Tartalom:

1940-es évek, Kína. Fukuj (Ko Ju) gazdag családból származik, de sokat szerencsejátékozik. Annyira túlzásba viszi, hogy sikerül elvesztenie a csaláid kúriát is, de ettől legalább észhez tér és belátja, hogy a családja a legfontosabb: felesége Csiacsen (Kung Li), lánya és kisfia. Bábjátékosnak szegődik és beutazza a vidéket, amikor váratlanul a kínai polgárháború közepén találja magát. Kapcsolatot nem tarthat családjával, így mire hazatérhet, gyerekei már nagyobbak, felesége halottnak hitte. Megtörtént a kommunista hatalomátvétel, és ezúttal szerencsét hozott neki a szerencsejáték: kúriája miatt azt a férfit végzik ki kapitalistaként, aki annak idején elnyerte tőle. Fukuj azonnal megérti, hogy a nyugodt családi élet érdekében jó kommunistaként kell feltűnnie...

Részben a maoista kommunizmus kritikáját láthatjuk, vagy legalábbis az esetleges káros hatásait, a kommunizmust magát ugyanis egyáltalán nem tünteti fel rossz színben, inkább csak egy elfogadandó helyzetnek. De ez is csak a helyzet, a történet sokkal inkább egy Az élet csodaszép-féle "szeressük egymást gyerekek" nyilatkozat arról, hogy bizakodjunk a szebb jövőben.

Megvalósítás:

Három idősíkon zajlik a történet a három fő kommunista történelmi eseményre reflektálva: az 1940-es években a hatalomátvételhet, az 1950-es években a nagy ugráshoz, az 1960-as években a kulturális forradalomhoz kell igazodniuk Fukujéknak. Fukuj elsőzör nemtörődöm szerencsejátékosként kerül szemünk elé, felesége, Csiacsen pedig már ekkor is a család alapja, aki a továbbiakban is változatlan személyiséggel jelent biztos pontot. Fukuj tehát először felelőtlenül eljátsza az egykor gazdag család nagy házát és az utcára kerülnek; ekkor érti meg, hogy Csiacsen útja a helyes és innentől kezdve ő is statikussá válik. De nem csak az egyéntől függ saját boldogsága, a nagy ugrás és a kulturális forradalom miatt közvetve egy-egy tragédia éri őket. Ez akár jelképesen is érthető, hiszen elveszítenek szinte mindent, ami még a kommunizmus előtti idők hagyatéka. Ugyanakkor magára a kommunizmusra nem néz rossz szemmel a film, a helyi titkár pl. kifejezetten jó fej, az ő szájából elhiszem a jó szándékot és az intézkedések helyénvalóságát majdnem minden esetben. Szintén fontos jelképe a történetnek a bábozás, ami a kulturális forradalomig szolgálja a családot, de amikor kell, látszólag könnyű szívvel szabadulnak meg tőlük és új, modernebb funkciót nyer a doboza.

Vizuálisan nem volt nagy élmény sajnos, pedig volt bábozás, nagy csatajelenet, talán az erőteljes maoista plakátok elég látványosak voltak, de összességében nem fedeztem fel a filmen végighúzódó motívumot. A zene egy szentimentális dallamrészlet volt, őszintén szólva engem zavart a folytonos felbukkanása. A Csiacsent alakító színésznő teljesítményéről mindent elmond, hogy eltiltották a filmezéstől két évre, annyira sikerült jól hoznia a rendszeren felül álló anyát.

Élmény:

Sajnos nem működött, pedig szeretem az efféle humanista filmeket. Azt hiszem ennek az volt az elsődleges oka, hogy túlontúl kiszámítható volt és nem értek meglepetésként a tragédiák, az azokat felvezető jelenetekből tökéletesen lehetett látni előre, hogy mi jön. Ráadásul nagyjából kétszer láttam ugyanezt a filmet: az Isten veled ágyasom és A bábművész nagyon hasonló témát dolgoz fel

Érdekességek:

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Ko Ju és Kung Li (Isten veled ágyasom)
- Kommunistaellenes felhangjai miatt nemcsak Kung Lit, hanem a rendezőt is eltiltották egy időre a filmektől.

Következik: Carmen Jones