Cselekmény, téma, tartalom: 1819-ben (Kőrösi) Csoma Sándor elindult Ázsiába felkutatni a magyarok eredetét, végül a Bukarest (1820) - Szófia - Bejrút - Bagdad - Teherán - Kabul (1821) - Delhi (1822) útvonalon 1822-re érkezett meg Tibet környékére, ahol 1842-es haláláig tanulmányozta a tibeti nyelvet és a buddhizmust. A dokumentum- vagy inkább esszéfilm ezt epizodikusan, kezdetben részben tárgyilagosan, de inkább népmesei hőst faragva belőle meséli el, hogyan jutott el Tibetig. Olyan embernek ábrázolja, aki ért a viharok nyelvén és az uralkodók a kegyeit keresik, hogy filozófiáról társalkodhassanak vele. Ezzel csúszunk át lassan a történet második szakaszába, amikor már Tibetben vagyunk és buddhista bölcsességeket felvillantva a fizikai utazásból szellemi lesz, itt már az élet is csak egy állomás az úton (innen a cím).

Forma: A rendező 1999-ben járt a környéken, ekkor készültek egy sima 8 mm-es kamerával útifelvételek, ami ugye kifejezetten magánkamera volt, tehát tökéletesen hozta az utazó nézőpontját. Ezekből vágott össze az adott helyhez passzoló életképeket, vagy ha épp nem volt, akkor minimalista animációkkal helyettesítették ezeket. A probléma, hogy ezek a felvételek nem igazán támogatják meg az elhangzottakat, csupán illusztrálnak. Vagy legalábbis ha van többletjelentésük, nem vettem észre. A rendező zenész, így a hangok mindjárt sokkal érdekesebbek. Például Csoma tucatnyi nyelven tudott, ennek megfelelően tucatnyi idegen nyelvet hallunk fordítás nélkül, és a zene is mindig a helyi viszonyokat tükrözi.

Élmény: Talán csak nem voltam hozzá megfelelő hangulatban, de nagyon untam magam. Pedig a koncepció jó, de talán a megvalósítás nem sikerült jól,  nem éreztem hozzáillőnek.

Érdekességek

• Korábban láttuk: Törőcsik Mari (Körhinta, Csend és kiáltás, Holdudvar, A Pál utcai fiúk, Szerelem, Szerelmem Elektra, Napló apámnak anyámnak)
• Színészdinasztiák: Törőcsik Mari férje Bodrogi Gyula;
• Kőrösi Csoma Sándor (1784-1842) tehát a Kovászna megyei Kőrös faluban született, iskolai évei alatt kattant rá az ősmagyar történelemre, majd később németországi egyetemen tanult orientalisztikát. Ekkor már állítólag 13 nyelven beszélt, így 1819 végén elindult Ázsiába felkutatni a magyarság eredetét. A korábban vázolt útvonalon 1822-re ért Indiába, és bár nem ez volt eredetileg a célja, annyira felkeltette a tibeti nyelv az érdeklődését, hogy a környéken maradt megtanulni a nyelvet, átolvasni a tibeti irodalmat és elkészíteni egy angol-tibeti szótárt. 1842-ben hunyt el maláriában. 1904-ben szülőfaluját átkeresztelték Csomakőrösre, 1933-ban Japánban buddhista szentté avatták, 1982-ben Budapesten sztúpát állítottak.