Tartalom:

Johnny (David Thewlis) épp egy félresikerült együttlét elől menekül Manchesterből Londonba, ugyanis szex közben szereti partnereit szadizni, amit ők viszont nem igazán tolerálnak. A kilátásba helyezett megveretés elől egy exénél húzódna meg. Ő még nincs otthon, de lakótársa, a folyamatosan betépett Sophie (Katrin Caltridge) igen, akit hamar levesz lábáról a csapzott külsejű, de erősen intellektuális és túl őszinte Johnny. Az ex azonban, Louise nem örül annyira a fiúnak, szívesebben élné egyhangú hétköznapjait. Az iránta közönyös Louise-t látva Johnny elviharzik és az utcán csövezve különböző alakokkal találkozik, akiket mind megsemmisít a maga nyers okoskodásával - már ha hagyják. Eközben a jómódú, erőszakos Jeremy szintén kendőzetlen gyűlölettel veti rá magát a nőkre, és amikor eljut Sophiékhoz, őt is gyakorlatilag megerőszakolja...

Nem akarok feleslegesen okoskodni, fogalmam sincs miről szól a film. Ha magamra lennék hagyatva, akkor Johnnyt (és Jeremyt) valamilyen jelképes figurának látnám, aki egy-egy jól behatárolható csoport képviselőivel érintkezve korképet nyújtanak az 1990-es évek Londonjának alsóbb rétegeiről. Ezzel talán nem állok túlságosan messze az igazságtól, de több írás szerint inkább egy általánosabban vett, elidegenedett, komor világképet kellett volna felfedeznem az érzelemnélküli karaktereken keresztül.

Megvalósítás:

Cselekmény kevés van, a lényeg a karakterek interakciója. Három nagyobb részre bontható a történet: Johnny megérkezése Londonba ahol megismerkedik Sophie-val és ahol lepattan Louise-ről, miközben Jeremy csajozik. Ezalatt nagyjából megismerjük a személyiségüket: Sophie szeretetéhes, Louise magányos, Jeremy erőszakos, Johnny pedig szintén az, de ő szavakkal. A második szakaszban Johnny bebarangolja Londont és ezalatt különféle emberekkel fut össze a félhülye szerelmespártól a filozofáló biztonsági őrön át az öregedést nehezen viselő nőig. Ezalatt mindegyiküket megfejti, "lemezteleníti" őket. Sokan emiatt valamilyen figurát látnak Johnnyba, mint Hamlet vagy Jézus, de szerintem ő nem önálló egyéniség, hanem mindig idomul az adott helyzethez és illetőhöz. A harmadik részre összefut minden főbb szereplő újra, megismerjük motivációikat is, majd mindenki elhagyja a közös lakást. Ez a rész nyilván nagyon jelképes, de nem igazán tudom értelmezni, bocsi. Több dologgal igyekeznek kifejezni az idegenség érzetét, ilyen pl. a szex, amiből elég sok van, de sosem egy kellems vagy erotikus tevékenységként ábrázolva. (Egyébként ezt már sokszor le akartam írni: a legtöbb filmben a szexjelenetek sosem erotikusak, egy-egy régi film flört-jelentében sokkal több az érzékiség; az újabb filmekben csak valamilyen dramaturgiai jelentésük van.)

Magamtól nem vettem volna észre, de az idegenségre utalnak a helyszínek és berendezéseik is: mindenki valaki más helyén, más dizájnolta épületekben él, és Johnny eleve az utcákat rója, gyakran a Cassavetes-filmeket idézően lépcsőkön pihennek meg (ami nem véletlen, Leigh nagy Cassavetes-rajongó). A képi világ szürkés, de igazából sem ez, sem a zene nem túl figyelemfelkeltő. Amiről beszélni kell, az Leigh filmkészítési módszere, ami szintén Cassavetes-re hajaz: forgatókönyv nélkül vágtak bele, hónapokon át együtt alakították ki színészeivel a cselekményt, párbeszédeket, karaktereket, hogy később felvehessék a kikristályosodott jeleneteket. Ennek köszönhetően a színészek többsége nagyon hiteles. Thewlis díjat is nyert, de pont őt nem szerettem, mert a karaktere nem tűnt életszerűnek.

Élmény:

Kb. ötször futottam neki enneka  mondatnak, mert azt hittem, a poszt végére megértettem miről szól a film, de aztán rájöttem hogy mégse. Az biztos, hogy Johnny filozofálgatásai és a komorabb hangulat jól illeszkedik az 1990-es évek stílusához, de az az érézsem, mintha egy jóval hosszabb filmet forgttak volna, és kivágták azokat a részeket, amik segíthettek volna megérteni. Így csak cselekmény, cél és konkrétumok nélküli párbeszédek maradtak, és Johnny szövegközpontúsága miatt még hangulati filmnek se tudom elismerni, noha egy ponton erősen hasonlított a Távoli hangok, csendélet c. filmre. Szóval nem tudom mit, hogyan és miért akrja megmutatni nekem a film azt, amit láttam, de kétségtelen, hogy a karakterek miatt szórakoztató volt.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láttunk korábban: David Thewlis (A nagy Lebowski), Katrin Cartlidge (Hullámtörés), Peter Wright (Mr. Turner), Ewen Bremner (Trainspotting, Blöff)

Következik: A nyugodt férfi