Egyben összefoglaló. Már pár hónappal a blog 2015-ös indulása után felmerült bennem, hogy le kéne tudni a legelismertebb magyar filmeket is, erre végül 2019-2020-ban került sor. Hozzánk is a Lumiere-ek üzletpolitikája hozta el a filmet 1896-ban és már ekkor megnyílt az első mozi a budapesti Andrássy út 41-ben. A legrégebbi, mai napig (bár megszakításokkal) működő mozi a mai Teréz körúti Művész Mozi. Néhány korai példától eltekintve mi is a kelet-európai újhullámmal léptünk fel igazán a nemzetközi porondra az 1960-as évek második felében, amikor a hatalom már kevésbé tartotta szorosan a filmeseket, így az egyedi hangok mellett a legtöbb elismert filmünk áthallásosan a kommunista diktatúráról szólt vagy más huszadik századi eseményekről még a rendszerváltás után is. A legrangosabb díjakat az Örökbefogadás (1975), A légy (1980), a Mephisto (1981), a Saul fia (2015) és a Testről és lélekről (2017) nyerte. Egy-egy kedvenc kiemelése helyett esetenként csoportosítva fogok filmeket megjelölni:
A korai filmek (1942-1956)
Stílusában nagyon hasonlónak érzem az Emberek a havasont (1942), a Valahol Európábant (1948) és a Körhintát (1956), ezért veszem őket egy kalap alá. Bár az első még a Horthy-korszakot, a második kettő pedig a Rákosi-korszakot volt hivatott propagálni, ezek mind mellékesen vagy alig jelentek meg a filmekben, miközben nagyon markáns, látványos, hatásos képi világuk volt.
Körhinta, 1956
A két nagy klasszikus vígjáték (1965-1969)
Filmként nem feltétlenül jók, de nem lehet nem ezredjére is nevetni a kultikus A tizedes meg a többieken (1965) és a Tanún (1969).
Tanú, 1969
Jancsó Miklós korai filmjei - Csend és kiáltás (1968)
Nem véletlenül ő a legelismertebb klasszikusunk, egyedi stílusa és erőteljesen drámai filmjei vannak. Bár nem ez a legismertebb műve, számomra a Csend és kiáltás (1968) volt az, amelyikben legjobban sikerült összepattintani a belső vágásait az elmosódó képi világgal és nehezen megragadható történetével.
Csend és kiáltás, 1968
Szabó István korai filmjei (1966-1970) és a Napló gyermekeimnek (1984)
A legkellemesebb csalódásom volt Szabó. Előítéleteimmel ellentétben első két filmje (a listámon), az Apa (1966) és a Szerelmesfilm (1970) annyira fiatalosak, energikusak és lendületesek voltak, hogy teljesen magukkal ragadtak.
Talán furának tűnhet idevenni a Napló gyermekeimneket (1984), de rokonoknak érzem őket fiatalos frissességük, személyességük miatt, amire ez a film még rá tudott tenni egy lapáttal azzal, hogy jobban sikerült undorítóbbnak éreztetnie velem a kommunizmust, mint bármi másnak eddig.
Szerelmesfilm, 1970
A "budapesti iskola" filmjei - Filmregény (1978)
Az 1960-as évek végétől vált jelentőssé a szociológia, ennek filmes változata a budapesti iskola, amely irányított dokumentumfilmeket készített jellegzetes társadalmi helyzetekről. Ebből a csoportból messze legnagyobb kedvencem a Filmregény (1978) volt, mert ennyire természetes "színészi" játékot még nem láttam.
Filmregény, 1978
A hangulati filmek (1975-1990) - Amerikai anzix (1975) és a Szürkület (1990)
Megint két össze nem tartozó film, de számomra testvérek, mindkettő ugyanis nehezen érthető narratív és technikai kivitelezése matt, így nem a cselekményre kerül a hangsúly, hanem a hangulatukra. A kísérleti Amerikai anzixnál (1975) ezt a film roncsolásával érik el mintegy 19. századi hangulatot kölcsönözve neki. A Szürkület (1990) már egy másik világ, a kiábrándult "fekete széria" tagja, amelyben a fény hiánya mossa el az anyag és a szellem határéleit.
Szürkület, 1990
