Artúr filmélményei

Max victime du quinquina (1911)

2021. május 12. 11:15 - Liberális Artúr

Rendezte: Max Linder
Műfaj: -
Főbb szereplők:
-

Megjelenés: 1911, Franciaország
Hossz: kb. 15 perc
IMDB:
6,7
Ajánlott írás:
https://centuryfilmproject.org/2019/05/26/max-takes-tonics-1911/
Műsoron: -

Előzmények: Meg mertem volna esküdni, hogy Max Linderről (1883-1925) már volt szó a blogon, de nem találtam meg. Ő már nem az elsőgenerációs feltaláló-filmesek közé tartozik, hanem profi színészként kezdett 1905-től feltűnni rövidfilmekben, majd 1907-től született meg Max, a léha úriember karaktere, ami meghozta neki a világsikert. Olyannyira, hogy őt tartják számon az első világsztárként. 1916-tól megpróbált betörni Amerikába kevés sikerrel, innentől kezdve csökkent népszerűsége. 1914-ben bevonult a háborúba, ami megviselte és súlyosan depressziós lett, végül 1925-ben lett feleségével öngyilkos.

A film: A történetben Maxnak az orvosa kinint ír fel (innen a cím), aki azonban véletlenül egy nagy üveg bort iszik meg helyette. Részegen több emberrel összeütközésbe kerülve névjegyet cserél. Amikor a rendőrség hazavinné a részegeskedőt, a zsebében talált névjegykártyákon lévő címekre viszik... Klasszikus kabarészituáció már a részegen való összetűzés is, erre jön még egy csavar, amikor a rendőrök a névjegyek miatt nagy embernek hiszik és rossz címekre viszik. Sajnos a szituációk nem túl kreatívak mai szemmel, talán csak az, amikor más felesége mellé fekszik be. A vágások javarészt jó üteműek, de az átmenet két jelent közt nem mindig tiszta. A gegek nem túl megkoreografáltak, a színészi játék a műfajnak megfelelően nagyon túlzó. Egyesek szerint ez Linder Max-életművének csúcsa, nekem nem jött be különösebben.


Szólj hozzá!

L'Assommoir (1909)

2021. május 10. 23:58 - Liberális Artúr

Rendezte: Albert Capellani
Műfaj:
dráma
Főbb szereplők:
Alexandre Arquilliere, Jacques Gretillat, Jacques Varennes, Eugenie Nau, Catherine Fonteney

Megjelenés: 1909, Franciaország
Hossz: kb. 0,5
óra
IMDB: 6
,1
Ajánlott írás
: -
Műsoron: -

Előzmények: A francia Pathe-testvérek 1894-ben alapították meg fonográf boltjukat, ami az 1920-as évekre leáldozott ugyan, de szerencsére megtetszett nekik a film is, és már 1896-ban vetíteni kezdtek. Ők vezették be a filmhíradót, együtt dolgoztak Melies-szel is, de előtte még inkább rivalizálásban gondolkodtak, miután felfedezték a nekik ügynökösködő de Chomon tehetségét a trükkfilmekhez. Albert Capellani (1874-1931) színészként kezdte, 1905-ben került a Pathehoz, amikor a cég elhatározta, hogy magasabb esztétikai szintre emelik a filmművészetet és "bevásároltak" hozzá megfelelő embereket. Később az Egyesült Államokban folytatta a filmezést, elsősorban irodalmi műveket dolgozott fel.

A film: Capellani tehát irodalmi feldolgozásokba kezdett, az első Az arles-i lány volt, ez a második. A történetben Gervaise-t iszákos pasija veri, majd elhagyja Virginie-ért. Gervaise megtépi Virginie-t, amiért a nő bosszút esküszik. Közben Gervaise beleszeret ismerősébe, Coupeau-ba és boldogan élnek, míg Virginie nem szabotálja az építkezést, ahol Coupeau dolgozik és a férfi súlyos balesetet nem szenved, ami után inni kezd... A jóval szofisztikáltabb és realisztikusabb Zola-regénytől eltérően a film Virginie-t teszi meg minden rossz forrásává, másik kiemelt témája pedig az alkohol veszélye lesz. Túl sokat erről nem is érdemes beszélni, eléggé kiherélték a regényt, ahogy képi megoldásaiban is visszalépésnek tűnik, hiszen statikus és teátrális, kissé szerkezetileg is szétesett. A fénypontja az utolsó jelenet, Coupeau viaskodása alkoholfüggőségével, ami bár borzalmasan teátrális, de kifejező. Az arles-i lányhoz képest visszalépés, inkább a Germinalhoz szintjéhez áll közelebb.

Érdekességek:

  • Korábban láttuk: Jacques Varennes (Orfeusz)
  • A Wikipédia szerint ez az első egészestés film, noha csak 36 perces.
Szólj hozzá!

Something Good - Negro Kiss (1898)

2021. május 07. 11:57 - Liberális Artúr

Rendezte: William Selig
Műfaj: rövid
Főbb szereplők: -
Megjelenés: 1898, Egyesült Államok
Hossz: kb. 1 perc
IMDB: 6,5
Ajánlott írás: https://qz.com/quartzy/1505068/the-story-behind-the-first-depiction-of-african-american-love-on-screen/
Mikor látható: -

Előzmények: Amerikában ugye Edison nagyjából Európával egyidőben fejlesztette ki a mozgóképet. A vándormutatványos William Selig (1864-1948) 1894-ben találkozott a találmánnyal és megpróbálta lemásolni, hogy ne kelljen jogdíjat fizetnie. 1896-ban alapította meg cégét, amely 1918-ig működött, de mivel jelentős európai kitettségei voltak, a világháború elszegényítette és nem bírt lépést tartani a nagyokkal. A legtöbb pénzét egy óriás vidámparkba ölte, de elvitte azt is a világválság. 1947-ben megosztott Oscart kapott életművéért.


A film: A rövid jelenetben egy szerelmespárt civakodik, mielőtt csókolózni kezdenek. A maga korában igen népszerű A csók (1896) koppintása azzal a csavarral, hogy feketék csinálják. Mivel a filmet mostanában találták meg, azonnal faji megítélés alá esett, hiszen történelmi jelentőségű, hogy egy ilyen régi filmben "normális" feketék jelennek meg, nem pedig valamilyen alacsonyabbrendű karakterként látjuk őket. Újabb csavar a történetben, hogy 2021-ben találtak egy hosszabb változatot is (ez látható alább), ebben már a civakodás is benne van a csók mellett. Ami a filmet illeti, képileg vagy kreativitás szempontjából nyilván értékelhetetlen 1898-as filmként, viszont valóban meglepően természetes a színészi játék - róluk lehet tudni, hogy összeszokott páros voltak, de tényleg nyoma sincs teátralitásnak.

Szólj hozzá!

Megáll az idő (1982)

2021. április 03. 23:50 - Liberális Artúr

Rendezte: Gothár Péter
Műfaj: -
Főbb szereplők: Iván Anikó, Znamenák István, Gálfi Péter, Pauer Henrik, Sőth Sándor, Kakassy Ági, Őze Lajos, Hetényi Pál, Jordán Tamás, Jozef Kroner, Ronyecz Mária, Rajhona Ádám, Szabó Lajos
Megjelenés: 1982, Magyarország
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 7,7
Ajánlott írás: https://filmarchiv.hu/hu/alapfilmek/film/megall-az-ido-1
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/megall-az-ido-megall-az-ido/movie-1618

Cselekmény: 1956. Egy forradalmár apa (Hetényi Pál) disszidál, miután társát, Bodort (Őze Lajos) elviszik. Felesége azonban inkább marad két fiukkal, Gáborral és Dinivel (Znamenák István). 1963-ba ugrunk, amikor a kádári konszolidáció megkezdődik. Magdának bejön az ekkor már 17 éves osztálytársa, Dini, de Dini egyelőre lázad a csajozás ellen és visszautasítja a közeledést. Szintén ekkor engedik ki a börtönből Bodort, aki beköltözik mostohaapának...

Téma: Nem feltétlenül az én hibám, hiszen Ebert és teljesen átsiklott afelett, hogy a történet a címből adódóan azt a korszakot mutatja meg, amikor '56 leverésével az emberek inkább behódoltak a rendszernek, azaz azon a ponton megállt az idő, a gyerekek csak ismételni tudják szüleik életét. Ugyanakkor ez korántsem egy tarri örök körforgás, sokkal inkább egy korszakot és hangulatát megőrző felnőtté válás története, amiben benne van a kamaszlét humorosabb és kanosabb vetülete is.

Tartalom: A történet tulajdonképpen keretes: 1956-tal indítunk és 1967 szilveszterével zárunk (ami ugye 1968 akar lenni, csak azt nem vállalhatták be), azaz láthatjuk a fő, 1963-as szál közvetlen előzményét, majd a következményeit. Tehát 1963-ban vagyunk, az apa disszidált, az anya lassan kezd újra elfogadhatóvá válni a rendszer szemében. Hasonlóképp Bodor, aki ugyan most szabadul a börtönből, de bízik szakértelmében és végül igaza lesz. Legfontosabb tanítása Dininek, hogy kerülve a feltűnést pont annyit kell nyújtani a rendszernek, amennyit muszáj.  Na de irány a suli, ahol az immár kamasz gyerekek kamaszkodnak, azaz próbálnának dugni, bulizni, lázadni, csak ugye ekkor még keményebb ellenállásba ütköztek. Az egyik tanár még az előző rendszer hagyatéka, aki hiába jóindulatú, kissé idejétmúlt. Az igazgatóhelyettes diktálja az igazi komcsi tempót, az új osztályfőnök viszont idealista - a diákok azonban mindegyiküket megvetik. Gábort saját becsvágya érdekli, de sosem veszik fel orvosira apja miatt; Dini a szerelem áldozata, a legnagyobb lázadó Pierre-nek pedig nincs maradása. A különbség a hasonló filmekkel szemben (pl. Fényes szelek, Angi Vera), hogy itt 1963 van, fiatalosan, lendületesen friss, amerikai popkultúrával átitatott, van humora.

Forma: Itt előre szabadkoznom kell picit, mert nagyon rossz minőségben láttam, de ez nem feltétlenül vált a kárára. Ugyanis eleve gyakran sötétebbre veszik a képet, nem mindig látszódnak rendesen az arcok, ráadásul a kamera eléggé bele van tolva a fejekbe, így egyrészt személyesebb, másrészt elmosódik a környezet is. Így aztán az én alacsony felbontású változatom még rá is segített erre. Az egyik fő látványelem a színhasználat, ami a tárgyilagosabb részeknél fekete-fehérbe vált, máshol stilizáltan vörös vagy kék fénnyel világítanak be mindent vagy csak kifakítják a színeket. A zene néhány korabeli slágerből áll, amelyek ismétlődéseikkel motívumokká válnak, hatásos. A színészekkel kapcsolatban vegyesek a megfigyeléseim, hol jobbak, hol gyengébbek.

Élmény: Leginkább a korai Szabó-filmekkel rokonítanám, azok hasonlóan frissek és fiatalosak, csak épp tíz évvel korábbi korszakról számolnak be. Ez a film is bevallottan erősen önéletrajzi, minden eleme megtörtént valakivel, tehát hiteles, csak épp ahogy a kívülálló Ebertnek nem jött át, úgy nekem se, aki egy jóval későbbi nemzedék szülötte. Azt hiszem az ilyen témájú filmhez jobb lett volna egy kevésbé elmosódó stílus mint tartalmában, mint képi világában.

Érdekességek

  • Korábban láttuk:
    • Znamenák István (Pál Adrienn)
    • Pelsőczy László (Még kér a nép, Szerelmem Elektra)
    • Őze Lajos (Szegénylegények, A tanú, Az ötödik pecsét)
    • Hetényi Pál (Apa, Még kér a nép, Őszi almanach, Szürkület)
    • Rajhona Ádám (Roncsfilm, Sorstalanság)
    • Jozef Kroner (Egymásra nézve)
    • Szabó Gyula (A tizedes meg a többiek, Fehérlófia, Egymásra nézve)
  • Itt egy interjú a film egyik írójával, tanulságos.
Szólj hozzá!

Vizsgálat Martinovics Ignác szászvári apát és társainak ügyében (1980)

2021. április 02. 23:17 - Liberális Artúr

Rendezte: Elek Judit
Műfaj: -
Főbb szereplők: Ács János, Fodor Tamás, Deme Gábor, Gaál Erzsébet, Székely B. Miklós, Petri György, Fazekas István, Szikora János, Ungvári Rudolf, Spindler Béla
Megjelenés: 1980, Magyarország
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: -
Ajánlott írás: http://beszelo.c3.hu/cikkek/tenyek-es-viziok
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/vizsgalat-martinovics-ignac-szaszvari-apat-es-tarsainak-ugyeben-vizsgalat-martinovics-ignac-szaszvari-apat-es-tarsainak-ugyeben/movie-90078

Cselekmény: Martinovicsot, a szászvári apátot letartóztatták államellenes összeesküvés vádjával. A nyomozás vezetője, Schilling irtózik az erőszaktól és inkább pszichológiai eszközökkel próbál ügyeskedni, hogy minél több információt kiszedjen Martinovicsból. Martinovics azonban sokoldalú emberként túlságosan élénk fantáziával van megáldva és nem lehet Schilling biztos benne, mi az, ami igaz. Például Martinovics végig azt hangoztatja, hogy ő csupán a király megbízásából próbál aktív résztvevőként kémkedni. Schilling is egyre inkább hatása alá kerül a lelkes és intelligens férfinek, illetve végig az a meggyőződése, hogy a titkos társaság nem elég jelentős, hogy figyelmet érdemeljen és amúgy is csak néhány ember fantáziálásáról van benne szó. Ezzel végül bizalmába férkőzik Martinovicsnak, aki megnevezi titkos társaságának vezetőit...

Téma: Ordító a párhuzam a kommunizmus koncepciós pereivel, hiszen itt is kiderül, hogy Martinovicsék veszélytelenek és talán nem is gondolták komolyan az egészet, sőt, inkább az állam érdekében ötleteltek. Ha a nemzetközi helyzet barátságosabb lett volna, megússzák egy ejnye-bejnyével, de példát kellett statuálni. A rendező szerint:

Az intellektus és a hatalom viszonyáról. Arról a drámai ellentmondásról, melyet épp Martinovics diabolikus alakjában éreztem meg, és amely idővel a forgatókönyvben mind mélyebb motívumokat és jelentést kapott.

Érdekesebb lehetne, ha nagyobb hangsúlyt kap a képzelet és a valóság viszonya, hiszen Martinovics szeret nagyot mondani, ezért nem lehetünk mi sem mindig biztosak benne, hogy hol teremt a képzeletével és hol csak leír. Mindenesetre ez lett a veszte.

Tartalom: Sok minden nem történik, a vizsgálat kerete arra ad lehetőséget, hogy emberek beszélhessenek, elmondhassák gondolataikat. Kb. a játékidő kétharmadában Martinovics és Schilling szópárbaját láthatjuk, ahol egyértelműen Martinovics az okosabb, de Schilling a ravaszabb. Schillinget egyre jobban elbűvöli a vádlott, és alapvetően egyetért vele  és a birodalom érdekében támogatná a reformokat. Ráadásul sokkal kevésbé politikus, így távolságtartóan, tárgyilagosan tudja kezelni a piti ügyet. Elítélésükben nem hajlandó részt venni, így erkölcsileg győz. A magyar hatóságok bezzeg már nem ilyenek, nekik az erkölcsöt az államhatalom diktálja, ők az államhatalom és nem az állam érdekében cselekednek. A központi alak persze Martinovics, aki korántsem fekete-fehér, egyszerre vannak benne jelen bőven negatív és pozitív vonások is, hiszen eleve császári titkosügynökként kezd. Legjellemzőbb tulajdonsága becsvágya, ami részben kiérdemelt, részben nagyotmondásokon alapszik, és épp ez adja a vizsgálat és a bukásának alapját, hiszen a jelentéktelen szervezkedéséhez kiterjedt támogatást hazudik. A történet számomra legérdekesebb része, ahogy fentebb említettem, a valóság-képzelet viszony lehetett volna, hiszen többször fény derül rá, hogy egyes nagyzolásai igazak, ezért sosem tudhatjuk igazán, mikor hazudik a figyelemért, mikor önmagáért és mikor mondja az igazságot. Mindenesetre ez fontosabb az életénél, és erre lehetett volna nagyobb hangsúlyt fektetni.

Forma: Kamaradráma jellegű, így szűkös terekben közeli arcok uralják a képernyőt (tévére készült, nem mozira), a világításnak vagy a zenének csak egy-egy alkalom jut, hogy megvillanjanak. Arc- és emberközpontú tehát, így elsősorban a színészeken múlik a megvalósítás. Vegyesek az érzelmeim, egyesek jók és hitelesek, mások nem annyira.

Élmény: Többször megírtam, hogy ha már csak beszédekből áll, szerintem lehetett volna sokkal filozofikusabb (aztán lehet hogy az volt, csak túl hülye vagyok hozzá), sok elemét feleslegesnek éreztem, másokat meg nem elég hangsúlyosnak. Martinovics sokszínű alakja jól átjött, ahogy a kevésbé kidolgozott karakterek is. Megvalósításában kissé unalmas, de nem teljesen sótlan, mégiscsak minőségibb munka.

Érdekességek

  • Korábban láttuk:
    • Székely B. Miklós (Egymásra nézve, Őszi almanach, Kárhozat, Szürkület, Napló apámnak anyámnak, Sátántangó, Kelj fel komám ne aludjál, Sorstalanság)
    • Spindler Béla (Sorstalanság)
  • Színészdinasztiák: Deme Gábor felesége Csomós Mari; Gaál Erzsi férje Zsótér Sándor;
  • És akkor törilecke: Martinovics (1755-1795) albán származású, 1773-ban lépett be a ferences rendbe, de nem bírta a szigort és 1781-ben gyakorlatilag megszökött, hogy egy lengyel főúrral körbeutazza Európát. Fizikai tanulmányainak köszönhetően több európai akadémia tagjává választotta, persze csak a bécsi és budapesti nem. Hogy nagyobb protekciója legyen, 1791-ben az udvar kémének állt, jelentései azonban tele voltak túlzó fantáziáival. Idővel kiesett az udvar kegyeiből, ekkor kezdte keményebben kritizálni őket, majd egy induló szervezkedés élére állt. 1794-re kb. 75-en voltak, amikor az udvar tudomást szerzett róluk, Martinovics azonban előre felnyomott mindenkit, mielőtt a rendőrség eljárhatott volna.
  • A "jakobinusok" elnevezés valójában udvari gúnynév, a mozgalomnak nem volt ilyen összefoglaló neve, és kimerült némi szamizdat terjesztésében, szélesebb társadalmi vagy külföldi támogatottsága nem volt. A felvilágosult abszolutizmus megengedőbb politikája utáni szigorítás hívta életre. A cél nemesi köztársaság volt. A mintegy ötven vádlottból végül hetet végeztek ki, de többen meghaltak börtönbüntetésük alatt vagy öngyilkosságot követtek el. Többen kegyelmet kaptak idővel, ismertebbek Batsányi és Kazinczy.
  • A kivégzésekre a mai Déli pályaudvar és Széll Kálmán tér közötti kaszálón került sor, azóta hívják Vérmezőnek.
  • A filmbéli nádor ekkor Sándor Lipót volt (1772-1795), akinek apja II. Lipót. testvére I. Ferenc. Martinovics szervezkedése annyira megviselte, hogy az indokoltnál keményebb ellentámadásba ment át. Néhány hónappal később balesetben elhunyt.
Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása