Tartalom

Az emberiség hajnalán egy éjsötét monolit tűnik fel egy emberszabású csoportnak. Nem sokkal később a csapat csontokat talál és ráébred, hogy ezekkel az eszközökkel erősebek lehetnek puszta kézzel harcoló riválisaiknál. Négymillió évvel később az emberiség rábukkan egy hasonló monolitra, ami a Jupiter irányába küld jeleket. Kis csapat indul útnak, hogy felkutassa a célt. Ekkorra az eszközhasználat már annyira fejlett, hogy egy mesterséges inteligenciájú számítógép (H. A. L. 9000), amely képes emberi érzelmeket is imitálni, teljesértékű tagja a legénységnek. HAL szerint azonban az emberek veszélyeztetik a küldetést, ezért gyilkosságokba kezd.

Több témát foglal magába a sok szimbólumot szerepeltető történet, és sok asszociációra ad lehetőséget, de alapvetően az emberiség fejlődése a fő motívum. Hogy egészen konkrétan minek látja a film a fejlődést, nem is fontos annyira; a fő hangsúly egy elképzelt újabb evolúciós szintlépésen van.

Megvalósítás

Nagyon látványos a film, elsősorban az űr végtelensége miatt, de a díszletek is egészen szemet izgatóak. A film vége azért is olyan erős, mert a képi világ át mert menni absztraktba a történettel párhuzamosan. Ne felejtsük el, hogy mindez 1967-1968-ban készült, még a holdraszállás előtt.

Nagyon fontos elem hang, ami nincs sok. A világűr csendje nyomasztóan ül a fülünkön, és felerősíti a hangeffekteket. Érdekes módon a csenddel egészen jól harmonizál az a pár komolyzenei betét, különösen Ligeti Györgyé, hogy kicsit hazabeszéljek. Beszéd pedig alig van, ezáltal jóval nagyobb a hangsúly a vizualitáson mint a legtöbb film esetében, ami mindenképpen üdvözölendő. Leone filmjeinél szoktam fájlalni, hogy megszólalnak a szereplők, itt szerencsére nem volt zavaró.

Gyenge pontjai a filmnek a humánkaraketerek, azaz hogy nem nagyon vannak. Több személyisége van, és jobban vagyunk képesek megérteni HAL-t, aki egy piros pötty, mint a felvonultatott embereket. Mégha ez szándékos, akkor is gyengeséknek érzem. Az előemberek viszont nagyon valóságosnak tűnnek, nagyon jól utánozták a majmok mozgását.

Élmény

Ez az eddigi legtökéletesebb klasszikus, amit láttam, szinte mindenben megfelelt az elvárásaimnak, és mindezt okosan, szórakoztatóan. A kép, a hang, a tartalom tökéletesen kielégítőek, és ha magával ragadják az embert, akkor felejthetetlen élmény.

Érdekességek

- A kislányt nem más, mint Kubrick lánya alakítja.
- Ligeti szerette a filmet, de megalázónak érezte, hogy holmi Straussok zenéjével kell az övének egy filmben szerepelnie :D