Artúr filmélményei

Elkülönítve (1995)

2018. április 20. 10:00 - Liberális Artúr


 

Rendezte: Todd Haynes
Műfaj:
dráma
Főbb szereplők:
Julianne Moore

Megjelenés: 1995, Egyesült Királyság
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 7,2 pont
Előzetes: https://youtu.be/63NPIiCl3zo
Ajánlott írás: https://www.criterion.com/current/posts/3394-safe-nowhere-to-hide
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/elkulonitve-safe/movie-21502

Tartalom:

Carol (Julianne Moore) steril felsőközéposztálybeli életet élő, kifogástalan modorú háziasszony, van egy fia, szerető férje (Xander Berkeley) jó karrierrel, szép háza, a napja vásárlással és barátnőkkel telik. A visszafogott viselkedése mögött azonban nem csak a jómodor van, hanem kisebb rosszullétek gyötrik. Az orvos szerint semmi baja, a stressznek tulajdonítja az egyre komolyabb tüneteket, de pszichiátriai vizsgálat után is tovább romlik Carol állapota...

Egy kicsit még rontóckodnom kell a megértéshez, szóval mostantól spoileres lesz az írás: Carol vélhetően a szennyezett, vagyis inkább a modern környezetre allergiás, ezért elvonul egy vegyszermentes táborba, ami viszont erősen ezoterikus jellegű és az vegyszertúlérzékenység okának a lelki mérgezést tartja. Szinte minden leírás azzal nyit, ami nekem nem tűnt, nem tűnhetett fel,hogy ez az AIDS analógiája, de szerintem sokkal inkább a másik értelmezésről van szó, azaz Carol és minden amit jelképezhet (erre később visszatérünk) válságáról, hanyatlásáról. Igen ám, de ez nem egy megszokott film és csak nagyjából adja meg a kereteit témájának, inkább csak ellök minket egy kezdőpontról, hogy elmélkedjünk, és nemhogy válaszokat nem ad, még irányt se nagyon.

Megvalósítás:

Nagyjából két fő részre oszlik: a film első felében megismerjük Carol tökéletes életét, majd egyre romló egészségét. A kulcs itt Carol karaktere, aki faarccal tűri a szexet, a tornát, udvariasságból mosolyog, nem beszél sokat, akkor is semmitmondó, halkszavú... stb., egyszóval díszletfeleség. Ebből már gyanítjuk, hogy romló egészségének valójában ez a kiüresedett élet lehet az oka, ami egyben kisebb társadalomkritika is, de semmi olyan, amit korábban ne láttunk már volna (az egyik nagy ihletője a Jeanne Dielman). Carol megtestesíti a háziasszonyokat, a középosztályt, az AIDS-est, az 1980-as éveket... stb. Csakhogy van egy második fele is a filmnek, ami a normál környezetből egy ezó-farmra repít minket, ahol elsősorban a belső megtisztulásra helyezik a hangsúlyt, a negatív hatások, érzelmek kizárására. És itt kavarodik meg a történet, mert Carol talán jobban érzi magát, de egyáltalán nincs jobban. A fentiek mellett Carol megtestesítheti az eddig felsorolt jelképeinek az identitását. Erre utal, hogy hogy születéssel kapcsolatos dolgokkal van tele az élete: tej, amire allergiássá válik, az életének teljes lebontása hogy újjáépítkezhessen a táborban, a történet pedig épp a szülinapján végződik, ám az utolsó jelenetben korántsem egy újjászületett embernek tűnik, hanem inkább egy végső elkeseredettségében az utolsó szalmaszálba kapaszkodónak. Szóval míg a film első fele eléggé letisztult, a második fele bevisz az erdőbe, és nem tiszta, hogy a tábor a hasonló vallási szektákhoz negatívan vagy pozitívan áll, és az egész értelme megkérdőjeleződik, hiszen Carol egyszerre javul és romlik. És akkor még sok mindenről nem beszéltem Carol orvosától kezdve a furán járó páciensig, szóval ez egy erősen zsúfolt film, de jóval közérthetőbb, mint egy Godard-mű.

A képi világ is a film első felében érdekesebb, Carol letisztult, tágas otthona nagy és rideg, egyfajta ketrec, amire ráerősít az árnyékos, félhomályos megvilágítás is, miközben ritkán láthatunk közelieket. A rosszulléteit kiválóan ábrázolja a dolly zoom alig észrevehetően finom használata vagy pl. amikor a mélygarázsba hajtva a kamera Carol szédülős nézpontját veszi fel. A második rész sajnos nem ilyen erős, ott inkább a kopár, disztopikus helyszín kifejező. Nagyon fontos eleme a zene: sok a csend, amit viszont gyakran megszakít egy vészjósló, elektronikus szólam, ami kezdetben ütős, de egy idő után a sok használat miatt elfárad (de nem lennék meglepődve, ha pont ez lett volna a cél). Jó hangulatfokozók a korabeli slágerek, főleg így 2018-ból. Na és persze nem mehetünk el Julianne Moore mellett sem, akinek ez volt az első komolyabb szerepe és kiválóan hozta a végleletkig visszafogott, de belül idegesen szorongó karakterét.

Élmény:

Még egy adalék, mielőtt bármilyen kijelentést tennék: ha nem olvastam volna is érezném, hogy Sirk a rendezőre nagy hatással volt. Szóval a film első fele képileg és tartalmilag is tökéletes, de önmagában nem annyira kiemelkedő. A második fele megkavar mindent és zavarossá teszi, és nem igazán tudom hova tenni. Ha mindehhez hozzáteszem, hogy "Sirk", akkor némileg mindez érthetőbbé válik, viszont semmiképpen sem parodisztikus értelemben véve, hanem valami más réteget sejtve a felszín mögött. Ez zavarosnak hangzik? Akkor nézzétek meg a filmet ;)

Érdekességek:

- Színészek, akiket láttunk korábban: Julianne Moore (Boogie Nights, A nagy Lebowski, Magnólia), Xander Berkeley (Terminátor 2, Apolló 13, Szemtől szemben), Dean Norris (Terminátor 2), Beth Grant (Esőember, Donnie Darko, Nem vénnek való vidék)
- A kémiai túlérzékenység létező betegség, az 1950-es évektől kezdve beszélnek róla, amikor valamilyen vegyszer különböző enyhébb vagy súlyosabb testi-mentális tünetekkel jár. Ugyanakkor erősen vitatott, mert túlságosan tágan értelmezhető és placebókkal könynen reprodukálható.

Következik: Transformers

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://arturfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr8013831472

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása