Tartalom

Barrett komornyik. A felső osztályhoz tartozó Tonyhoz kerül, aki épp most költözik be egy üresen álló házba. A berendezéssel kapcsolatos munkát és a házimunkát is Barrettre hagyja. Tony menyasszonyának, Sarah-nak kényelmetlen az intim magányukat rendre megzavaró szolga, aki érezhetően szintén nincs oda a nőért. Barrett ráveszi urát, hogy hadd költözhessen hozzájuk húga, Vera szobalánynak, aki valójában nem is a húga, hanem a menyaszonya. Vera már egyáltalán nem egy jólnevelt szolgáló, és amint Tony kiteszi a lábát, mindketten levedlik modoruk és vulgárissá válnak. A proli Vera rámászik Tonyra is és viszonyba kezdenek. Egy este azonban Tony és Sarah rajtakapják az egymással enyelgő szolgálókat; fény derül a titokra, és menniük kell. Barrett visszakönyörgi magát Verára kenve az egész ügyet, de innentől kezdve egyre többet enged meg magának...

Szinte minden leírás a Barrett-Tony páros homoszexualitását emeli ki, miközben nekem ebből az égvilágon semmi nem esett le. Ez már generációs probléma lehet, hiszen az 1960-a évek Angliájában még bűncselekménynek számított, így igen óvatosan kellett megjeleníteni a képernyőn. Ami mai szemmel is látható volt, az a két szereplő megfeleltetése társadalmi csoportukkal: az alacsonyabb sorú Barrett lassan arisztokratikus ura fölé emelkedik, nem rejtegeti valós személyiségét finom modor mögé, és a film végére már nem ő szolgál, hanem megtört ura őt. A nők is hasonló átalakuláson mennek át, Sarah "betörik" a film végén, de annyi ereje még marad, hogy távozás előtt pofonvágja Barrettet.

Megvalósítás

A film stílusáról Welles jutott eszembe: árnyékok, tükrök, üveggömbön keresztül szemlélt, feje tetjére állt világ. A legjobb jelenet is ilyen, amikor Susan és Tony rajtakapják szolgálóikat, de csak Barrett árnyékát láthatjuk. Legjellemzőbb elem mégis A siker édes illatában már látott módszer, amikor a karakterek dominanciáját a kameraszögekkel is jelzik, azaz kit alulnézetből, kit felülnézetből láthatunk.

A film gazdag szimbólumokban a tükröktől kezdve a virágokon át a házig, amely talán épp magát Angliát jelképezi. A film jól láthatóan halad abba az irányba, ahogy a szolgáló és a kiszolgált helyet cserél, már egészen az elejétől kezdve, amikor Barrett a ház berendezésébe nem enged beleszólást. Megoszlanak a vélemények, hogy mennyire volt már előre eltervezve, hogy Barrett szétrobbantja Sarah-t és Tonyt, és Vera elcsábítja a férfit.

Élmény

A filmmel a legnagyobb problémám, hogy az emberi karakterek váratlanul - Barrett visszakönyörgése után - azt kezdik játszani teljesen, amit szimbolizálnak, megszűnnek embernek lenni, és így az egész film átcsúszik szürreálisba. Ez valamikor működik, itt nem éreztem ilyennek. Maradhatott volna végig emberi, háttérbe szorítva a jelentést vagy kezdhette volna eleve teljesen üres karakterekkel, hogy ne rájuk figyeljünk. És persze lehetett volna fokozatos az átmenet, de így az utolsó jelenet teljesen elvontnak hat.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Richard Vernon (Egy nehéz nap éjszakája), Patrick Magee (Barry Lyndon)
- A filmben feltűnnek stábtagok is: Alun Owen és Harold Pinter írók, illetve John Dankworth és Davey Graham zenészek.
- A film forgatókönyvét Harold Pinter (nem, nem magyar származású) írta, bár az nem az ő írásából készült.
- Losey, a rendező amerikai volt ugyan, de az 1950-es évek kommunistaüldözésének áldozatává vált Dassinhoz hasonlóan, így európai rendező lett.
- Még életben vannak: Wendy Craig (81), James Fox (76), Ann Firbank (82), Jill Melford (80)
- Az eredeti mű ötletét az író, Maugham (nem az a Maugham, hanem az unokatestvére) személyes élménye adta: a ház amelybe beköltözött, együtt járt egy inassal, aki egy nap felajánlotta neki fiatallkorú unokaöccsét, vélhetően hogy később ezzel zsarolhassa.