amerika úttörői filmesei Edison és csapata volt, akik ugye részben más üzleti modellben gondolkodtak de ettől függetelnül ők is aktualitásokkal, egzotikumokkal kezdtek. Erre kiváló alkalmat nyújtott az 1900-as párizsi világkiállítás, ahol többek közt elindult világhódító útjára a mozgólépcső. James H. White (1872-1944), aki az 1897-es Annabelle Serpentine Dance-et is felvette, több kisfilmet forgatott a helyszínen

A film: Alapból nem lehetne túl sok izgalmasat mondani filmről, amely az Eiffel-torony liftjéből veszi a látképet. Ebből a figyelmes olvasó mindjárt kitalálhatja, hogy a kamera újfent mozgó felületen van, ami ezúttal (közel) függőleges irányban halad az eddigiekhez képest. De nem ettől érdekes - bár Párizs ekkori madártávlati látképe is megér egy mesét - , hanem a srégen felfelé haladó kamera, ahogy találkozik az Eiffel-torony geometriai alakzataival, így kezdetben nem is lehet megmondani, mit látunk. Nem akarok messzemenő formai-tartalmi következtetéseket levonni ebből, gondolom csak véletlen, de attól még látványos a korához képest.


Szólj hozzá!