Tartalom

A spanyol polgárháború utáni években járunk, ahol már győztek a falangisták, de még heves a gerillaharc (és még harcolni fognak az 1960-as évekig). Ofelia 11 éves, terhes anyjával most költöznek le az anyja új férjéhez, a falangista kapitányhoz, akinek feladata a vidéki környék megtisztítása - ezt könyörtelenül igyekszik is végrehajtani. Este Ofeliát meglátogatja egy tündérszerű lény, és egy faunhoz vezeti. Mint kiderül Ofelia egy mesebeli hercegnő reinkarnációja, és ha kiáll három próbát, visszamehet birodalmába.

A történet két szálon fut, egyik a valós, amelyben a kapitány magánéletét és harcát láthatjuk, a másik a mesebeli, amelyben Ofelia teljesíteni próbálja a küldetését. Ez a szál párhuzamosan futva mintegy tükörképként szolgál a valós eseményekhez. A történet maga szimbolikus: Spanyolországot látom benne, pontosabban a születendő gyermekben; azt a gyermeket, amelynek szülei a polgárháború ellenfelei, nem fogja ismerni a bűnös múltját, és akiért fel kellett áldoznia magát Ofeliának, hogy megszülethessen, hogy előre megváltsa. Talán belemagyarázás, de mintha minden szereplő átesett volna a faun próbáin, csak mind elbuktak és felnőttek.

Megvalósítás

A rendező, del Toro előszeretettel használ horrorisztikus elemeket: a valós szálon ez brutálisan naturalisztikus jeleneteket jelent, olyanokat, amik beleégnek az emberbe, mint pl. az Amerikai história X padkás kivégzése. A mese-szál sem gyerekeknek való, ám itt a horror groteszk lényekben valósul meg, amitől talán kicsit elfogadhatóbb nézőként, noha nem kevésbé brutális.

Az alaphangulatot a színek végig sötét, többnyire kékes árnyalat adja meg, egyedül a legutolsó, feloldozó jelenet válik melegen színessé. A szereplők ugyanakkor sajnos kissé egydimenziósak, hiába kapunk hozzájuk belső vívódásokat, múltat. Talán épp a faun a legemberibb, mert rajta nem tudunk eligazodni, hogy jó-e vagy rossz; a többiek nem érződnek valódi embernek valamiért.

Élmény

Féltem ettől a filmtől kicsit, mert volt már alkalmam belepillantani a hírhedt borosüveges kivégzésbe. Nem kellett sajnos csalódnom, több hasonló jelenet is volt még, ahonnan inkább elkaptam a fejem :D. Az ember előre fél már minden jelenettől, és a mesevilág sem hoz megkönnyebbülést, az sem a kedves tündérmeséket idézi. A befejezés egyszerre tragikus és picit felemelő, hiszen happy end is van, meg nem is.

A történetet a karakterek miatt nem tudtam sajnos megkedvelni, a megvalósításában pedig ugyan nincs hiba, de mivel egyedül a mesevilág groteszk lényei jelentettek némi érdekességet, ezért az sem hagyott bennem mélyebb nyomokat.