Cselekmény: 1744, Németország. Zsófia hercegnőhöz (Marlene Dietrich) az orosz udvar képviseletében kérő érkezik Razumovszkij gróf személyében. Zsófia útnak indul és izgatottan várja a férjének szánt Péter trónörököst, bár Razumovszkij is elvarázsolja - és a ő a férfit viszont. Oroszországba érkezve azonban alaposan ellátják a baját: át kell térnie az ortodox vallásra, átkeresztelik Katalinnak és ami a legrosszabb, hogy Péter nem hogy nem jóképű, mint ahogy leírták neki, hanem még félkegyelmű is. Katalin erőt vesz magán és viselkedik, ahogy elvárják tőle, de az esküvőjén is csak Razumovszkijt lesi...

Téma: A II. Katalin orosz cár (1729-1796) naplóján alapuló történetnek bevallottan nincs klasszikus témája, nem történelmileg hű vagy dráma akart lenni, hanem vizuális alkotás. pedig végülis elmenne egy történelmi filmnek Katalin jellemfejlődéséről, ahogy eljut naiv kislányból a tudatos nőig.

Tartalom: Csakhogy pont ezt a részt nem mutatja meg. Tulajdonképpen már az elején megmutatja mire számíthatunk, amikor a gyerek Katalin fantáziáiban kegyetlen jelenetek játszódnak le a neki olvasott történetek hatására, de ezeknek nincs különösebb funkciójuk. Ugrunk egyet az időben a kamasz Katalinra, aki végtelenül naiv. Érdekes megfigyelni, hogy a rokonai hűvösen kezelik. Ekkor érkezik meg az orosz udvartól Razumovszkij, aki sármos és nyers, egyáltalán nem a megszokott kifinomultság megtestesítője, Katalin viszont kíváncsian figyeli őt. Az orosz udvar is épp olyan, mint Razumovszkij, a férjnek szánt III. Péter pedig debil. Nagyobb spoiler nélkül még elmondható, hogy Katalin szíve összetörik és ekkor megy át egy nagy átalakuláson, csak ezt pont nem látjuk. Katalinhoz hasonlóan a legtöbb főbb szereplő karaktere is érdektelen marad; időnként Péter és a pap tud árnyaltabb lenni, illetve Erzsébet cárnő rideg racionalitása mögé tudok még belelátni többet, mint amit mutat.

Forma: És akkor kezdjük az egész rákfenéjével, eddig is ezt a kását kerülgettem: ez a film A keresztapa (1972) lehetett volna, ha szépen megmutatják Katalin jellemfejlődését. Két nagy probléma volt azonban ezzel: az első, hogy Dietrich teljesen hiteltelenül játssza a naiv Katalint, a másik, ami még nagyobb bűn, hogy egy felirattal történt meg az egész jellemfejlődés. A fentebb említetteket leszámítva ez igaz a többi színészre is. Nem tudom, hogy ez őket minősíti, a rendezőt vagy az írót, de ha szándékosan ilyen, attól sem tudom jobb szemmel nézni. A szándékosságra utalhat, hogy a karakterek testbeszéde, mozdulatai sokkal beszédesebbek játékaiknál. Ami jó húzás volt, hogy a gyerek Katalint Dietrich lánya játszotta. És akkor mi az a vizualitás, amiről a rendező beszélt? Elsősorban a díszletek. Zsúfolt, túldíszített termek tömve vannak groteszken kifacsarodó szentek szobraival, ráadásul szinte végig beltérben vagyunk, emiatt olyan érzésem volt, mintha Katalinban érzelmi világában lettünk volna. Nem volt uralkodó, de attól még voltak jó montázsok, világítások, kameraállások... stb. A zene nagyjából korabeli, de nem passzolt hozzá, egy lynchi dark ambientet jobban el tudtam volna képzelni.

Élmény: Fura élmény volt, és nem vagyok benne biztos, hogy azoknak a kritikusoknak van igaza, akik szerint a rendező a tartalmat a látvány alá rendelte. Szerintem ez előbbi simán csak nem volt jó. Látványosnak viszont valóban egyedi élmény volt, de azért nem mert elmenni a kísérleti szintig. Pedig az 1930-as évekről beszélünk, amikor bőven ott volt a levegőben az avantgárd világszerte.

Érdekességek

• Korábban láttuk a főszereplők közül:
  • Marlene Dietrich (80 nap alatt a föld körül, A vád tanúja, A gonosz érintése)
• Maria Rivának nem csak az anyja Marlene Dietrich, hanem még ma is életben van, épp száz éves.
• John Davis Lodge-ról nem írja a Wikipedia, hogy hogyan került a színjátszás közelébe, hiszen ügyvédként kezdte karrierjét az 1920-as években, de az 1930-as években mégis elég sikeresnek színésznek számított. Hét év után abbahagyta a szereplést és politikusnak állt sikeresen: képviselő, kormányzó, majd európai nagykövet lett.
• Nézzük a történelmet, mi is történt valójában: Katalin családja tehát német volt, a Magdeburg környéki fejedelemség örökösei. Alapvetően német volt Péter is, ő a Kiel környéki fejedelemségből származott és Oroszországban is inkább német udvara volt, de erről később, kezdjük Erzsébettel.
  
  • Erzsébet cár (1709-1762) Nagy Péter egyik lánya volt, német férjet szántak neki, de a jelölt meghalt, így Erzsébet végül hajadon maradt, de ahogy a filmben is szerepel, Razumovszkij volt gyakorlatilag az élettársa. Miután a Nagy Péterrel elégedetlen nemesség megpuccsolta a leszármazottját és a sajátjukat emelték trónra, Erzsébet sem tétlenkedett, és a hadsereggel jó viszonyt ápolva megnyerte őket magának, hogy 1741-ben viszontpuccsolja a puccsistákat. Utódjának ugye III. Pétert unokaöccsét szánta, neki pedig feleségnek azt a Katalint, akinek anyja az ő elhunyt jegyesének testvére volt. Belpolitikájában felvilágosult volt, külpolitikában kora nagy konfliktusának, az osztrák örökösödési háborúnak győzteseként legyőzte Poroszországot.
  • III. Péter (1728-1762), az unokaöcs tehát a német Kiel környéki fejedelemségből származott, miután nagy Péter egyik lányát, Erzsébet testvérét ide adta férjhez. Az 1741-es puccskor Erzsébet magához vitette Oroszországba, 1745-ben összeházasította II. Katalinnal, de a házasságuk boldogtalan volt és talán nem is hálták el; a pletyka szerint gyerekeik nem Péteréi. Amikor Erzsébet 1762-es halálával hatalomra került, váratlanul 180 fokos fordulatot vett a külpolitikában és szövetséget kötött az addigi, gyakorlatilag már legyőzött Poroszországgal. Ez akkora felháborodással járt, hogy II. Katalin inkább megpuccsolta, hogy elkerüljön egy polgárháborút. A pálfordulás valójában praktikus volt, Péter ugyanis inkább Dániában látta a veszélyt. Uralkodóként szintén felvilágosult intézkedéseket hozott, a film teljesen félreábrázolja, de ennek oka inkább Katalin naplója. Hivatalosan természetes halált halt két héten belül, na de...
  • II. Katalin (1729-1796) a Magdeburg környéki fejedelemség leszármazottja. A filmmel ellentétben Péterrel ismerték egymást gyerekkorukból, illetve kezdetben jó viszonya volt Erzsébettel, de Katalin nagyravágyó volt és már egész korán szervezkedni kezdett Erzsébet ellen. Mindenki nyíltan szeretőket tartott, kétséges, hogy fia, Pál valóban Pétertől van. Miután 1762-ben lelepleződött egyik szervezkedése, megpuccsolta Pétert. A külpolitikáján már nem változtatott, főleg Kelet-Európában terjeszkedett, kicsit Ázsiában. Szintén felvilágosult uralkodóként modernizálni próbálta az országot, de a jobbágyok kárára, ezért nagyobb felkelések is kitörtek ellene. Rossz nyelvek szerint nem vetette meg a lovakat sem, és egy ilyen szexbalesetbe halt bele valójában.