Artúr filmélményei

Vándorszínészek (1975)

2016. március 07. 21:25 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Angelopulosz, Teodorosz
Műfaj: -
Főbb szereplők:
Eva Kotamanidou, Vangelisz Kazan

Megjelenés: 1975, Görögország
Hossz: kb. 3,5 óra
IMDB: 8,0 pont
Előzetes: https://youtu.be/9OeQMxgAbJc
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/vandorszineszek-o-thiasos/movie-42249

Tartalom

A görög vándorszínész-társulat a lehető legrosszabb időkben működik: Agamemnón még az 1920-as években menekült Görögországba a törökök elől. Felesége, Klütaimnésztra csalja Aigiszthosszal, aki kollaborál a fasisztákkal, és mivel Agamemnón részt vesz a németek elleni ellenállásban, elárulja őt, elfogják és kivégzik 1941-ben. Fia, a baloldali Oresztész bosszúból végez anyjával és szeretőjével, de a háború utáni jobboldali diktatúra vele is végez 1951-ben. Oresztész testvére, Élektra és férje, Püládész szintén baloldaliak. Püladészt börtönbe csukják, de miután hajlandó lesz kínzások után nyilatkozni antikommunizmusáról, 1950-ben elengedik. Khrüszothemisz, Élektra húga  inkább együttműködik a túlélés érdekében a mindenkori hatalommal, és végül egy amerikaihoz megy feleségül, ami fia heves ellenkezését váltja ki.

A film részben Élektra történetét ülteti át az eseménydús 1939-1952-es görög időszakba, másrészt második része Angelopulosz, a rendező görög történelmi trilógiájának. Az első világháborúban megerősödött görög hadsereg egyre aktívabbá vált a politikában, és jobboldali diktatúra épült ki, de ennek ellenére, illetve a hagyományos brit barátságnak köszönhetően nem szövetkeztek a tengelyhatalmakkal. 1941-ben következett be a német megszállás. Az éhínség és az elnyomás miatt létrejött az egységes ellenállás, amely 1944-re sikerrel járt, ám a második világháború után polgárháború tört ki a nagyhatalmak által támogatott jobboldal és a tényleges hatalmat gyakorló baloldal között. Végül 1974-ben ért véget a katonai alapú jobboldali diktatúra. Ezt a fordulatos korszakot próbálja visszaadni film.

Megvalósítás

Erre a korszakra többé-kevésbé ráhúzhatóak az antik tragédiák történetei, és ez valamennyire megteremti a folytonosságot a mitikus régmúlt és a jelen között, egyetemesebbé téve az eseményeket. A másik beemelt darab a Golfo c. pásztorjáték, aminek a története nem annyira allegórikus, viszont annyira a mindennapok része mint nálunk a Bánk bán. Ezt a darabot adná elő a színitársulat borzasztó amatőrséggel, ha nem szakadna rendszeresen félbe valamilyen erőszakos megnyilvánulás miatt, legyen az háború, elnyomás vagy bosszú. Talán ez akarta kifejezni a természetes, egyéni életutak külső nyomásra történő megváltozását. A film egyik különlegessége és számomra nagy hibája, hogy az idősíkok teljesen kevertek: egy jeleneten belül láthatjuk a második világháború előtti, közbeni és utáni részeket, ami a görögöknek talán belefér, de számomra teljesen összezavaró volt, nehezebb volt megismernem a karaktereket is e nem lineáris szerkesztés miatt. Mndenesetre jól érzékeltette, hogy valaki mindig harcolt valakivel. Egy ponton fasiszták támadtak kommunistákra, a kommunisták kiszorították őket a képből, majd a németek szorították ki a kommunistákat.

Több jelenetre is jellemző egyébként ez a képenkívüliség, a kamera sokszor megpihen egy ponton, és nem feltétlenül látjuk, mi történik azon kívül, csak halljuk. Ez ugye segíti a fent említett tulajdonságot is, miszerint váratlanul egy másik időpontban találjuk magunkat. Ugyancsak ezt szolgálják a nagyon hosszú jelenetek. Nem tarri értelemben kell ezúttal ezekre gondolni, nem hipnotikusan egyhangúak ezek a jelenetek, hanem lehetőséget adnak az idő nagyvonalúbb kezelésére. Részben emiatt, részben a személytelenséget hivatottan szinte teljesen hiányoznak a közeli felvételek, így a rendező eléri, hogy ne azonosuljunk a karakterekkel, hanem általánosabb figuráknak tekintsük őket, ne egyéneknek. Egyedül egy-egy, a történelmet összefoglaló monológ során fordul elő, hogy egy karakter egészen közel merészkedik a kamerához, de ekkor bele is bámul, közvetlenül minket megszólítva.

Élmény

Jó ez objektívabb, személytelen távolságtartás néhány filmnél, de nagyon kell vele vigyázni, mert a történetek erősebbek, ha át is tudjuk élni, márpedig ebben az esetben ez sokkal nehezebb. Érzésem szerint ez a fajta személyesség nagyon hiányzott, egykedvűen néztem a gyilkosságokat, kínzásokat. Ugyanakkor ez teret engedett némi cinikus humornak is. A hasonlóan fordulatos, korabeli magyar történelem miatt szerintem nekünk valamivel érthetőbb a film, de ez nem pótolta az érzelmeket.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://arturfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr9012698931

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása