Cselekmény: Egy vidéki kisvárosban vagyunk, ahol Panni (Bara Margit) felfedez egy ősz hajszálat magán. Elindul a piacra, de menetközben belefut Palotásba (Gábor Miklós). Ekkor tudjuk meg egy visszaemlékezésből, hogy Panni férje, Jóska (Pálos György) mérnök, a pesti Palotás barátja. Palotás egy szabad léleknek tűnik, de ez valójában a börtöne is, mert képtelen kidolgozni az ötleteit, állandóan mehetnékje van. Amikor ezt elmondja Panninak, ő is megnyílik, hogy szinte özvegyasszonynak érzi magát, miközben a folyton dolgozó férje mellett kizárólag a háztartással foglalkozik itt vidéken. A bizalmas beszélgetés végén elcsattan egy csók... 

Téma: Pannival a középpontban ez lehetne egy feminista történet is, mégsem a női-férfi erőviszonyok okozzák a problémát; Panni nem azon kesereg, hogy nőként feladta önállóságát és álmait egy férfiért, hanem azon, hogy feladta önállóságát és álmait. Több kritika ezt szocialista viszonylatban értelmezi, azaz a tevékeny élet feladását látják benne a kispolgári létért.

Tartalom: A történet banálisan kezdődik Panni háziasszonykodásával, ezen csak az változtat, amikor a játékidő kb. harmadánál Palotás kitárulkozik, és ezzel kimozdítja az asszonyt a holtpontról. Illetve már az elején is utalnak erre az őszüléssel vagy amikor Palotás először megjelenve színt visz az otthonba. Nem nagy spoiler elmondani, hogy később megismerjük az eredetüket: Panni kétkezi munkájából éltek, amíg Jóska tanult, majd fordult a kocka, és Jóska egyre többre vitte, miközben Panni háztartásbelivé degradálódott, holott ő is szeretett volna textiltervező lenni. A tetőpont Panni névnapja, ahol a feleségből és férjből kijönnek az indulatok: Panni nem bírja ezt az életet, Jóska pedig a nő hálátlanságát, amiért megteremtette ezt a jólétet neki. Az egyik legfontosabb karakter Jóska titkárnője, aki átlát mindenen és ezért elmagyaráz nekünk mindent, és ez óriási hiba volt. A történet nagyon hasonlított egy Antonioni-filmre, kimondatlanul is megértjük a problémát, nem kellett volna ki is mondani. Jóska karaktere lényegtelen, itt elsősorban Panni, másodsorban Palotás számít. A történet fő jelképe az otthon és annak berendezési tárgyai, Panni béklyói. A címadó házak az utcában sajnos csak egy-egy jelenetig szerepelnek, erősítik az átlagháztartás-jelleget, ezt jobb lett volna jobban hangsúlyozni.

Forma: A Katonazenében (1961) felfedezni véltem a Szédülést (1958), itt pedig egyértelműen a Pszichót (1960) érhettük tetten a zuhanyzós jelenetben. A két filmben az operatőr a közös, rá gyanakszom. A zenére nem emlékszem, egy ponton viszont nagyon kifejezően felhangosították a zörejeket, hogy jelezzék Panni frusztráltságát. A Katonazene (1961) után jó volt Barát látni egy másik szerepben, abban még olyan régiesnek tűnt, itt már nem.Vizuálisan vegyes az összkép, voltak tök jó, jelképes képek, játék a fényekkel, sokatmondó közeliek, de többségében mégis egyhangú képeket láthattunk. Ez végülis kifejezi Panni lelkivilágát, csak nem túl izgi.

Élmény: Minden téren lehetett volna feszesebb, a sztori túl direkt volt, így felesleges a másfél óra. Sok kritika lehúzta, de szerintem nem rossz egyáltalán, én élveztem - csak nem elég jó.

Érdekességek

• Korábban láttuk a főszereplőket:
  
  • Bara Margit (Bakaruhában, Katonazene)
  • Gábor Miklós (Valahol Európában, Apa)
  • Pálos György (A tizedes meg a többiek)
  • Latinovits Zoltán (Szegénylegények, Csend és kiáltás, Szindbád, Az ötödik pecsét)
  • Tomanek Nándor (A ménesgazda)
• Színészdinasztiák: Gábor Miklós feleségei Ruttkai Éva és Vass Éva; Pálos György felesége Olthy Magda;
• Pálos György 1970-ben, 49 évesen hunyt el többéves hadifogsága és önpusztító életmódja miatt; Latinovits Zoltán 1976-ban lett öngyilkos 44 évesen
• Még életben van: Medgyesi Mária (90)
• A filmet Csurka István írta, a későbbi politikus.