Tartalom:

James Bond éppen "diplomamunkázik", azaz meggyilkol egy titkosügynököt a 007-es posztért. Első munkája Ugandába viszi, és nem tétovázik, fényes nappal behatol és lövöldözni kezd egy nagykövetségen, majd jobb híján kihallgatás helyett agyonlövi célpontját. Ennek ellenére táskájából sikerül kideríteni, hogy a célpont, aki egy bombagyáros volt, egy repülőt készült felrobbantani, hogy a gyártó részvényeinek árának esésén nyerészkedjen megbízója, Le Chiffre. Bond sikeresen meghiúsítja a robbantást, Le Chiffre ezért kockázatos manőverre kényszerül: exkluzív pókerpartin szerezné vissza ügyfelei pénzét. természetesen Bond is benevez, hogy rábírja Le Chiffret, árulja el ügyfelei nevét védelemért cserébe...

A Casino Royale volt az első James Bond-regény, egyúttal egy új filmsorozat nyitódarabjának is szánták új Bonddal. tehát alapvetően egy eredettörténetet láthatunk, amely igyekszik megmagyarázni a Batman: kezdődik realistább stílusában, hogy Bondból hogyan vált 007-es ügynök és hogy miért nem bízik senkiben.

Megvalósítás:

Eddig ugyan még csak egy Bond-filmet láttam, de feltételezem, hogy ugyanaz a többinél is a nyitány: rögtön egy akciójelenet kellős közepén találjuk magunkat, az izgalmakat pedig fordulatok jelentik, de nem olyanok, amelyeket kifinomult nyomozás során tárnak fel, hanem inkább olyanok, amelyeket a kitartó vadászkopóként a vadat űző Bond elé kerülnek. Feltűnnek a szokásos Bond-elemek is (a szexi lány, a martini, az autó... stb.), de ezek az utalások az eredettörténet miatt szándékosan kezdetlegesek picit. Biztos rengeteg olyan utalás volt még, amiket műveletlenségem miatt nem ismertem fel, de az tuti, hogy itt a Bond-lány valójában maga Bond volt, hiszen ő többet volt fürdőruhában, mint bárki más. A legfontosabb persze Bon karaktere, akit a modernizálás és a realizmus jegyében úriemberből akcióhőssé változtattak, egyben sebezhető, emberi figurává is, amivel kiölték a kezdetektől megszokott übermensch stílust egy hétköznapibbá.

A film fekete-fehérben indít, az intro pedig hál'istennek nem a megszokott stáblista-görgetés, hanem egy, az eredeti szándéknak megfelelő animációs betét. Egy ilyen film esetén felesleges művészi kifejezési módokat keresni, a látványelemeket az akciójelenetek jelentik. Szerencsére tudatosan elvetették az animálást és valódi kaszkadőrmutatványokat láthattunk, amik közül kiemelkednek a parkourozó Foucan mutatványai, bár némileg elvesz az értékéből és realizmusából, hogy sok benne a vágás és a közeli. De azt hiszem így is helye van a legkedvesebb kaszkadőrjeleneteim között. A zenéje a jól ismert Bond-téma variácója, ez már szerintem mindenkinek elég ismerős. Néha azért elgondolkodtam hogy nem-e egy reklámot látunk, annyira tolakodóan voltak jelen a Sony termékelhelyezései.

Élmény:

Kíváncsi vagyok, hogy vajon 50 év múlva ennek a filmnek is olyan gagyinak számítanak-e majd az akciójelenetei, mint az 1960-as évek Bond-filmjeinek manapság? Mai szemmel nézve egy teljesen vállalható, izgalmas akciófilmet kaptunk, sokan pedig épp ezért nem szeretik, hiszen szembement a megszokott, kissé parodisztikus Bond törvényeivel. Az izgalmat leszámítva engem nem igazán hozott lázba, hiszen sem a történet nem volt elgondolkodtató, sem a megvalósítása nem hozta a művészfilmes megoldásokat, amiket szeretek.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láttunk korábban: Ludger Pistor (Schinder listája), Richard Sammel (Az élet szép), Tsai Chin (Híd a Kwai folyón, Nagyítás), Veruschka von Lehndorff (Nagyítás)

Következik: H mint hamisítás