Artúr filmélményei

A leghosszabb és a legrövidebb filmek

2017. július 07. 21:02 - Liberális Artúr

A legrövidebb filmek:

(Csak a legelismertebb, 1913 utáni filmeket vettem bele)

Gertie, a dinoszaurusz (McCay, 1914) - kb. 10 perc

A rendező-animátor barátaival kocsikázik, amikor épp a természettudományi múzeum előtt lerobbannak. A javítás idejére betérnek a múzeumba dinoszaurusz csontvázakat nézni, mire az animátor fogadást ajánl egyik barátjának: animáció segítségével mozgásra bír egy dinoszauruszt. Pár hónappal később egy vacsorán elő is rukkol művével: a rajzolt Gertie valóban megmozdul, sőt, utasításaira különböző mutatványokat mutat be - már ha épp kedve van hozzá... A maga korában úttörő volt és nagy hatást gyakorolt a következő nemzedékre, de mai szemmel csak aranyos és mérsékelten vicces, képileg meg nagyon alap.

Namakura Gatana (Koucsi, 1917) - kb. 5 perc

Egy szamuráj kardot vesz vagy éleztet. Az utcán sétálva arra gondol, kipróbálná élesben is, ezért rátámad egy vak szerzetesre... Ez az első fennmaradt japán rajzfilm. Mai szemnek kevés, miközben a történet kissé szintén érthetetlen.

Anglia hangjai (Jennings - McAllister, 1942) - kb. 15 perc

Anglia a második világháborúban. Nők dolgoznak a mezőn, repülők húznak el felettük. Besötétedik. Az emberek, főleg katonák bálteremben táncolnak és énekelnek, más katonák ugynezt teszik, ám ők vonaton utazva. Másnap reggel megszólal a rádió, a gyárakban folyik a termelés, a gyerekek játszanak, ebédelnek. A királyné koncertet néz. A rövidség szerintem egy ilyen típusú filmnél hiba, mert nem volt idő ráállni a ritmusára, hangulatára, elnyújtva kellett volna bemutatni a különböző életképeket, .

A délután szövevényei (Deren - Hammid, 1943) - kb. 15 perc

Egy nő hazaelé menet meglát egy sötét alakot az utca végén. Felmegy a lakásába, kulccsal kinyitja az ajtót, elhalad az asztalon lévő kés mellett, a félretett telefon és a lemezjátszó mellett, majd ledől karosszékébe és elalszik. Álmában önmagát látja, ahogy megpróbálja utolérni a sötét alakot, de inkább felmegy a lakásba. Kinéz az ablakon, és meglátja önmagát, ahogy megpróbálja utolérni a sötét alakot... A legfontosabb amerikai avantgárd filmnek tartják, egy újabb próbálkozás arra, hogy a hagyomásoan történetalapú filmművészetet máshogy próbálja értelmezni, de megváltani nem tudta, csak hatott rá.

Fekete a ház (Farrokhzad, 1963) - kb. 15 perc

A dokumentumfilm egy iráni lepratelep életét mutatja be röviden. Egy nő a tükörben vizslatja arcát. Az iskolában gyerekek olvassák fel, mi mindenért lehetnek hálásak az életben. Az orvosok a betegeket kezelik. Az emberek sétálnak, játszanak, lézengenek, hajat fésülnek... stb. Nem az objektív valóság bemutatására törekedett, hanem egyfajta vizuális lírai esszét láthattunk.

A bevándorlók szigete (Furtado, 1989) - kb. 13 perc

Egy paradicsomot leszüretelnek, amit megvásárolnak a boltban, de rohadt, ezért kidobják. A szeméttelepre kerül, ahol a malacoknak se elég jó, de a legszegényebb embereknek még igen. A videóesszé ironikus hangvételben mutatja be az emberi egyenlőtlenséget, szabadságot, természetet.

Félix száműzetésben (Kentridge, 1994) - kb. 9 perc

A rövid animációnak alig vannak eseményei, mindössze Felixet látjuk magányosan szobájában, illetve Nandit ahogy földmérőként(?) dolgozik. Egy ponton tekintetük összekapcsolódik, ám Nandit lelövik több másik feketéhez hasonlóan. A film témája az 1994-es első szabad dél-afrikai választások apropóján az ország identitása, ahol a táj része a sok erőszakos halált halt áldozat.

A leghosszabb filmek:

(az eleve többrészesnek szánt filmeket/sorozatokat is ide vettem)

Out 1 (Rivette, 1971) - kb. 12 óra

Két színésztársulat próbál egy-egy Aiszkhülosz-darabot. Eközben egy süketnéma fiú tolakodó szájharmonikázásával pénzt kényszerít ki kávéházban ülő emberektől. Egy fiatal nő ugyancsak mások jóindulatára utazva csal ki pénzt kávéházi emberekből különféle sztorikat költve. Egy alkalommal a süketnéma fiú Balzac Emberi Színjátékából kap kitépett oldalakat, ami alapján nyomozni kezd és gyanítani kezdi, hogy a regényekben megjelenő titkos, befolyásos társaság, a Tizenhármak ma is létezhetnek. A fiatal nő egy szélhámossága során leveleket zsákmányol, amelyek szintén erre a társaságra utalnak... A film hossza indokolt a Balzac-ot utánzó stílusa és tartalma miatt, és nagyon érdekes figyelni a színésztársulatok próbáit, gyakorlatait, ahogy időt hagyva maguknak próbálják átélni szerepeiket. Ugyanakkor ez a hossz és a konkrétumokat mellőző cselekménynélküliség rányomja bélyegét, és halálosan unalmas, nehezen követhető lesz. Ennyire elnyújtva sem a stílus, sem a sztori nem érdekes.

Berlin, Alexanderplatz (Fassbinder, 1980) - kb. 15 óra

Franzot, az egykori stricit megviselte a börtön, szabadulás után pedig nem találja helyét a külvilágban. Végül az ad neki erőt, hogy megesküszik: sosem keveredik rosszba ezentúl. Csakhogy az 1920-es évek Berlinje nem az a hely és idő, ahol könnyen lehet tisztességes munkával boldogulni... Van egy olyan sejtésem, hogy valójában csupán az utolsó részt szerette volna Fassbinder leforgatni mindenképpen, de akkor meglehetősen érthetetlen lett volna, így csak megelőzte 13 óra hagyományosabb cselekmény. Nem tudom, indokolt-e a 15 órás hossz. Egy sorozatnak az az előnye a filmmel szemben, hogy van ideje kifejteni egy-egy karaktert, itt azonban ilyen nem történt; úgy érzem hogy 13 órán át hangulatos történetet kaptunk, de nehezen követhető gondolatokkal, hogy aztán váratlanul kieresszen magából mindent a rendező egy meghökkentő, katartikus epilógusban.

A gyűrűk ura (Jackson, 2003) - kb. 12 óra

Egykor a világ összefogott az erejét gyűrűjében hordó, gonosz Szauron ellen, és bár legyőzték testét, ereje és tudata megmaradt. Kétezer évig építgette újabb seregét Szauron, amikor váratlanul egy hobbit hagyatékából előkerül az elveszettnek hitt gyűrű. A gonosz támadást indít, de a régmúlttal ellentétben a világ különféle népei most meglehetősen széttagoltak... Éppen a leginkább dicsért harmadik részre untam el a történetet. Ez talán minden más világban játszódó film sajátja: a kezdetben elvarázsol minket az új és szokatlan környezet, de később már a látványos akció sem tudja ellensúlyozni a megszokást. A befejező harmadot nemcsak ezért nem szerettem: itt ért csúcspontjára a hatásvadász érzelgősség.

Harry Potter (Columbus - Cuaron - Newell - Yates, 2011) - kb. 20 óra

A nyolcrészes filmsorozatban egy árva kisfiú megtudja, hogy varázsló vér folyik az ereiben és gonosz mostoháitól elviszik a varázslók világába, ahol hamar összebarátkozik osztálytársaival, ám szülei nagyhatalmú gyilkosa is visszatér és életére tör... A nagysikerű, több ezer oldalnyi regénysorozat hírnevéhez és hosszához méltó filmeket kaptunk, az első részek a Csillagok háborújához hasonló univerzumot építettek, de később sajnos tucat-tinithrillerré silányult. Mindenesetre a 2000-es évek és egy generáció meghatározó popkulturális referenciaanyaga.

La flor (Llinas, 2018) - kb. 13 óra

Az argentin művészfilmben hat (+1) történeten át a kapocs a négy színésznő, akik különböző műfajú történeteket adnak elő a horrortól a westernig. Játszani akar, kísérletezni a történetekkel, aminek állandói a négy főszereplő, így nem az számít, mi történik, de még csak a hogyan sem, hanem maga a történés léte. Kicsit olyan jammelés jellege van a dolognak, élvezik és csinálják magáért a játék kedvéért, de feleslegesen elnyújtva.

Szólj hozzá!
Címkék: lista

A bejegyzés trackback címe:

https://arturfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr5512698329

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása