Artúr filmélményei

Legkedvesebbek: a legrémisztőbbek

2017. február 27. 07:42 - Liberális Artúr

Diszklémer: A Legkedvesebbek rovatban afféle személyes toplistát szeretnék felállítani azokról a filmekről, amelyek valamilyen szempontból különösen hatásosak voltak számomra. Az alábbi lista szubjektív és csak az eddig tárgyalt filmek szereplenek benne. A sorrend nem tetszés szerinti.

Tudom, hogy azok a horrorfilmek számítanak igazán jónak, amelyek pszichológiával érik el a rettegést, de egyszerű lélek vagyok, nálam mindig a szimpla jump scare-ek lesznek a leghatásosabb eszközök arra, hogy a frászt hozzák rám. Jöjjenek most az eddig láttotak közül azok, amelyek a leginkább megrémisztettek:

Vámpír (Dreyer, 1932)

Na ő speciel pont nem hirtelen vágással halálra rémítős, hanem nyomasztó hangulatával borzongatja meg az embert: egy férfi érkezik a vidéki faluba, amiről hamar kiderül, hogy vámpír garázdálkodik a környékén. A film hangulata sötét, borongós, lassan halad, olyan mint egy rossz álom, és amikor lassan tárul ki egy ajtó, vagy olyan mondatok hangzanak el, mint a "Mi ez a gyerekzaj?" "De itt nincsenek gyerekek...", akkor az eléggé megborzongatott.

Iszonyat (Polanski, 1965)

A film az egyik első ijesztő élményem volt, igazi jump scare-rel. A történetben egy fiatal, csinos, de megőrülőben lévő szőke nő rémlátomásai játszák a főszerepet. Lassan és eseménytelenül, csendesen indul, ezért minden váratlan, élesen hangos lakáscsengő már a frászt hozza az emberre, de igazán a váratlanul felbukkanó férfialak az ijesztő, aki hol a tükörben jelenik meg, hol gyorsítva közeledik az ágyban fekvő nőhöz.

A texasi láncfűrészes mészárlás (Hooper, 1974)

Ez volt talán az első igazi, modern horrorfilmem, és a projektem előtt se nagyon néztem ezt a műfajt (amit meg igen, az a tipikus hentelős amerikai tinihorror volt, az nem igazán mérvadó). Emiatt aztán az elejétől kezdve rettegtem, hogy mikor történik valami ijesztő, és mivel az első fél órában nem történt ilyen, az volt a legrosszabb (jó értelemben véve) része. Nem tudom hogy csak ennek köszönhető az elviselhetetlen feszültség vagy a film technikái érték ezt el, mindenesetre első alkalommal nagyon szépen működött. Négy fiatal érkezik egy vidéki kisvárosba, már az úton sikerül felszedniük egy nem teljesen százas, önmagát vagdosó stoppost, de az igazi rémálom csak akkor kezdődik, amikor kiderül, hogy épp egy sorozatgyilkos család mellett szálltak meg. Bőrpofa színre lépése és gyors gyilkolása megváltás volt, onnantól sokkal nyugodtabb voltam.

Tükör (Tarkovszkij, 1975)

Talán fura hogy mit keres egy Tarkovszkij-film a listán, és igazatok is van, tulajdonképpen indokolatlan, a rendező részéről se volt tudatos. Amiért mégis helyet kapott az rajta kívülállóan az újabb japán horroroknak köszönhető, pontosabban a Kör fehér ruhás kislányánának, akinek fekete, nedves haja az arcát takarja. Trakovszkij pontosan ugyanilyen karakter mutatott hosszan nem túl kellemes zene mellett, miközben az alak lassítva, ringatózva mozgott a nedvességtől lemáló vakolat alatt.

Gonosz halott 2 (Raimi, 1987)

Hasonlóan indultam vele, mint A texasi láncfűrészes mészárlással, itt is talán jobban féltem előre, mint kellett volna, de ő rá is szolgált. Folyamatosan szállította a hirtelen vágásokkal arcunkba tolt rémségeket, ami akkor is ijesztő, ha olyan hosszan tart ki egy képet, hogy tudom hogy most jön mindjárt az ijesztés. Szerencsére - vagy nem - , egy idő után elhülyéskedi a para helyzetet és onnantól kezdve már nem féltem. A sztori szerint egy szerelmes pár egy okkult könvyet kutató tudós házát kapta kölcsönbe hétvégére romantikázni, és természetesen a könyvből véletlenül sikerül megidézni a gonoszt...

Hatodik érzék (Shyamalan, 1999)

Oké, tudom hogy ez már a megjelenésekor is "popposnak" számított, nem kifejezetten ijesztgetősnek, de mint írtam a bevezetőben, egyszerű lélek vagyok és ebben a filmben is van pár jump scare. És hát erre igen jó alkalmat jelent a szellemeket látó kisfiú, akit képessége miatt a legváratlanabb pillanatokban látogatják meg a kísértetek...

A sötétség útja (Lynch, 2001)

Hitchcock híres mondása, hogy az a jó thriller, amikor tudjuk hogy az asztal alatt bomba van, de az nem robban fel. Lynch nagyon szemét, mert megmutatja ezt a bombát jó hosszan, majd akkor robbantja fel, amikor már nem számítunk rá. A szorosan nem a történethez tartozó jelenetben egy férfi elmeséli rémálmát úgy, hogy közben megpróbálja minden részletét rekreálni. Túl jól sikerül...

Néhány egyéb, ami utólag jutott/juttattak eszembe:

- Cápa (Spielberg, 1975)
- A gyűrűk ura (Peter Jackson, 2001-2003)

 

Szólj hozzá!
Címkék: legkedvesebb

A bejegyzés trackback címe:

https://arturfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr6912698449

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása