A múlt:

Pontosan két évvel ezelőtt, 2015. január 29-én írtam meg az első filmes posztomat felkérésre. Akkor már pár hónapja belekezdtem a projektembe, aminek célja az volt, hogy szerezzek némi filmes műveltséget, mert ezen a téren voltak elmaradásaim és több dolog is akkoriban épp kedvet csinált a megszerzéséhez. Van némi rendszerezős beütésem (statisztának statisztikusnak kellett volna mennem), ezért rögtön készítettem egy listát először tíz filmmel, amiből aztán hamar harminc feletti szám lett, majd ezzel a tapasztalattal a hátam mögött elkészítettem az általam jónak minősített, első komolyabb listámat. Az alapelv az, hogy rendszeresen frissített top 100-as listák közös keresztmetszeteit vegyem alapul.

Idővel belelendültem és nem csak a több listán szereplő filmeket néztem meg, hanem mind az öt lista első 100-100 helyezettjét, majd egyéb, véletlenszerű listákat is beemeltem. Igyekeztem minden nap megnézni egyet, így a két év alatt mintegy ötszáz filmet láttam a legjobbnak és legismertebbeknek tartottak közül. De valószínűleg ez kevés lett volna, ha nem írok róluk, ugyanis így kénytelen voltam utánuk olvasni és összeszedni a gondolataimat arról, amit láttam - ez által válhattam tudatos nézővé. Valójában ez utóbbi két fázis jóval több időt vett el, mint megnézni a filmet. Persze tudom, hogy hiába mélyült el a tudásom, még mindig csak a felszínt kapargatom, amire mindig emlékeztetett, ha belefutottam egy rendes elemzésbe. (A legemlékezetesebb ilyen feleszmélésem talán az Országúton egy elemzésének kapcsán volt.)

A jelen:

Azt hiszem, most már elmondhatom magamról, hogy láttam a legfontosabb látnivalókat, és nem fogok zavartan pislogni, ha szóba kerül a téma, tehát elértem a célom. Emellett sikerült talán némi kedvet csinálni és ismertetőt írni olyan filmekről is, amelyekről más a magyar weben még nem írt. Köszönöm a családnak, hogy elviseltek idáig (valójában otthon is örültek, hogy elfoglalom magam és nem zavarok senkit), a munkahelyemnek, hogy nem terheltek le sok munkával munkaidőben, így gyakorlatilag fizették e projektemet :D. Nem tudom hány rendszeres olvasóm volt (13 követőt mutat a rendszer), de volt három rendszeres kommentelőm (Barnakanapés, moodPedro, Savanyú), akik nem trollkodtak szét és küldtek el hülyeségeim és töménytelen elgépeléseim miatt melegebb éghajlatra, hanem türelmesen elolvasták soraimat. Köszönöm Time Goes By-nak, hogy ajánlotta a blogom, és persze az internetnek a rengeteg információért és magukért a filmekért, amelyeket rendes törvénytisztelő állampolgárként természetesen mind megvásároltam egyesével. :D

A jövő:

Nem lélegezhet fel azonban senki. Nem tervezem abbahagyni a filmezést, hiszen rengeteg klasszikus van még, amit nem láttam, elő van jegyezve újabb ötszáz film. Ugyanakkor szeretném kisebb intenzitással folytatni, mert gyakran előfordult, hogy a blog miatt jóval kevesebbet aludtam, mint szerettem volna. Most azt mondom, heti egy-két poszttal számoljatok, illetve szeretnék személyes toplistákat is felállítani az eddig látottak alapján, de majd meglátjuk, hogy lesz kedvem hozzá.

Másfelől attól se kell tartani, hogy értelmes dolgok tanulmányozásával fogom tölteni az így felszabaduló időt: nyelvek vagy informatika helyett a komolyzenét szeretném a közeljövőben jobban megismerni, amiről szintén be fogok számolni új blogomon.