Artúr filmes blogja

Laysa Lahum Wujud

2018. december 12. 07:37 - Liberális Artúr

Rendezte: Mustafa Abu Ali
Műfaj: -
Főbb szereplők:
-

Megjelenés: 1974, Palesztina
Hossz: kb. 0,5 óra
IMDB:
8,0

Ajánlott írás: -
Mikor látható: -

Cselekmény: ...avagy "nem is léteznek". Nabatieh egy palesztin menekülttábor Libanonban, itt ír levelet egy kislány bátyjának, aki harcol az izraeli megszállás ellen.  Hamarosan azonban az izraeli repülők lebombázzák a menekülttábort...

Téma: A dokumentumfilm a latin hagyományokon alapuló politikai aktivizmus példája; a rendező démonizálja az izraeli vezetést és majdhogynem felszólítja a palesztinokat a harcra.

Tartalom: Kilenc rövid epizódra oszlik a kiáltvány, az elsőben a menekülttábor idilli arcát láthatjuk, amit a levelet író kislány személyesít meg. A második részben a szabadságharcos báty megkapja a levelet és elolvassa. A hamradik fejezetben történelmi tények címszó alatt felsorolnak imperialista népirtásokat, ide helyezve a palesztin ügyet is, majd az ötödik részben jön a bombázás, a hátralévőkben pedig ennek következményei. Bár nem lenne spoiler leírni őket, megmaradok jó szokásomnál és lehetőleg nem tárgyalom részletesebben a filmek második felét. Elég annyi, hogy a megszólaltatott palesztinok továbbra is kitartanak igaz ügyük mellett. Szóval nagyon hasonlít a hasonló latin aktivista filmekhez, mint amilyen A tűzhelyek órája, de míg ott egy érveléssorozat végén jutunk el odáig, hogy ragadjunk fegyvert, ha szükségszerű, itt egyrészt nincs alternatíva, másrészt nagyon egyoldalú, úgy állítja be, mintha az izraeli vezetés alaptulajdonsága lenne, hogy népirt. Persze ezt betudhatuk annak, hogy ott és az akkori közönségnek szólt, nem érezték szükségét háttérinformációknak, de innen nekem egy másik kultúrkörből és korszakból ez így csak propaganda. A cím egyébként arra a ma is népszerű véleményre reagál, miszerint (történelmileg) palesztinok nem is léteznek.

Forma: Godard 1970-ben jött ki egy palesztinokért kiálló filmmel, a rendező az ő asszisztense volt a forgatás során, majd megkapta a kamerát, innentől kezdve lehetett filmet készíteni. Céljuk az aktivizmus mellett a dokumentálás volt, ilyennek kell elképzelni a film külsejét is: egyszerű leíró felvételek, kamerába mondott monológok valós szereplőkkel, bevágott dokumentumfelvételek. Hatásos a kellemes klasszikus zenei aláfestés a bombázáshoz, mintha csak megelőlegeznék az Apokalipszis mostnak. Az epizódokat feliratokkal foglalják össze és választják el egymástól.

Élmény: Egy ilyen rövid, megmondó jellegű dokumentumfilm akkor jó, ha velős és erős, hatásos. Talán az én érzéketlenségemet jelzi, vagy rosszabb esetben a korunkét, hogy a legkevésbé sem zaklattak fel a bemutatott igazságtalanságok, de részben erről az is tehet, hogy erősen propagandaszagú volt. Ha jól értettem a pár leírást, amit találtam, ez a film is olyasmi jelentőségű és műfajteremtő, mint a Tire die.

Érdekességek:

- Meg sem próbálom felvázolni az izraeli-arab konfliktust, még 2018-ban is megoldhattalannak tűnik sajnos a konfliktus és egyelőre nem látszik esély javulásra. Figyelembe véve a kort, 1974-ben talán még joggal állhatott optimistábban a kérdéshez a film, hiszen a nagy átalakulások időszaka volt ez.
- Az idézet Golda Meirtől származik, aki Izrael egyik alapítója és később miniszterelnöke volt.
- E palesztin dokumentmfilmeknek létrehozott libanoni archívum 1982-ben egy izraeli-libanoni háborúban megsemmisült, a filmek eltűntek, ez is csupán nemrég került elő, utolsó perce hiányzik.

Szólj hozzá!

Sivatagi show

2018. december 11. 15:30 - Liberális Artúr

Rendezte: Jamie Uys
Műfaj: -
Főbb szereplők:
-

Megjelenés: 1974, Dél-Afrika
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB:
8,3

Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/sivatagi-show-animals-are-beautiful-people/movie-50160

Téma: Mivel cselekmény nincs, átugrom azt a részt. Egy természetfilmet láthatunk az afrikai sivatag és szavanna állatvilágáról, egyszerű bemutatás helyett azonban kifejezetten az emberi életmódra hajazva állítják be az állatok viselkedését és ez a rendezőelv is ahelyett, hogy állatfajonként haladnánk sorba.

Tartalom: Az analógia persze nem alaptalan, elvégre mi is egy állatfaj vagyunk ugyanazokkal az alapvető szükségletekkel: biztonság, táplálék, szórakozás. Ezeket váltogatja a történet, azaz hol egy állat élelemkeresési módszereit látjuk, hol azt, hogy hogyan szórakoznak, hol a családi életet, hol a menekülést a ragadozók elől. Ezeket megfelelő ütemben váltogatja a film, az érdekességeket humorral és izgalmakkal tarkítja. Arra azért ügyelnek, hogy ne legyenek túl tragikusak a szomorúbb részek se. idővel bekerül a válogatásba az ember is, legalábbis azok, akik szintén részei a sivatagnak és vele együtt élnek. Bár a szerkezetnek megvan a cilkikusságra épülő üzenete, azaz hogy az életnek vannak szebb és nehezebb szakaszai, ezért élvezzük, össuességében nem gondolom, hogy lenne üzenete. Tapaztalt rendezőként a az utolsó harmadba kerül az érzelmi mélypont az addig viszonylag könnyedebb hangvétel után, hogy a végén újra reményt adjon.

Forma: Mivel epizódszerű, a kulcs nem a történetben van, hanem azok tálalásában. Üvölt róla, hogy manipulált, annak megfelelően vannak megvágva és összeállítva a képek, hogy az alátámassza a narrációt (ez persze nem jelent hazugságot). Pl. amikor a hiéna üldözi a kacsát, egyszer sem látjuk őket egy képen. Széles tárházát alkalmazza a képi trükökknek, amiből az előbb emltett vágás a leggyakoribb, de időnként van animáció, gyorsítás, ismétlés és kameramozgatás is, pl. amikor az erjedt gyümölcstől megrészegülő állatoknál az imbolygásuk érzékeltetésére még a kamerát is hullámoztatják. Hasonlóan járnak el a hangeffektekkel és a a zenével is, pl. a hangeffekt nélkül egy-egy esés nem lenne vicces, de úgy már igen, ha alávágnak egy börleszkhangot. Sokszor a zene ütemére vágják az állatok mozgását, ez megint erősíti a hatást. Egyébként klasszikus darabok, az egyik virágokat mutató jelenet mintha a Fantáziából lett volna átemelve.

Élmény: Tulajdonképpen ugyanaz, mint ma rövid,macskás videókat nézni. Nagyon szórakoztató, ahogy az állatokat emberi tulajdonságokkal felvértezve figyeljük, a rendező pedig igyekszik dramaturgiát keríteni köré, üzenetet sajnos már kevésbé. Vizuálisan és hangban is szépen alátámasztja, szóval nagyobb ambícióval ebből talán sokkal több is lehetett volna. Gyerekeknek szerintem tök jó, bár lehet hogy ma már lassúnak számít.

Érdekességek:

- A Namib-sivatag, ahol a film első harmada játszódik, Afrika délnyugati részén húzódik, a világ egyik legszárazabb vidéke, ezért élővilága is különlegesen egyedi.
- A második rész az Okavango folyón és deltáján játszódik. Ahogy a filmben is elhangzik, nem tengerbe, hanem sivatagba torkollik, a száraz időszakban egészen leapad, majd hirtelen megárad. Állatvilága annyira gazdag, hogy természeti csodának és a Világörökség részének számít.
- A harmadik rész a Kalahári-sivatagé, ő már csak félsivatag.

2 komment

A szent hegy

2018. december 09. 21:34 - Liberális Artúr

Rendezte: Alejandro Jodorowsky
Műfaj:
fantasy, szürreális
Főbb szereplők:
Alejandro Jodorowsky, Horacio Salinas, Ramona Saunders, Juan Ferrara, Adriana Page, Burt Kleiner, Valerie Jodorowsky, Nicky Nichols, Richard Rutowsky, Luis Lomeli, Ana de Sade, Chuco-Chuco

Megjelenés: 1973, Mexikó
Hossz: kb. 2 óra
IMDB:
7,9

Ajánlott írás: https://www.youtube.com/watch?v=WWsvva2waYQ
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/a-szent-hegy-the-holy-mountain/movie-55538

Cselekmény: Egy Jézus-külsejű (vagy maga Jézus?) férfi, a Tolvaj eszméletlenül fekszik. Egy csapat gyerek keresztre feszíti, de amikor magához tér, lejön róla és elzavarja őket. Egy városba érve turistalátványosságoknak dolgozva keres némi pénzt, majd összefut egy csapat prostituálttal, akik követni kezdik, különösen az egyik egy majommal, aki beleszeret. Hamarosan egy toronyhoz ér, ahol aranyat engednek le kötélen; felmászik rajta több arany reményében, de csak egy alkimistát (Alejandro Jodorowsky) talál, aki tanítványul fogadja, miután megmutatja neki, hogy a székletéből képes aranyat készíteni. Segítségképpen csatlakozik még hét másik nagytőkés tolvaj, hogy együtt keressék meg a szent hegyet és a halhatatlanság titkát...

Téma: Nagyon hasonlóan A vakondhoz ez is egy jelképekkel terhelt történet a megvilágosodásról, de míg az előző film negatívabban zárult, addig itt reményteli a befejezés, miszerint a szeretet fontosabb és képes felemelni az emberiséget.

Tartalom: Az első harmadot meg sem próbálom értelmezni részleteiben, de nagyjából szerintem a Tolvaj eléggé hajaz Jézusra, de nincs meg benne a bölcsessége. A városban szembesül és elszenvedi a szokásos latin-amerikai témákat: a gyarmatosítást, az állandó katonai elnyomást, a nyomorukon élvezkedő amerikaiakat, a kiüresedett vallást. A második harmad az alkimista tornya, amelyben a Tolvaj rádöbben értéktelenségére és bemutatkoznak társai, akikre szintén tolvajként hivatkoznak és valamilyen vezető társadalmi csoportot képviselnek minisztertől kezdve nagytőkésig - aközös pont, hogy mind a nép nyomorát növeli. A harmadik részben elindulnak a testi-lelki megvilágosodás útján a szent hegyet keresve, megszabadulva külsejüktől, ingóságaiktól, múltjuktól, életüktől, személyiségüktől. Spoiler: a Tolvaj a szerelemnek révén a halhatatlanságnál fontosabb erőt nyer, a többiek pedig a harmadikutas latin mozi aktivista aspektusán indulhatnak tovább. Ahogy A vakondban, itt is rengeteg a könnyen értelmezhető, de számossága miatt mégis nehezen követhető jelkép, a karakterek is ezt a célt szolgálják.

Forma: Ugyanazt tudnám elmondani, mint A vakondnál, csak itt már nagyobb költségvetéssel dolgozhatott az amúgy mindenes rendező: a taroton alapuló groteszk (továbbra sem gondolom őket szürreálisnak, elsősorban csak groteszk és jelképes) képek meghökkentőek, időnként viccesek, érdekesen látványosak, de egyes díszletek is nagyon jók, mint pl. a második képen látható szivárványterem. A kamerával és vágásokkal viszont továbbra sem nagyon játszik, nagy kár érte, mert ezzel a film lényegét veszti el. A zene is tök jól illik a képekhez, különösem amikor már a szent hegyen járnak.

Élmény: És megint ugyanazt tudom mondani, mint A vakondnál. A tartalom érdekes, vicces, kritikus, de nem mond újat és nem annyira elgondolkodtató, mint meghökkentő. A képek önmagukban erősek, de ehhez felesleges mozit csinálni. Nagyjából erre számítottam Jodorowskyval kapcsolatban, de reménykedtem benne, hogy ennél több lesz és odab*sz. Hát sajnos nem. De ezzel együtt is egyedi és felejthetetlen.

Érdekességek:

- Korábban láttuk: Alejandro Jodorowsky (A vakond)
- Sel (Szaturnusz) Jodorowsky felesége
- Állítólag a tagok rendszeresen rajta voltak az LSD-n, varázsgombán és folyamatos spirituális gyakorlatokon vettek részt a forgatás alatt.


-

Szólj hozzá!

A sárkány közbelép

2018. december 08. 16:11 - Liberális Artúr

Rendezte: Robert Clouse
Műfaj:
akció, harcművész
Főbb szereplők:
Bruce Lee, John Saxon

Megjelenés: 1973, Hong Kong
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB:
7,6

Ajánlott írás: https://smokingbarrels.blog.hu/2017/03/05/a_sarkany_kozbelep_enter_the_dragon
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/a-sarkany-kozbelep-enter-the-dragon/movie-6686

Cselekmény: Lee saolin harcművész, mestere pedig szégyenkezve kéri tőle, hogy a rossz útra tért tanítványát, Hant győzze le, mert visszaélt saolin tudásával. Épp ekkor kéri fel ugyanerre Lee-t a brit titkosszolgálat is, Han ugyanis egy külvilágtól elzárt szigeten élve vélhetően drogot készít és terjeszt és még emberkereskedik is, de bizonyítékuk nincs ellene. Hogy teljes legyen a motiváció, indulása előtt még az is kiderül, hogy húga halálának okozója Han testőre, a marcona külsejű O'Hara. A felkérések időzítése nem véletlen: Han háromévente harcművészeti tornát rendez, így résztvevőként külsősök is bejuthatnak a szigetre. Eközben szintén a szigetre tart Roper (John Saxon), aki szerencsejátékfüggőként hitelezői elől menekül, valamint egykori harcostársa, a fekete Williams...

Téma: Hát olyan nincs... Szórakoztató akciófilm, ami tisztában van ezzel és néha-néha ki is kacsint ránk, de nem eléggé, hog átmenjen meta-jellegűbe. Az egész olyan, mint a hatvanas évek kémfilmjei A mandzsúriai jelölttől a Bond-filmekig: szándékosan gagyi, de nem ironizálva, és ezt még a mai napig nem sikerült megemésztenem.

Tartalom: Nagyjából a történet első fele vázolja fel a helyzetet, annak is az első fele az, ami három rövid visszaemlékezés formájában megmutatja a múltbéli motivációt és a jelenkorit (Williams pl. eleve a szigetre tart, de aztán még a rendőrséggel is meggyűlik a baja), mindenki bemutathatja a tudását, a jellemét (már ha van neki), beleértve a rosszfiúkat is, majd egy kicsit megismerjük a sziget világát, ahol minden karakter összefut. A jófiúk jók és szeretetreméltóak, a rosszfiúk velejükig romlottak, külsőleg is. A közönségigényre apellálva van vagány feka hősünk, James Bond-utánzat fehér amerikaink és persze a feljövőben lévő ázsiai harcművész filmek új reménysége, a "bruszli". Ahogy említettem, a kémfilmek furán ironikus érzését hozza, ez legjobban a főgonoszban mutatkozik meg, akinél tipikusabb dr. genyót nem is lehetne elképzelni: a keze helyén fegvyer van, macskát simogat, nők veszik körbe, épp csak azért nem félszemű, mert az a testőre. Ami poén van benne, az nem a humorból adódik, hanem a "már annyira gáz, hogy csak nevetni lehet rajta" típusú megszólalásokból.

Forma: Bár Lee tapasztalt színész volt, sosem foglalkozott vele komolyan, és a saját figuráját jól hozza, de ordít a különbség közte és Roper között. Kameraügyileg egy érdekesebb megmozdulás van, amikor a kamera egy harcos szemszögét veszi fel, ezt többször eljátszák, de kissé esetlen. Jó húzás volt még a végén egy tükörterembe tenni a fő harcot, ez is tök jó alkalom lett volna, hogy reflektáljon a filmre a film. A zene nagyon hetvenes évek, a feljövőben lévő blaxploitation hatása, tiszta funky, és ez ma már inkább idézőjelbe teszi, amin elmosolyodunk, és nem vagánnyá. Na és a lényeg, a harcművészet. Elöljáróban nem árt tudni, hogy a főbb szereplők valódi harcművészek voltak. A rúgások, ütések, ugrások gyorsak, látványosak, nem lehet rájuk panasz. És őszintén szólva nekem a leglátványosabbak a tökéletesre gyúrt férfitestek voltak, Sandow szelleme megidéződött. Deee... egyes részek jól működnek, sokszor viszont nagyon ütemtelenek a mozdulatok és van egy látványos késleltetés az ütésben és a hatásában vagy épp az ellenfelek udvariasan megvárják, hogy megüssék őket, ami azért kellemetlen, mert a korabeli vu-hszia élményeimnél ilyen azért már nem volt. (Egyébként az Egy csipetnyi zen után itt is feltűnnek még statisztaként a később ezt a műfajt tökélyre fejlesztő Sammo Hung és Jackie Chan.)

Élmény: Szóval a film szórakoztató, a hibák nem számítanak, csak továbbra is nehezen tudom hova tenni ezt a komolyan parodisztikus hangvételt. Talán az én hibám, mindenesetre jobban bejönnek az akcióvígjátékok. Még gyerekkoromban láttama bruszli-filmeket, akkor persze nagyon bejöttek, de később nem látam őket újra, és most felnőtt fejjel, harminc évvel később már érthetetlen számomra, hogy mit ettek rajta az emberek.

Érdekességek:

- Korábban láttuk: John Saxon (Csillag születik), Keye Luke (80 nap alatt a Föld körül), Marlene Clark (Éjféli cowboy), Jackie Chan (Egy csipetnyi zen, Részeges karatemester 2),Sammo Hung (Lung men ke csan, Egy csipetnyi zen), Roy Chiao (Egy csipetnyi zen, Indiana Jones és a végzet temploma), Lam Ching-ying (Egy csipetnyi zen), Cheung Wing Fat (Részeges karatemester 2)
- Ahna Capri (a szőke asszisztensnő), eredeti nevén Nánási Anna 1944-ben született Budapesten, menekültként érkeztek gyerekkorában az Egyesült Államokba. 2010-ben autóbalesetben hunyt el.
- Bruce Lee-ről gondolom sokat nem kell írni. Harcművésznek indult, és hiába szerepelt sok filmben korábban, sokáig nem vette komolyan a színészkedést. Aztán egy csapásra sztár lett  a Távol-Keleten, leforgatott még néhány filmet, de a holylwoodi sztárságát már nem érhette meg, mert még e film bemutatója előtt elhunyt váratanul 32 évesen.
- A film hatására a kungfu óriási divat lett.

Szólj hozzá!

Sao Bernardo

2018. december 07. 09:19 - Liberális Artúr

Rendezte: Leon Hirszman
Műfaj: -
Főbb szereplők:
Othon Bastos, Isabel Ribeiro, Nildo Parente, Vanda Lacerda, Mario Lago

Megjelenés: 1972, Brazília
Hossz: kb. 2 óra
IMDB:
7,6

Ajánlott írás: -
Mikor látható: -

Cselekmény: Paolo (Othon Bastos) miután egy fiatalkori féltékenységi veszekedésben megöli ellenlábasát és börtönbe kerül négy évre, "megkomolyodik" és már inkább saját boldogulását keresi, minthogy nőkre fecsérelje idejét. Eltökélt vágya megszerezni Sao Bernardót birtokában, és ezt szép lassan el is éri céltudatossággal, szorgalommal, ügyeskedéssel, politikával, erővel. Eljön az idő, amikor már örököst szeretne, ezért különösebb kertelés nélkül elvesz egy városi tanítónőt, Madalenát, azonban az együttélés során rákell ébrednie, hogy nyers őszintesége nem igazán fér össze a nő finomabb érzékenységével...

Téma: A történet talán nem több, mint egy ember, aki rádöbben arra, hogy talán a sajátján kívül más életek is léteznek, hiszen Paolo látszólag egyszerű és céltudatos életszemlélete megváltozik, amikor főleg felesége révén más értékrendekkel is kapcsolatba kerül. De persze latin-amerikai filmről van szó, így nem zárható ki, hogy a korábbi vagy korabeli brazil politikai-társadalmi viszonyok allegóriája is egyben.

Tartalom: A cselekmény nem érdekes, nincs is igazán. A történet első felében láthatjuk, ahogy Paolo a nulláról felküzdi magát nagybirtokossá, a második felében pedig azt, ahogy mindennek értéke és alapja megkérdőjeleződik, amikor Madalena bekerül az életébe, vagy mondhatnánk úgyis, hogy amikor már nem csak egymagában van, hanem közösségbe kerül. Tehát fontosabbak a karakterek, és innetől kezdve olvashatjátok a  rövid leírást politikai-társadalmi allegóriaként is. Paolo már eleve ösztönlény, hiszen amikor kiszemelt nője mással jön össze, rájuk támad. Börtönbüntetése után távol marad a nőktől és pénzszerzésbe kezd, céltudatosan a vagyongyarapításra fókuszál, célja Sao Bernardo birtoka, uzsorázással jut el lassan a tulajig, majd átveszi tőle és megműveli. Nem riad vissza az erőszaktól, de a maga egyszerű módján képes diplomáciára is: az egyháznak harangot, az államnak iskolát ígér és épít. Ha ez amerikai film lenne, akkor egy pozitív propagandát látnánk az amerikai álomról, ahol kemény munkával elérheted álmaid. De ez nem amerikai film, Paolo pedig örököst akar, mert az ő szintjén ez az élet rendje, így szerelem nélkül is meggyőz egy városi tanítónőt, hogy menjen hozzá, csakhogy Madalena szociálisan is érzékeny, segíti Paolo szegény munkásait, és a férfi ezt kezdetben nem érti, hsizen nem tesz semmi rosszat a saját megítélése szerint, Madalena viselkedése azonban mégis elgondolkoztatja a kérdésen.

Forma: Puritánul egyszerű, ami a lassú tempóhoz és a nem didaktikus, de egyszerűen értelmezhető történethez jól passzol. A táj és a ház szép, színes, de dísztelen, puritán. A karakterek egyszerűbb érzelmeket jelenítenek meg, ami főleg Paolo egyszerű keményen dolgozó kisemeber figurájának áll jól, szerintem mind ismerünk ilyen embereket. Ugyanez iaz a zenére is, ritkán van, és akkor is egyszerű,rövid, velős. A legnagyobb erőssége talán az, hogy sokszor Paolo szemszögéből látunk mindent, és nem felétlenül arra kell gondolni, hogy a kamera az ő szeme - bár sokszor csak a hangját halljuk - , hanem inkább arra, hogy az ő személye van mindig a kompozíció súlypontjában, a többiek súlytalanok körülötte.

Élmény: Egyszerű és hatásos, de nem eléggé hatásos film. Nem bonyolít túl semmit, és ha a cél a Paolo-féle, egyszerű nagybirtokosi réteg volt, hogy figyeljenek oda a munkásaikra, akkor kétségtelenül tökéletes alkotás. Ráadásul végre nem a kisemmizett nyomorgók szemszögéből mutatja meg a korabeli társadalom szocialista olvasatát.

Érdekességek:

- Korábban láttuk: Othon Bastos (Isten és Ördög a Nap földjén, A halál Antóniója)
- Sao Bernardo Brazília délkeleti részén fekszik, a fő helyszín, Vicosa egy harmincezres kisváros.

Szólj hozzá!