Előzmények: Míg Amerikában vagy Franciaországban a film gyorsan céges formát öltött, Angliában többnyire egyének játéka maradt. Őket összefoglalva a brightoni iskolának nevezzük, mert ezen a környéken dolgoztak, de más kapcsolat nem feltétlenül volt köztük. Ez persze nem igaz, természetesen voltak üzleti vállalkozások, de ebben az időszakban még nem nőttek annyira nagyra, mint más országokéi. A brit Lewin Fitzhamon (1869-1961) afféle kabaréelőadóként kezdte, 1900-ban állt be Robert W. Paul (1869-1943) mellé a kamera mindkét oldalán, majd 1904-től Cecil Hepworth-höz (1874-1953) szerződött, ekkor készítette ismertebb filmjeit, amelyekben elsősorban a trükkök érdekelték. 1912-ben saját céget alapított, de az ez utáni életéről már nem találtam infót.

A film: A rövidfilm a nemrég látott Laughing Gas-hez (1907) hasonlóan egy poénra van felfűzve, miszerint egy gyerek megvicceli az apját(?) azzal, hogy mindenhova borsot(?) szór, aki erre hatalmasakat kezd tüsszenteni, és amerre jár, minden szétesik ettől. Ennek a filmnek már megvan az a narratív ereje, hogy egyre nagyobb túlzásokba esik, és a végére már a föld is beleremeg (amit nagyon kreatívan a kamera mozgatásával oldottak meg). Egyébként szinte ez az egyetlen filmes trükk, a többi egyszerűen mechanikusan van megoldva a díszlet mozgatásával. A maga nemében és korában ez egy tökéletes darab, egy jó poént végigvisznek, ehhez a műfajhoz pont ez illik. Tetszett.