Cselekmény: Tizenöt évvel ezelőtt, halloweenkor a gyerek Michael késsel összeszúrkálja nővérét. Ugrás napjainkba, Michael elmegyógyintézetben van. Kezelőorvosa. Loomis (Donald Pleasence) épp úton van érte, hogy elvigye egy meghallgatásra, de az intézethez érve a kezelteket szabadon találják; amíg nem figyel, Michael rátámad a sofőrre és elhajt az autójával. Eközben az egykori szomszédságában élő tini Laurie és barátnői élik a tinik szokásos életét: füveznek, pasiznak, tanulnak, bébiszitterkednek. Laurie pechére az otthonába hazatérő Michael megpillantja és kiszemeli a lányt magának. Eközben a kezelőorvos sem rest, tudja, hogy Michael javíthatatlan, és sejti, hogy hazament, ezért azonnal odaindul és értesíti a rendőrséget is. Hogyhogy nem, épp halloween van újra, Laurie és barátnői egymás közelében, de más-más házban bébiszitterkednek este...

Téma: Egy kicsit erős lenne azt gondolni, hogy van témája a történetnek, de motívumok azért megjelennek. A legfontosabb ilyen talán a végzet, amit Michael testesít meg, de egy filozófiaórán is elhangzik, hogy elkerülhetetlen. A másik fő motívum szerintem a felnőttek statisztaszerepe, gyakorlatilag majdnem mindent a fiatalok szenvednek el. Ez rímelhetne akár A texasi láncfűrészes mészárlásra (1974) is, de ahogy ott sem, itt sem érzem ezt egy átgondolt és kimondott koncepciónak.

Tartalom: A kis Michael első gyilkosságával kezdünk, és ez azonnal be is vezeti nekünk az egyik, a szexuális motívumot; ha onnan még nem esik le, ahogy nekem se, hogy közvetlenül szex után teszi, ráadásul egy nagy fallikus késsel, azon a ponton azonnal megvilágosodik az ember, amikor  az áldozat kéjes nyögésekkel hal meg. És ez így marad a későbbiekben is. Ugrunk az időben, és most szentségtörő leszek, mert ennek az univerzumnak az egyik legkedveltebb karaktere, a kezelőorvos Loomis számomra nagyon hiteltelen, mert nem szakmailag beszél a pácienséről, hanem ezoterikusan, hogy ő maga a gonosz. Aki persze kiszabadul, hazatér, és pont belebotlik Laurie-ba, aki így kiszemelt célponttá válik. A történet igazából ennyi, Michael kiszabadul, hazamegy és hentelni kezd. Nem különösebben véres annak ellenére, hogy ez egy horror és a slasherök egy meghatározó darabja, de mégis ijesztő, mert a végtelenségig elhúzzák a felvezetést, így végig tűkön ülünk. Legfőbb karaktereink az orvos mellett a három tini barátnő, akik meglepően természetesre sikerültek, de karakterelemzésre nincs szükség, mert nem adnak hozzá semmit a történethez. Még Michaelről sem tudunk meg semmit, ő egyszerűen csak öl, ezért is hasonlítottam fentebb a végzethez. Michael és az orvos mellett még egy rendőr tartozik a fontosabb felnőtt szereplők közé, de nem sok vizet zavar; ebből adódik, hogy igazából a felnőttek ebben a történetben csak statiszták. De talán van egy női-férfi ellentét is, ld. kötőtű, vállfa. De ahogy említettem, attól, hogy ötletek bele vannak dobálva, még nem válnak témává.

Forma: A gyilkosságok mai szemmel röhejesek, de tegyük hozzá, hogy brutálisan alacsony költségvetésből dolgoztak (1978 top 10 filmjének a legolcsóbbja, a Party zóna (1978) is tízszer ennyibe került). De amikor kreatív a film, ahhoz nem kell költségvetés. Jump scare-ek például vannak ugyan, de sokszor ezek nem egy hirtelen vágással kerülnek elénk, hanem Leonesan azzal játszva, hogy kimarad a kameraképből valami, ami a mozgásával tűnik elő. De sokkal ijesztőbbek a félelmetes képek, mint pl. a sötétben tántorgó pszichiátriai kezeltek vagy a távolból figyelő Michael. És ezzel gyakran élnek, sokszor az ő szemszögéből, az ő lélegzetét hallva figyeljük a potenciális áldozatokat. És ezt viszonylag gyakran látjuk, amivel az idegeinken játszanak, mert várnánk, hogy történjen valami, de csak hosszasan elsétál az utcán egy szereplő, mint egy Tarr-filmben. Rossz nyelvek szerint pusztán azért, hogy meglegyen a másfél órás játékidő - mindenesetre működik. Tök jól játszanak helyenként a sötétséggel (ld. amikor Michael lassan előtűnik a sötétből), gyakran alkalmazzák a kézikamerát a nyugtalanságot érzékeltetve. A zene ikonikus, de engem a kelleténél jobban emlékeztetett Az ördögűzőére (1973). A színészek rendben vannak, bár sokat rontott nekem az élményen, hogy a Laurie-t játszó színésznőt annyira megszoktam idősebb arccal, hogy képtelen vagyok tininek látni, hiába volt itt 19-20 éves. Plusz pont, amiért egy részlet erejéig feltűnt benne a Tiltott bolygó (1956).

Élmény: Az alacsony költségvetés és a faék egyszerű történet ellenére a sok kreatív megoldásnak köszönhetően filmként teljesen korrekt. Tematikailag beleláthatunk dolgokat, de szerintem inkább csak azért, mert teret ad neki, és nem azért, mert tényleg benne vannak. Horrorként nekem nem állja meg a helyét, valahogy Michael nem kapott elég súlyt. Mindenesetre történelmileg fontos darabbá vált.

Érdekességek

• Korábban láttuk a főszereplők közül:
  • Donald Pleasence (A nagy szökés, Félelemben élni)
• Charles Cyphers tavaly hunyt el 85 évesen;
• Sandy Johnson modellként kezdte, 1974-ben playmate volt, itt a kép (18+).
• Több utalás is van az első slasherre, a Pszichóra (1960). Ehhez képest az teljesen véletlen volt, hogy épp annak a filmnek egyik főszereplője, Janet Leigh lánya kapta itt a főszerepet. (Aki egyébként egyben Tony Curtis lánya is, ergo a nagyszülei révén magyar származású.)
• A film minden idők legsikeresebb független filmje, ebből következően eddig összesen 13 film készült belőle. 

Cselekmény, téma, tartalom: A cím magyarul kb. "évszakok". Az esszészerűségben az örmény vidék birkapásztorainak életébe pillanthatunk bele: egy férfi megpróbál kimenteni a vízből egy birkát; az állatokat terelik; kaszálnak, majd a dombról leereszkednek a kazallal; átkelnek a folyón; esküvő; a birkákkal leereszkednek a dombról télen és nyáron. Elvileg az univerzum egységes egészét - beleértve a transzcendenst - szeretné megjeleníteni a tér, az idő és a mozgás egyesítésével. Na de sikerült? Hát ha az ember rá tud hangolódni, akkor talán igen. Nincs párbeszéd vagy narratíva, a cím viszont feltételezi az élet körforgását, de ez nem jelenik meg a filmben. A birkapásztorok életének egy-egy jelenetét láthatjuk, de nem teljeskörűen vagy jelképesen. Lehetne téma az állat és ember együttműködése, de nem kevés jelenetből hiányoznak - viszont ahol együtt vannak, ott szorosan összesimulnak. Állat helyett vehetnénk a természetet, de akkor meg nagyon sok nincs meg a filmben a természetből.

Forma: A film lényege sokkal inkább a formájában van, ami erősen zenei. Nem csak az erőteljes klasszikus betétek miatt (az egyik nyilván Vivaldi Négy évszakja, a másikat nem ismertem fel se én, se a Google, de olyan mozartos beütése van), hanem mert sok vágást használ, így teljesen olyan, mint egy zenei videó. És nemcsak ettől zenei, hanem mert a képek is ismétlődnek, lassulnak, megállnak, ez is egy vizuális ritmus, központozás. A rendező tagadja, hogy egy montázs lenne, ahogy ő hívja, ez "távoli montázs", nem fizikai, hanem átvitt értelemben. És nem azért montázs, mert képeket váltogat, hanem azért távoli, mert a fent említett tár-idő-mozgás egységének montázsa a filmje (legalábbis én így értettem a magyarázatát). Ez nekem szimpatikus, én is hasonló elvben gondolkodom egy elképzelt filmről, viszont ezt leszámítva nem kezd semmit egyik más vizuális vagy formai elemmel sem, pedig ott van még a kameramozgás, a beállítások, a szögek, a fények... stb. Apropó, beállítások: hiányoznak a nagytotálok, pedig az is jó kifejezőeszköze a mindenségnek. Talán ez technikai kényszerűség volt, de inkább tudatosnak tűnik, hogy szűkre vették a keretet, mintha csak részeket akartak volna mutatni az egész helyett.

Élmény: Szóval nekem nem jött át. A zeneisége igen, beugrott kicsit a Halál Velencében (1971) vagy a Veronika kettős élete (1991) a túlhangosított zene miatt, de épp az utóbbi film az, ahol nagyon átjött nekem a transzcendencia, míg itt nem. Talán egyénfüggő, tegyetek egy próbát. 

Érdekességek

• A film kiadásakor nem lelt visszhangra, csak egy későbbi, 1990-es fesztiválszereplése után, de onnantól kezdve az élvonalba lőtte magát, és "mindenidők" egyikje lett.

Cselekmény: Egy vidéki kisvárosban vagyunk, ahol Panni (Bara Margit) felfedez egy ősz hajszálat magán. Elindul a piacra, de menetközben belefut Palotásba (Gábor Miklós). Ekkor tudjuk meg egy visszaemlékezésből, hogy Panni férje, Jóska (Pálos György) mérnök, a pesti Palotás barátja. Palotás egy szabad léleknek tűnik, de ez valójában a börtöne is, mert képtelen kidolgozni az ötleteit, állandóan mehetnékje van. Amikor ezt elmondja Panninak, ő is megnyílik, hogy szinte özvegyasszonynak érzi magát, miközben a folyton dolgozó férje mellett kizárólag a háztartással foglalkozik itt vidéken. A bizalmas beszélgetés végén elcsattan egy csók... 

Téma: Pannival a középpontban ez lehetne egy feminista történet is, mégsem a női-férfi erőviszonyok okozzák a problémát; Panni nem azon kesereg, hogy nőként feladta önállóságát és álmait egy férfiért, hanem azon, hogy feladta önállóságát és álmait. Több kritika ezt szocialista viszonylatban értelmezi, azaz a tevékeny élet feladását látják benne a kispolgári létért.

Tartalom: A történet banálisan kezdődik Panni háziasszonykodásával, ezen csak az változtat, amikor a játékidő kb. harmadánál Palotás kitárulkozik, és ezzel kimozdítja az asszonyt a holtpontról. Illetve már az elején is utalnak erre az őszüléssel vagy amikor Palotás először megjelenve színt visz az otthonba. Nem nagy spoiler elmondani, hogy később megismerjük az eredetüket: Panni kétkezi munkájából éltek, amíg Jóska tanult, majd fordult a kocka, és Jóska egyre többre vitte, miközben Panni háztartásbelivé degradálódott, holott ő is szeretett volna textiltervező lenni. A tetőpont Panni névnapja, ahol a feleségből és férjből kijönnek az indulatok: Panni nem bírja ezt az életet, Jóska pedig a nő hálátlanságát, amiért megteremtette ezt a jólétet neki. Az egyik legfontosabb karakter Jóska titkárnője, aki átlát mindenen és ezért elmagyaráz nekünk mindent, és ez óriási hiba volt. A történet nagyon hasonlított egy Antonioni-filmre, kimondatlanul is megértjük a problémát, nem kellett volna ki is mondani. Jóska karaktere lényegtelen, itt elsősorban Panni, másodsorban Palotás számít. A történet fő jelképe az otthon és annak berendezési tárgyai, Panni béklyói. A címadó házak az utcában sajnos csak egy-egy jelenetig szerepelnek, erősítik az átlagháztartás-jelleget, ezt jobb lett volna jobban hangsúlyozni.

Forma: A Katonazenében (1961) felfedezni véltem a Szédülést (1958), itt pedig egyértelműen a Pszichót (1960) érhettük tetten a zuhanyzós jelenetben. A két filmben az operatőr a közös, rá gyanakszom. A zenére nem emlékszem, egy ponton viszont nagyon kifejezően felhangosították a zörejeket, hogy jelezzék Panni frusztráltságát. A Katonazene (1961) után jó volt Barát látni egy másik szerepben, abban még olyan régiesnek tűnt, itt már nem.Vizuálisan vegyes az összkép, voltak tök jó, jelképes képek, játék a fényekkel, sokatmondó közeliek, de többségében mégis egyhangú képeket láthattunk. Ez végülis kifejezi Panni lelkivilágát, csak nem túl izgi.

Élmény: Minden téren lehetett volna feszesebb, a sztori túl direkt volt, így felesleges a másfél óra. Sok kritika lehúzta, de szerintem nem rossz egyáltalán, én élveztem - csak nem elég jó.

Érdekességek

• Korábban láttuk a főszereplőket:
  
  • Bara Margit (Bakaruhában, Katonazene)
  • Gábor Miklós (Valahol Európában, Apa)
  • Pálos György (A tizedes meg a többiek)
  • Latinovits Zoltán (Szegénylegények, Csend és kiáltás, Szindbád, Az ötödik pecsét)
  • Tomanek Nándor (A ménesgazda)
• Színészdinasztiák: Gábor Miklós feleségei Ruttkai Éva és Vass Éva; Pálos György felesége Olthy Magda;
• Pálos György 1970-ben, 49 évesen hunyt el többéves hadifogsága és önpusztító életmódja miatt; Latinovits Zoltán 1976-ban lett öngyilkos 44 évesen
• Még életben van: Medgyesi Mária (90)
• A filmet Csurka István írta, a későbbi politikus.

Cselekmény: 1894, egy huszársereg megérkezik a városba. A katonáskodáshoz nem sok közük van, viszont profin tudják megtalálni a legjobb hozománnyal bíró lányt. Épp ennek fontosságára és a külsőségek figyelmen kívül hagyására oktatja Ferdinándy főhadnagy (Kállai Ferenc) Vallon hadnagyot (Őze Lajos), amikor megpillantja Barlay doktor (Básti Lajos) feleségét, Annát (Bara Margit) és beleszeret. Amikor szolgája, Samu (Szirtes Ádám) fegyvertisztítás közben véletlenül meglövi Ferdinándyt, kap az alkalmon, hogy átmehessen az épp egyedül lévő asszonyhoz, és megerősödik benne a szerelem, noha a nő elutasítja közeledéseit. Másnap vakmerően szerelmet vall neki a templomban, miközben Anna egyedül imádkozik, és ez a vallomás megingatja a tisztes asszonyt...

Téma: Az alapmű maga egy nagyon rövid, korabeli írás, amelyben a nép szenved a katonáktól, a katonák meg a végtelenül romlott elittől. A film ezt jelentősen kibővítette és árnyalta, de egyben puhította is. Mivel a film 1961-es, óhatatlanul kap egy korabeli kontextust, így az elit romlottsága és mások kihasználása mindjárt rá is vetül a kommunistákra, na meg adott a párhuzam az 1956 utáni megtorlásokkal. illetve azért az 1960-as évekből már a "boldog békeévek" álcája is más színben tűnik fel. Végezetül van neki egy metásabb jellege, ami talán nem szándékos, erről majd lentebb.

Tartalom: A katonák bevonulásával kezdünk, meg is értjük azonnal, hogy ez egy társadalmi esemény, amely során a helyi nők és a katonák megpróbálnak párt találni. Némi párhuzam van Ferdinándy főhadnagy és Vallon hadnagy történetszálaiban, mert mindketten szerelmesek lesznek annak ellenére, hogy csak jó partit akartak találni, de egészen más a hozzáállásuk, így a vége is máshogy alakul, de nem spoilerezem el. Talán van párhuzam a főhadnagy és szolgája között is, akik gyerekkoruk óta ismerik egymást, de a főhadnagy nemesi körökből jön, míg szolgája paraszti, ezért romlatlan és naiv, amivel Ferdinándy vissza is él. A probléma ugye ott kezdődik, amikor Ferdinándy életében először beleszeret egy nőbe, aki ráadásul férjes, férje pedig köztiszteletben áll. Anna még tapasztalatlan és nem tud ellenállni túlzottan a főhadnagy nyomulásának, de a főhadnagy se tudja magát türtőztetni, hiába tapasztalt. A további bonyodalmakat nem mondhatom el, de Ferdinándy egyre aljasabb énjét mutatja meg, a katonai vezetés pedig bevédi a "nagyobb jó" érdekében. Ami a metásabb részt illeti, konkrétan a zsebkendős jelenetre gondolok. Kicsit rejtjelezve kifejtve: nemcsak arról van szó, hogy az elit kedvére manipulálhatja a  népet, de arról is, hogy mikor jelzi vele a főhadnagy a "komédia", azaz a színjáték végét. Nem gondolom hogy ez teljesen szándékos lett volna, mert akkor a film végéhez igazítják, bár így is az utolsó percekre esett.

Forma: Meglepően jó volt. Talán a tematikája miatt kezdetben valami tévéfilm minőségű darabra számítottam, de kellemesen csalódtam; bár megvoltak benne az 1930-as évek műfaji elemei, amitől kicsit retrónak tűnt, de megvoltak helyenként a német expresszionizmus vagy a szovjet avantgárd elemei is, miközben időnként játszottak az árnyékokkal, mint egy noirnál, a színvilág pedig olyan pazar volt, hogy néha a Szédülést (1958) láttam meg benne. Mintha fél lábbal már az újhullámban lett volna, miközben még elsősorban a hagyományokra épített. Egész váratlan és bátor húzásként egy megfelelő ponton elfekete-fehéredik a film. A zene talán két témát variált, de nem szeretem ezt a szimfonikus dagályosságot. Volt viszont Körhintát (1956) megidéző cigányzenés-táncjelenet, a film lezárása pedig egy tökéletes-ironikus, jelképes jelenet volt. Ami a színészeket illeti, a Ferdinándyt alakító színészt ilyen szerepben még nem láttam, egészen fura volt ilyen fiatalon és ennyire máshogy látni, de most már tudom, hogy képes játszani. A Samut alakító színész is teljesen hiteles volt, de őt most nem tudom felidézni máshonnan. Vallon hadnagy kevésbé volt hihető, de talán csak azért, mert túl erős a színész személyisége.

Élmény: Meglepően jó volt, nem voltak elvárásaim vagy legalábbis nem számítottam semmi jóra, ehhez képest egy korrekt, tartalmilag és formailag is jó filmet kaptam, amit egyre jobba élveztem, ahogy haladtunk előre. Fura, hogy nem is hallottam róla egyáltalán. Ajánlott.

Érdekességek

• Korábban láttuk a főszereplőket:
  
  • Bara Margit (Bakaruhában)
  • Kállai Ferenc (A tanú, Werckmeister harmóniák)
  • Szirtes Ádám (Talpalatnyi föld, Körhinta, Bakaruhában)
  • Őze Lajos (Szegénylegények, A tanú, Az ötödik pecsét)
• Színészdinasztiák: Básti Lajos felesége Zolnay Zsuzsa, lánya Básti Juli; Szirtes Ádám lánya Szirtes Ági; Őze Lajos fia Őze Áron.
• Ez volt a mozikban az év legnézettebb filmje.

Előzmények: Míg Amerikában vagy Franciaországban a film gyorsan céges formát öltött, Angliában többnyire egyének játéka maradt. Őket összefoglalva a brightoni iskolának nevezzük, mert ezen a környéken dolgoztak, de más kapcsolat nem feltétlenül volt köztük. Ez persze nem igaz, természetesen voltak üzleti vállalkozások, de ebben az időszakban még nem nőttek annyira nagyra, mint más országokéi. A brit Lewin Fitzhamon (1869-1961) afféle kabaréelőadóként kezdte, 1900-ban állt be Robert W. Paul (1869-1943) mellé a kamera mindkét oldalán, majd 1904-től Cecil Hepworth-höz (1874-1953) szerződött, ekkor készítette ismertebb filmjeit, amelyekben elsősorban a trükkök érdekelték. 1912-ben saját céget alapított, de az ez utáni életéről már nem találtam infót.

A film: A rövidfilm a nemrég látott Laughing Gas-hez (1907) hasonlóan egy poénra van felfűzve, miszerint egy gyerek megvicceli az apját(?) azzal, hogy mindenhova borsot(?) szór, aki erre hatalmasakat kezd tüsszenteni, és amerre jár, minden szétesik ettől. Ennek a filmnek már megvan az a narratív ereje, hogy egyre nagyobb túlzásokba esik, és a végére már a föld is beleremeg (amit nagyon kreatívan a kamera mozgatásával oldottak meg). Egyébként szinte ez az egyetlen filmes trükk, a többi egyszerűen mechanikusan van megoldva a díszlet mozgatásával. A maga nemében és korában ez egy tökéletes darab, egy jó poént végigvisznek, ehhez a műfajhoz pont ez illik. Tetszett.