Tartalom

Az 1980-as évek Stockholmjának külvárosában él a 12 éves Oskar. Gyilkosságokról szóló cikkeket gyűjt, és vadászkéssel gyakorol. "Visíts malac!", mondogatja, majd hamarosan megtudjuk ennek okát: néhány osztálytársa terrorizálja, malackának csúfolják. Ezen az estén érkezik a szomszéd lakásba egy hasonló korú kislány, Eli és idős férfi kísérője. A férfi embereket kábít el, felógatja őket,majd lecsapolná a vérüket, de kétszer is megzavarják; hogy ne köthessék Elihez, akinek a vért szállítja, öngyilkos lesz, mielőtt elkapnák. Eli ezután kénytelen lesz járókelőket megtámadni, ugyanis ő vámpír. Időközben esténként Eli és Oskar a lakótömb előtti téren találkoznak, beszélgetnek, egyre közelebb kerülnek egymáshoz, hiszen mindkettőjük magányos: Eli egyedül van, Oskart pedig bántják az iskolában és elvált szüleinek sincs idejük rá. Gyerekszerelem alakul ki köztük, noha Eli se nem ember, de még csak lány sem, hanem kasztrált kisfiú. Egy nap Oskar erőt vesz magán, és kiáll önmagárt osztálytársaival szemben, és Eliért az emberekkel szemben.

A film egyes naturalisztikusabb jelenetek ellenére is sokkal inkább romantikus történet mint horror, bár a betegebb fajtából: Eli kísérője valószínűleg egy Oskar volt évtizedekkel korábban (az eredeti regény szerint szimplán csak pedofil), Eli lányos külseje ellenére egy kasztrált, nemiség előtt álló 12 éves testben ragadt, többszázéves gyerek, de hajlandó veszélybe sodorni magát új barátjáért, Oskar pedig annyira magányos, hogy ezt is elfogadja, és végül együtt hagyják el a várost. Azt a várost, ahol egyébként egy épkézláb emberi kapcsolatot sem látunk, így aztán végülis arra a következtetésre is juthatnánk, hogy az őszinte szeretet nem ismer határokat.

Megvalósítás

A film annyiban mellőzi a horror klasszikus elemeit, hogy nem igazán teremt feszültséget, így nem is ijjesztget. Vér és szörnyek vannak ugyan, de az igazán brutális gyilkosságokból többnyire semmit sem látunk. A digitális trükkök nem zavaróak,  a hitelesség kedvéért pedig Eli hangját egy negyvenes nővel adatták elő, hogy érződjön rajta a töbsszázévnyi érettség.

A film hangulatához sokat tesznek hozzá a nyolcavanas évek kihalt, havas, gyengén megvilágított külvárosi utcái (és persze mivel vámpírokról beszélünk, kevés nappal játszódó rész van, de azok is fakók). A gyerekszínészek rendben vannak, pedig gyakran sajnos sokat rontanak egy-egy filmélményen, de itt most nem voltak rosszak.

Élmény

A horrorfilmeknek megvan az az előnye, hogy alapérzelmeinkre hatnak erősen a rémisztgetéssel - na az itt nem volt. A gyerekek érzelmi kötődésének kialakulása hiteles volt, bár Eli titokztaos múltja és természete miatt ott motoszkált végig a fejemben, hogy mennyire őszinte ez részéről, és nem csak az-e a célja, hogy újabb kísérőt szerezzen magának. Szóval nekem kicsit semmilyen volt a film, de értem, hogy sokan miért tartják a Twilight-sorozat korában korrekt vámpíros filmnek.

Érdekességek

- A filmből készült 2010-ben amerikai változat is, amely anyagilag nem lett sikeres, de a kritikusoknak tetszett.