Artúr filmélményei

Írás: Miért (ne) nézzünk reakcióvideókat

2024. március 04. 07:29 - Liberális Artúr

(kép: dbknews.com)

A Wikipedia szerint a reakcióvideó műfaja az 1980-as évekbeli Japánban fejlődött ki; aki nem ismerné ezeket, a lényegük annyi, hogy adott személy néz egy videót és kommentálja vagy legalábbis meglepődik/megijed/nevet... stb. rajta. A titka állítólag abban rejlik, hogy képesek vagyunk a videóssal olyan szinten együttérezni, hogy mi is átéljük azt, amit valójában csak ő él át.

Már nem tudom, én mikor lettem a rabjuk, de az biztos, hogy a koronavírus alatt robbant be igazán a dolog, amit az is bizonyít, hogy kevés videósnál látok 2020-nál régebbi részeket, de bizonyára közrejátszott az is, hogy sokáig ment a szerzői jogi hercehurca a YouTube-bal. Vannak emlékeim sorozatok váratlan eseményeihez készült reakcióvideókról, de valószínűleg én is a karantén tájékán kezdhettem a kelleténél többet nézni őket, először zenei és vicc témakörben, filmeket már inkább csak 2023-ban.

Vicceskedő leegyszerűsítéssel két csoportra bontanám a videósokat, van akinek nem kellene csinálnia és van akinek igen :) A rosszabbak közé azok tartoznak, akik látványosan rácsodálkoznak arra is, amire nem kellene, illetve a fogalmatlanok, akik észre sem veszik, mikor és mire kellene reagálniuk. A jobbak közé tartoznak az értelmesebb, őszinte átlagemberek, illetve a szakemberek. Ők a kedvenceim, hiszen nem csupán átélhetjük velük a filmet, hanem kapunk szakmai elemzést is, és ebből tanulhatunk.

Ezzel el is értünk a poszt tárgyához, avagy mik a fő szempontjai a tevékenységnek (azaz a reakcióvideó-nézésnek)? Ahogy az előbb és a bevezetésben is írtam, a legfontosabb az, hogy újra átélhetjük a filmélményt, ráadásul társaságban. Ehhez megkapjuk még az isteni nézőpontot is, hiszen mi már tudjuk, mi fog történni. És ugye mindig jól esik, ha másnak is tetszik, ami nekünk tetszett. (Ezt pedig készségesen kielégítik videósaink, minden tetszik nekik, és persze sosem látták még korábban a legnagyobb klasszikusokat sem - mondjuk 2014-ig én sem, úgyhogy nem lehetetlen, csak gyanús :)

Ez azonban csak vígjátékoknál és fordulatos történeteknél működik - nálam legalábbis - , abban már nem lelem örömöm, ha valaki megijed vagy sír, de abban igen, ha valaki örül vagy meglepődik. Ebből a szempontból a csoportosításom első három tagja is jól működik, szórakozhatunk a reakcióikon. Akit van értelme nézni műfajtól függetlenül, azok a tényleges filmesek, akik rá tudnak világítani olyan szempontokra is, amiket mi átlagnézőként nem vennénk észre, akik szakmai szemmel elemeznek.

A legnagyobb fejtörést az utóbbi években nekem az okozta, hogy időpocsékolás-e, hiszen kettőből már túl lennék egy filmen is. Rögtön rávághatnánk, hogy az, hiszen mi értelme azt nézni, hogy valaki átéli az élményt, amit nekünk kellene átélnünk egy új filmmel? Na de nem ugyanilyen közvetett élmény maga a filmnézés (vagy bármilyen kultúra fogyasztása)? Minek szerezzük meg a műveltséget, ha nem élünk vele? Saját magunk gazdagítására? De minek gazdagítjuk magunk, ha úgyis meghalunk és nem kezdünk a műveltséggel semmit? Ezek mind reflektálások, reakciók. Akkor csak az alkotás maga lenne értelmes tevékenység? Na de az alkotás sem az élmény, hanem épp ugyanilyen közvetetten az élmény formába öntése. Sőt, az élmény maga is csak reakció arra a valóságra, amit amúgy is csak közvetetten érzékelünk (Amit a vaksi szemével lát? A süket fülével hall? A tompa agyával gondol? Azt hiszi, fölér az a mi nagy céljaink igazságához?!). Na de ez már metafizika. Van értelme hát reakcióvideókat nézni? Igen, pont annyi, mint filmet nézni vagy készíteni. Persze más a minőségük, de élménynek mindegyik egyforma.

Eddig jutottam egyelőre, ami az élményeket illeti. Hogy minek van igazán értelme, azt még nem tudom és nem is tartozik ebbe a blogba. :)

Szólj hozzá!
Címkék: írás

Ruben Brandt, a gyűjtő (2018)

2024. január 23. 22:04 - Liberális Artúr

Rendezte: Milorad Krstic
Műfaj: animáció, krimi, thriller
Főbb szereplők: -
Megjelenés: 2018, Magyarország
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 7,4
Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/ruben-brandt-a-gyujto-ruben-brandt-a-gyujto/movie-204081

Cselekmény: 2012, Franciaország. Ruben Brandt híres művészterapeuta olyan kuncsaftokkal, mint a bőbeszédű testőr, a falánk bankrabló vagy az exhibicionista hacker, de hetek óta rémálmai vannak, amelyekben híres műalkotások karakterei támadnak rá. Eközben a volt cirkuszi akrobatát, Mimit megbízza a maffia egy gyémánt elrablásával, de a kleptomán nő inkább egy ókori legyezőt visz el helyette - vagyis csak vinne, mert a híres amerikai nyomozó, Mike Kowalski megakadályozza. A maffia haragja elől Mimi  a művészterapeutához menekül, aki azt javasolja, hogy fesse ki magából  gondot, a festmény birtoklásával pedig uralkodni fog majd a problémáján is. Amikor Mimi látja, hogy az egyik Manet-festmény felzaklatja Rubent, elhatározza a másik négy pácienssel, hogy elrabolják számára a képet, hadd birtokolja ő is a problémáját...

Téma: Nem látok központi gondolatot, ez "csupán" egy szórakoztató történet roskadásig pakolva kulturális utalásokkal, majdnem mint a Final Cut (2012), csak máshogy.

Tartalom: Három főbb karakter szemén keresztül látjuk az eseményeket: az első szakasz inkább Mimié, a kleptomán artistáé, aki a maffia feladata helyett mást lop el, ezért menekülni kényszerül, így fut bele Rubenbe. A főszereplő valójában Ruben, vele is nyit a történet, de annyira nem hangsúlyos, hogy domináns karakter legyen, még ha az ő problémája is mozgatja a cselekményt. Ruben művészetterapeuta, akit ironikus módon híres festmények hallucinációi gyötrik, ahogy megelevenednek és az életére törnek. Mivel épp egy csapat bűnöző van nála kezelésen, adott hogy egy tolvajos sztori kerekedjen belőle, de a rejtélyek sűrűsödéséhez még hozzájárul a harmadik főszereplőnk, Kowalski nyomozó is, aki segít nekünk felfejteni a szálakat, miközben váratlan múltbéli titkokra is fény derül. Szóval a sztori maga egy tök izgalmas akció-krimi-thriller kellő mértékű humorral és rejtélyességgel, fordulatokkal, némi pszichológiával megfűszerezve, de mélyebb dolgok nincsenek benne. Sok könnyen beazonosítható karakter van, de nem igazán vannak kidolgozva, még Ruben is összecsapottnak tűnik.

Forma: Na de most jön a lényeg: a sztori önmagában is elé lenne egy kellemesen szórakoztató filmhez, de a művészetek apropóján annyi utalással látnak el minket, amennyit nem győz az ember, főleg az olyan, mint én, akinek nagy hiányosságai vannak képzőművészetek terén. De nem kell aggódni, sok a közismert kép, ráadásul nem korlátozódnak az utalások festményekre, vannak ám dögivel filmesek is kezdve Hithcocktól a Ponyvaregényen (1994) és a Kameralesen (1960) át A prágai diákig (1913). Az animáció stílusa is a huszadik századi festményeket idézi 3D-vel megdobva. A mozgás nem az igazi, de nem zavaró. A zene tökéletes, nem csak az aláfestő, de a bár-stílusú popsláger-válogatástól is elvigyorodik a néző. Magyar utalás csak néhány van, ez alapvetően egy nemzetközi film. De akkor is magyar, szóval nekünk jutnak olyan poénok, mint a "Ciao Marina". Érdekesség: a film költségvetése 2018-ban durván 4,5 millió dollár volt; az év sikeranimációja, A Hihetetlen család 2 meg 200 millióból készült... Ez nyilván meglátszik, de bőven ellensúlyozza a kreativitás, a feszes vágás.

Élmény: Mit írhatnék még róla? Jó volt, élveztem, pozitív értelemben szívatja az embert a fordulataival és váratlan húzásaival, miközben jó buli azon gondolkodni, hogy épp melyik híres műre utal. És ráadásul magyar.

Érdekességek

  • A rendező valójában jugoszláv, de már az 1990-es évek óta Magyarországon él.
  • Színházi formátumban már előadták a filmet 2011-ben, kíváncsi vagyok, az hogyan nézhetett ki.
  • Eredetileg angol nyelven vették fel és arra rajzolták, a magyar csak később került rá.

Országinfó

Szólj hozzá!

Elégia (1966)

2024. január 21. 14:53 - Liberális Artúr

Rendezte: Huszárik Zoltán
Műfaj: -
Főbb szereplők: -
Megjelenés: 1966, Magyarország
Hossz: kb. 0,5 óra
IMDB: 7,4
Ajánlott írás: http://film.sapientia.ro/uploads/Huszarik%20Zoltan-Elegia.pdf
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/elegia-elegia/movie-595

Cselekmény, téma, tartalom: A kísérleti rövidfilm tipikusan huszárikos, egy videóklip-montázs, esetünkben lovakat láthatunk vidéken, majd a városban. Kezdetben egy szabad csapat lovunk van, majd a szekér előtt állnak befogva, végül a városba kerülve a szerepük már versenyló, cirkuszi mutatvány vagy vágóállat. A ív egyértelmű, a természetes kapcsolat felborult, a ló eljelentéktelenedett. Az elégia meghatározása ugye elmélkedő vers, a fent belinkelt írásban pedig olvasható konkrétan a szerző szándéka is:

Ez a film lírai vallomás. A búcsú gondolatát fogalmazza, az emlékek szertelen megidézésével

De emellett van még két apróság: egyfelől a filmet Nagy László 1963-as verse, a Búcsúzik a lovacska ihlette, másodszor pedig szintén a fenn belinkelt írás szerint ez kritikája a Kádár-kor államosításainak, ami több tízezer ló kényszerlevágásával járt.

Forma: Huszárikos. "Random" képeket asszociál, de szerencsére az asszociáció könnyen érthető, még akkor is, ha a képek inkább már hangulatiak. Ez egy jó pont. A rossz pont, hogy a fszomért kell rángatni a kamerát. Jó, persze, értem, zaklatottabb meg minden, de húsz percen keresztül ez kicsit sok. Sokkal hatásosabb ez a technika, amikor hagyományos filmben jelenik meg pár másodpercre, de ez így élvezhetetlen. Természetesen a vágásoknak is óriási a szerepük, ezt is jól sikerült eltalálni, hozva a szovjet montázstechnika pozitívumait, különösen a mészárszékes jelenetnél. A zene tökéletesen passzol, modern, zaklatott, ráadásul a film színes, meg nem mondanád, hogy egy hatvanéves filmről van szó.

Élmény: Először is nem tetszik a téma. Mármint témába belekötni hülyeség, arról forgat valaki, amiről akar, de nekem sokkal kézenfekvőbb volt a modernizáció vagy mondjuk egy metaforikus népirtás (pl. holokauszt), mint a búcsú a lovaktól. Ehhez túl vad és tragikus volt a kép. A másik problémám pedig a már említett képi megvalósítás, túl zaklatott végig, nem lehet kényelmesen megnézni, beleszédül az ember. A piacere (1976) sokkal élvezhetőbb. Ezzel együtt, főleg figyelembe véve, hogy ez egy 1960-as évekbeli film és Huszárik elsője, teljesen korrekt, simán ott a helye az évtized legjobb magyar filmjei között.

Érdekességek

  • A forgatókönyv megtekinthető a fenn belinkelt írásban.
  • A lovak kb. 50 millió éve alakultak ki és 5-6 ezer évvel ezelőtt háziasította őket az ember Közép-Ázsiában. Öt éves korukra fejlődnék ki, az élettartamuk 25-30 év.

Országinfó

Szólj hozzá!

A nagy szépség (2013)

2024. január 20. 19:15 - Liberális Artúr

Rendezte: Paolo Sorrentino
Műfaj: dráma, művész
Főbb szereplők: Toni Servillo, Carlo Verdone, Sabrina Ferilli, Carlo Buccirosso, Iaia Forte, Pamela Villoresi, Galatea Ranzi, Franco Graziosi, Giorgio Pasotti, Massimo Popolizio
Megjelenés: 2013, Olaszország
Hossz: kb. 2,5 óra
IMDB: 7,7
Ajánlott írás: -
Mikor látható: -

Cselekmény: A jelen Rómájának felső osztályában vagyunk, főhőseink az egykönyves író, Jep és baráti köre, akik épp Jep 65. születésnapját ünneplik szexszel, droggal, tánccal, ahogy megszokták. Másnap Jep egy performanszról ír kritikát, az estét pedig újfent a baráti társasággal tölti, akik vagy nagyon műveltek vagy végtelenül sznobok, de sznobságom miatt ezt nem tudom megítélni :D  Jep születésnapja folytán elgondolkodik, hogy nem kellene többé értelmetlen partikra járnia, bár fiatalon Rómába érkezve pont ez volt leghőbb vágya, hogy az elit királya legyen. Aztán felkeresi őt első szerelmének férje hogy közölje, közös szerelmük meghalt, és mindig Jepet szerette csak igazán. Ezek hatására újra fontolgatni kezdi, hogy írni kezd, de eddig azért nem írt, mert nem találta a nagy szépséget, és ez nem változott...

Téma: Azt hiszem két fő gondolat fogalmazódik meg a cselekményben: az egyik, hogy a nagy szépség a felszín alatt van, a valóság csak látszat; a másik az önazonosság hangsúlyossága, ami nélkül az ember elvész és nem növekedhet.

Tartalom: Nem fedeztem fel szerkezeti egységet, nincs igazán cselekmény; elsősorban Jep szemén keresztül látjuk egymást követő napok eseménytelenségeit, és ha nem lennének egy gondolatra felfűzve, akár fel is cserélhetnénk őket. Az első nap/éjszaka nagyobb eseménye Jep szülinapi bulija, ez vezet be a társaságába, ahol a tagok szerepe természetesen elsősorban rámutatni Jep egyes oldalaira vagy hogy legyen kinek beszélnie a gondolatairól. Jep személyiségének alapja, hogy kamaszkori szerelme megihlette, amiből írt egy nagysikerű regényt, és azóta csak éli a nagyvilági életet, de nem aktívan, hanem szemlélődve. Nem tudom, ebből a leírásból valakinek beugrik-e, de a leírások mindegyike azonnal rávágta, ami nekem is leesett a film közben: ez tisztára az a helyzet, amit annyiszor láthattunk az 1960-as évek olasz filmjeiben kezdve Az édes élettől (1960) Az éjszakáig (1961). Csakhogy azokban a főszereplőnk középkorú és elveszett volt, itt viszont Jep már élete utolsó szakaszában van, sürgősen tennie kell valamit. A buli utáni napokban különböző ismerősei különböző válaszokat adnak erre, van aki ösztönös, van akinek mindegy csak csináljon valamit, van akit az élet hajt, mást a halál. A történet utolsó harmada kissé váratlanul vallásos színezetet ölt a városba látogató, szentként kezelt, agg apáca miatt, de tőle is az alábbi válaszokat kapjuk. Az alkotói válságnak két okát azonosítja a történet; az egyik az, hogy Jep nem találja a nagy szépséget, de nem is találhatja meg, mert az csak megtapasztalható, így csak megpróbáltathatja érzékeltetni szavakkal. A másik ok az önazonosság hiánya, amit a római életvitel okozott, így jobb visszamennie oda, ahol az egész kezdődött. Nem mellékes vonulatként kapunk egy nagy adag, ironikus társadalomkritikát a felső tízezerről, az alvilágról és az egyházról.

Forma: Gyönyörűen fényképezett, a színek, fények, közeliek, füstök egy-egy festményt varázsolnak elénk, és ezekben nagy szerepet kap Róma, mint díszlet. Az ókori és középkori épületei mindig egy másik réteget képeznek, elkülönülnek színben és hangsúlyosak, ugyanakkor sokkal kevésbé hangsúlyos a modern Róma ellentétben a fent idézett filmekkel, illetve néptelennek és üresnek hat a város, ami a régi épületeket halottá teszi. Ez jól érzékelteti Jep idegenségét, egyben a történtet vázolta rejtett szépség elméletét is. Állatok esetén van animáció, ami érthető és jogos, csak nagyon látszik. A zene többnyire hatásos komolyzene vagy csend, ez megint ugyanazt hozza: hiányzik belőle a jelen, az élet. A színjáték nem ragadott magával, sokan karikatúrák voltak, egyedül az agg apáca és sátáni segítője voltak érdekesek, akiknél sikerült a külsejükkel és a viselkedésükkel ellentétes hatást kiváltani a játékkal.

Élmény: Már sok jót hallottam a filmről, ezért voltak nagy elvárásaim, de nem váltották be a hozzá fűzött reményeket. Nem mintha rossz lenne, csak nem adta meg azt a "hű"-élményt, amiben reménykedtem. Hiába szép, nem éreztem a tematikához illőnek, ahogy a sztori sem tudta szerintem elérni a nagy elődök szintjét, mert valamiféle álnosztalgiát közvetített inkább. Külön bezavart a társadalomkritikus része, vegyessé tette a hangulatát és nem ráerősített. Nem bántan akarom a filmet, mert tök jó, csak nagyon hiányzott belőle az élet, a valóság, legalábbis a mostani énemnek.

Érdekességek

  • -

Országinfó

  • Földrajz: Olaszország Dél-Európában van, bő háromszor nagyobb Magyarországnál, nagyjából az Itáliai félszigeten helyezkedik el, harmada hegyvidékes, itt található Európa egyetlen működő vulkánja, élővilága a kontinens egyik legváltozatosabbja, éghajlata mediterrán.
  • Társadalom: Kb. 60 millióan lakják, túlnyomó többségük olasz és keresztény, de 80 millió olasz vándorolt ki amerikai és más európai országokba is az elmúlt kétszáz évben. Gazdaságilag fejlett, demokráciájuk erős, a társadalmi különbségek közepesen nagyok. 
  • Történelem: A modern ember 40 ezer éve jelent meg a mai Olaszország területén, ahol számos különböző népcsoport alakult ki és ahová számos egyéb népcsoport is érkezett, többek között ugye a mai Délnyugat-Oroszország környékén kialakult indoeurópai latinok az i. e. második évezred végén. A hagyományok szerint ők alapították meg Rómát az i. e. 8. században, ami a szomszédos népekkel folyamatosan háborúzva az i. e. 3. századra nagyjából elfoglalta az Itáliai félszigetet, az i. sz. 2. századra pedig csúcsát elérve Európa nagyját, Észak-Afrika és Nyugat-Ázsia egy részét is meghódította. Belső és külső nyomás alatt jelentősen meggyengült a birodalom, végül a vesztüket az okozta, hogy a közép-ázsiai hunok rátolták az európai germán népeket Rómára, akik az i. sz. 5. században a fővárost is feldúlták már. Itália ezután kisebb, de gazdag, és persze egymással hadakozó királyságokra és városállamokra esett. A felvilágosodás elhozta ide is a nemzeti önrendelkezés és egység elvét, ami végül Szardínia alatt 1871-re elvezetett az egységes Olaszországhoz. A 20. század két világháborúja közül a második Itália területén is bőven zajlott, de amerikai segítséggel az 1960-as évekre hatalmas fejlődésnek indultak, illetve a NATO és az EU alapját is jelentették, de az 1970-es évek óta folyamatosak a belpolitikai válságok.
  • Film: Természetesen ide is a Lumiere-testvérek révén jutott el a film, az olaszok pedig az 1900-as évekre ráéreztek az irodalmi és történelmi adaptációk ízére, amelyek az 1910-es évekre monumentális filmekké nőtték ki magukat, de ezek mellett számos későbbi műfaj elődjei is megjelentek már ekkor. Az 1930-as években építette meg a fasiszta diktatúra a Cinecitta stúdiókomplexumot, amely a mai napig az egyik legjelentősebb a világon és Európa legnagyobbja. Mussolini fia szerencsére filmbuzi és politikailag nem elkötelezett volt, így a Cinecitta nemcsak technikai, hanem szellemi központ is lett. A műfaji és a propagandafilmeket a háború után az ún. olasz neorealizmus váltotta a hétköznapi emberekre koncentrálva, majd az 1950-es évek végétől megjelentek az újhullámos filmesek is. Szintén ehhez az időszakhoz köthető, hogy az amerikai stúdiók részben pénzügyi okokból inkább itt forgatták le számos monumentális filmjüket. Ezek a tendenciák folytatódtak a továbbiakban, számos műfaji film tovább élt vagy meghonosodott, mindig feltűnt egy-egy szerzői film és minden évtizedre jutott legalább egy Oscar-díjas olasz film. Fontosabb filmek a blogról:
Szólj hozzá!

Ez történt 2023-ban

2023. december 31. 21:36 - Liberális Artúr

(A képen: Paul H. Douglas amerikai adventista kincstárnok a 2023-as konferenciájukon)

Napló

  • Kedvenc listázó oldalam, a TSPDT hogy bevárja a 2022-ben megjelent Sight and Sound toplista teljes eredményeinek nyilvánosságra hozatalát, csak áprilisban frissült.
  • De nem kerülgetem a forró kását, tudom, hogy eltűntem. Nem kifogásokat fogok sorolni, csak magyarázatokat:
    • Munkahelyváltásokon estem át az elmúlt időszakban, így nem csak hogy felborult az eddigi életritmusom, de még az az arcpirító dolog is megtörtént, hogy a munkaidő nagy részében dolgoznom kell.
    • Ősszel technikai problémák miatt ha akartam volna se tudtam volna filmezni, szinte egyszerre amortizálódott le a telefonom és a laptopom.
    • Egzisztenciális válságba is kerültem (és még benne vagyok), mert nem látom az értelmét a kultúrafogyasztásnak, meg úgy semminek, így aztán nincs meg a motivációm a filmnézéshez. Ha esetleg készítenék filmeket, akkor több értelme lenne filmeket nézni, de jelenleg a tudás alkalmazásának se látom értelmét. Mindegy, ez egy másik sztori.
    • A lényeg persze az érdeklődés, hiszen ha élvezném a filmnézést, akkor tudnék rá időt szakítani, de kicsit ráuntam. Pedig jóleső nosztalgiával gondolok vissza az erős filmélményekre. Ezt próbáltam ellensúlyozni azzal, hogy elkezdtem különféle filmeket nézni, de vagy féltucatnyit félbehagytam, mert egyik se tudott lekötni.

Emlékezetes filmélményeim

Tekintettel a kevés filmélményre nem volt köztük igazán erős. Ami legjobban megmaradt, az nem is egy film, hanem a magyar beat-korszak hangulata Mészárossal és Kovács Katival: Eltávozott nap (1968), Holdudvar (1969), Szép lányok ne sírjatok (1970). Ezeknek megvolt az a bizalomtelibb, nemzedékváltós hangulata, ami hiányzik a korából adódóan erről épp csak lemaradó Jancsó filmjeiből, Szabó Istvánnál ez a vetület a témái ellenére teljesen hiányzik.

Számokban

A kitűzött cél az volt, hogy:

  • lássak 100-150 filmet, ebből 40 jött össze :D Azért az igen szomorú, hogy a heti egy sem sikerült :(
  • javítani a térben és időben releváns filmek arányán. Nézzük, hogy alakult:
2015 2016 2017 2018 2019 2020 2021 2022 2023 Cél
Óceánia 1% 1% 1% 1% 1% 1% 1% 2% 2% 7%
Amerika 56% 52% 53% 53% 51% 50% 48% 47% 47% 13%
Ázsia 8% 9% 9% 11% 12% 12% 12% 13% 13% 20%
Afrika 0% 1% 0% 2% 4% 5% 5% 5% 5% 27%
Európa 35% 37% 37% 33% 32% 33% 34% 33% 34% 33%
19. század 2% 2% 2% 4% 3% 3% 3% 3% 3% 17%
20. század 78% 81% 80% 80% 82% 80% 79% 79% 79% 33%
21. század 20% 17% 18% 16% 15% 17% 18% 18% 18% 50%
Látogatottság
(átlagos napi)
- - 8 11 46 134 113 133 80 -
Filmek száma 242 249 121 174 182 194 93 82 40 -

 

  • A látogatottság érthető okokból bezuhant, de ez sosem volt szempont :D

 

Írások, egyebek

  • Nem voltak.

2022-ben látott filmek

 

  • A Soldier's Courtship (1896)
  • Un caz de hemiplegie isterica vindecat prin sugestie hipnotica (1899)
  • Las Operaciones del doctor Posadas (1899)

 

  • La neuropatologia (1908)

 

  • A hattyú halála (1917)
  • Kaliya Mardan (1919)

 

  • Alvó parázs (1928)
  • Shiraz rózsája (1928)
  • Az én nagyanyám (1929)

 

  • Sót Szvjanyetijának (1930)
  • La virgen de la Caridad (1930)
  • Dad and Dave Come to Town (1938)

 

  • Lewat Djam Malam (1954)
  • A szultán fogságában (1958)

 

  • Az emberi piramis (1961)
  • Eltávozott nap (1968)
  • Holdudvar (1969)
  • Szép lányok, ne sírjatok! (1970)
  • Kramer kontra Kramer (1979)

 

  • Kilenctől ötig (1980)
  • Vuk (1981)
  • Daliás idők (1984)
  • Napló szerelmeimnek (1987)
  • Amerikába jöttem (1988)
  • Krokodil Dundee 2 (1988)
  • Roger nyúl a pácban (1988)
  • Batman (1989)
  • Nicsak, ki beszél (1989)

 

  • Kukázók (2000)
  • Peron (2000)
  • Shrek (2001)
  • Szörny Rt. (2001)
  • Kótyagos szerelem (2002)
  • Elefánt (2003)
  • Az élet vendége (2006)
  • Taxidermia (2006)
  • Másnaposok (2009)

 

  • Hiteles másolat (2010)
  • The Master (2012)
  • Az ölés aktusa (2012)
  • Napszállta (2018)

 

2023 - Tervek:

  • Céljaim nem változtak: jó lenne heti legalább egy filmet látni
  • befejezni a filmeskönyv projektemet
  • javítani a filmek térbeni-időbeni megoszlásán
Szólj hozzá!
Címkék: napló
süti beállítások módosítása