Artúr filmélményei

Gravitáció (2013)

2017. január 06. 01:27 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Cuaron, Alfonso
Műfaj:
kaland, sci-fi
Főbb szereplők:
Sandra Bullock, George Clooney

Megjelenés: 2013, Egyesült Királyság
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 7,8 pont
Előzetes: https://youtu.be/ufsrgE0BYf0
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/gravitacio-gravity/movie-132301

Tartalom:

Egy csapatnyi amerikai űrhajós, köztük az újonc tudósnő Ryan és a rutinos Matt (George Clooney) a Hubble űrteleszkópon dolgozik a világűrben, amikor egy műholdrobbantás törmelékei váratlanul telibe találják őket. Csak ők ketten maradnak életben, és még Ryan is kis híján kisodródik a végtelenbe, ha Matt nem kapja el és köti magához. Űrhajó híján a legközelebbi orosz űrállomás felé indulnak, mivel szerencsére Matt hátán van pár rakéta, bár nem sok üzemanyaggal. Alig pár percük van, hogy kicsit megnyíljanak egymásnak, Ryanről hamar ki is derül, hogy menekülni próbál az életből fizikai és lelki értelemben is, mióta kislánya játék közben elcsúszott és olyan szerencsétlenül verte be a fejét, hogy meghalt. Ryan levegője fogytán, de sikerül megkapaszkodnia a már elhagyott űrállomásba. Csakhogy Mattet nem bírja megtartani anélkül, hogy mindketten ne sodródjanak ki a világűrbe...

Többek szerint a történet lényege abban rejlik, ahogy a múltja elől menekülő Ryan ismét talpra áll és az életet választja, nekem viszont inkább úgy tűnt, hogy mintha egy jelképes emberré válást láthattam volna, ahogy Ryanből a semmiből lassan két lábon járó lény lesz. A rendező, Cuaron azonban nem rejtegette üzenetét, nyilatkozatából kiderült, hogy az emberibb téma volt a célja, azaz hogy Ryan hogyan viseli a sorscsapásokat.

Megvalósítás:

A történet azonnal az űrrel és a balesettel indít; Matt karaktere is egyszerű, egy jókedvű, szinte tökéletes, túlzottan is tökéletes parancsnok, aki mintegy apaként még akkor is Ryant nyugtatja, amikor arra neki lenne szüksége. A történet is csupán azt a célt szolgálja, hogy kimozdítsa Ryant a holtpontjából, amibe lánya halála után került. Otthon céltalanul autókázik, még az űrbe is felmegy, csakhogy ne kelljen otthon lennie, e szélsőséges helyzetben azonban rádöbben, hogy folytatni akarja életét. A különféle értelmezésekre magyarázat, hogy többféle jelkép is szerepel: megjelennek a nagyobb vallások jelképei (Gangesz, Jézus, Buddha), mint reményt adó szigetek, megjelennek az ember(iség) fejlődésének lépcsőfokai (Matt mint atya, magzatpóz, kuytaugatás, két lábra felegyenesedés). Fontos megjegyezni, hogy a leírtak ellenére egy baromi izgalmas kalandfilmmel állunk szemben, olyannal, amilyenekért az 1980-as években izgulhattunk.

Az űr mindig kiváló alkalmat ad a látványosságokra, és ez most sincs másképp, noha végig csak az óriási Földet és a sötét világűrt láthatjuk. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy gyakorlatilag egyszereplős történetet látunk (Matt kb. a film harmadánál kilép a képből), tulajdonképpen kifejezetten minimalista az egész. Ennek megfelelően kb. 80%-a a filmnek animáció, de teljesen élethű, csak néha látszódik, hogy nem valóságos a kép. A speciális effekteket a súlytalanság szállítja mindenféle lebegő tárgy formájában, ami egy idő után már nem annyira izgi. Amiért engem kevésbé ragadhatott magával a képi világ, mint másokat, az valószínűleg abból adódik, hogy ők óriási vásznon, 3D-ben nézték, és biztos vagyok benne, hogy ott lenyűgöző látvány. A zene tökéletesen passzol az eseményekhez, tipikus űrzene morajló csenddel és hirtelen hangrobbanásokkal. A csend és a zene váltakozása mellett a közeli és a távoli felvételek váltogatásával érik el azt a hatást, amivel egyszerre tűnik az ember jelentéktelen, elveszett lénynek, másrészt átérezhető, drámai egyénnek.

Élmény:

Nem bírtam megállni, hogy ne a 2001: űrodüsszeiához hasonlítsam, hiszen mind történetében, mind látványában nagyon hasonló. Ám úgy érzem, hogy semmiben sem tudta megközelíteni. Félreértés ne essék, itt sosem arra gondolok, hogy rossz a film, egyszerűen csak nem nyújtott akkora élményt, mint az elődje. Többrétegű, látványos, izgalmas, de kicsit olyan érzésem van, mint a Rekviem egy álomért esetében, ahol minden passzolt, mégsem hozta el a mindig áhított katartikus élményt.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láthattunk korábban: George Clooney (Az őrület határán), Ed Harris (Apolló 13)
- Ed Harris-nek ugyan csak a hangját halljuk, mégis mindenkinek az Apolló 13 Kranza jut róla eszébe.
- Egyes hozzáértők belekötöttek a tudományos hitelességébe, de őszintén szólva ez itt nekem egy ilyen filmnél nem igazán számít; és ami fontosabb, olyan űrhajósok nyilatkoztak elismerően az űrábrázolásról, mint Buzz Aldrin.

Következik: 12 év rabszolgaság

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://arturfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr5412698523

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása