Tartalom:

Egy szamuráj kardot vesz vagy éleztet. Az utcán sétálva arra gondol, kipróbálná élesben is, ezért rátámad egy vak szerzetesre...

Nem tudom mennyire eredeztethető valamilyen népi hagyományból a történet, valószínűleg van valami tanulsága, amiért a pökhendi szamuráj pórul jár, de ez számomra nem derül ki a filmből.

Megvalósítás:

Előbb egy szamurájt láthatunk, aki hosszasan próbálgatja kardját, majd elmegy a felirat szerint "tompa" kovácshoz, akinek pénzt fizet vagy egy új kardért vagy a kardjának élezéséért. Onnan távozva két járókelőbe is beleköt, hogy kipróbálja fegyverét, de mindkét alkalommal ő marad alul és a végén még a kardja is kicsorbul. A film címe is magyarul "tompa kard".

Hogy a szamuráj (és a kovács) alapvetően ostoba figurák, a rajzolásuk is erősíti, mivel szemük kancsal módra körbe-körbe forog, komikus jelleget kölcsönözve nekik. A film sárgára és kékre van festve, vélhetően ezek a külső ésa belső tereket jelképezik, míg az utolsó jelenetben, amikor csak az alakok árnyékát látjuk az erdőben, szerintem az esti sötétségre utal. Bár van pár felirat, állítólag Japánban ekkor szokás volt kommentálni a filmeket, amit az is alátámaszt, hogy elég sokat mozog látszólag céltalanul a karakterek szája.

Élmény:

Ez az első fennmaradt japán rajzfilm. A rajz minősége az eddigi animációkhoz képest végülis egész jó, de mai szemnek azért édeskevés, miközben a történet szintén érthetetlen a fent vázolt ok miatt.

Érdekességek:

- A filmről bár tudtak, egészen 2007-ig nem látta senki, amíg tök véletlenül meg nem találták egy régiségboltban. Arról is tudni, hogy nem ez a legelső japán rajzfilm, de az egyik első, és az első fennmaradt.
- Japánba már az 1890-es években eljutottak Edison és Lumiere-ék kamerái, így korán elkezdték a filmezést, de a nagy 1923-as földrengés és a második világháború bombázásai miatt javarészt megsemmisültek ezek a korai filmek.