Tartalom

A nem túl távoli múltban meteor zuhant egy területre, de nem találták meg sosem. Amikor a helybéliek kezdtek eltűnni, a hatóságok lezárták a területet, a Zónát. A sztalker ide segít bejutni embereknek, és végigkalauzolja őket. Érdeklődés pedig van, hiszen állítólag a Zóna egyik helyisége valóra váltja legbensőbb vágyadat. Az Író (Anatolij Szolonyicin) és a Professzor (Nyikolaj Grinyko) csatlakoznak a Sztalkerhez, aki beviszi őket a Zónába. Sztalker szerint mindehol csapda van, ezért nagy kitérőkkel, de gond nélkül eljutnak a Szobáig, ahol a kívánságok teljesülhetnek.

A film nagyon erősen filozofikus, tulajdonképpen nem is történik benne semmi, a gondolataikat közölhették volna egy asztal mellett ülve is. A Zóna az élet, ahol a megfelelő ösvényt kell választani, a három szereplő pedig más-más aspektusát testesíti meg a hozzáállásnak: Sztalkert a hit, a remény vezérli, Írót a racionalista kiábrándultsága, Professzort az idealizmusa (eg persze sok minden más is). A film nagyon sok (gyakorlatilag végtelen) asszociációt enged meg, ezért bővebben nem megyek bele a filozofálgatásba. A lényeg, hogy mivel a Szoba a legbensőbb, tudatalatti kívánságot teljesíti, belépés előtt tisztába kell jönni önmagunkkal és elvileg meg kéne érteni a világot is.

Megvalósítás

Legszembetűnőbb a Zónán kívüli világ szépiaszíne, amit felvált a Zóna színes világa. Érdekes képeket keveset találtam, a zenéjét illetően pedig váratlanul, oda nem illően csendültek fel néha klasszikus betétek.

Azt hiszem sok szimbólum lehetett benne, de keveset ismertem fel. Legerősebb talán az volt, ahogy az elhagyatott épületeket, emberi eszközöket és testeket benőtte a természet. Olvastam olyan elemzést is, amely szerint az Andrej Rubljov nyomán ez a film valójában egy modern ikon, mind stílusában, mind tartalmában.  Tarkovszkij többi filmjéhez képest a Sztalker sokkal könnyebben befogadható, mert bár cselekménye nem sok van a többiekhez hasonlóan, de legalább nem ugráló a szerkezete.

Élmény

Nem könnyű film, de nem a stílusa miatt, hanem mert meglehetősen tömény párbeszédei, monológjai vannak. Úgy érzem, az elemzések mélyebb értelmezéseket kapcsolnak a filmhez, mint amennyit ténylegesen mutat, avagy túl sokat akar valóban mutatni, és emiatt túl nehéz lett egy nézésre. Legközelebb talán máshogy fog esni.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Anatolij Szolonyicin és Nyikolaj Grinyko (Andrej Rubljov, Tükör)
- A filmet egy vegyianyag gyár közelében forgatták, amiből sok veszélyes vegyszer ömlött a filmben is látható vízbe. A forgatás után több stábtag is meghalt az ebből kialakult rákban, köztük Tarkovszkij és Szolonyicin is.
- A novella/film alapján készült nagysikerű videójáték is.