Tartalom:

Kapaszkodjatok, kicsit bonyolult lesz: 19. század, Anglia. Családi veszekedés során kiderül, hogy a gazdag család örököse, Richard más apától van. A fiút kitagadják. Távozóban véletlenül épp belebotlik valódi apja holttestébe és persze véletlenül épp ekkor érkezik oda a tömeg. Richard azt gondolja, nevelőapja ölte meg a férfit dühében, ezért hogy anyja ne keveredjen bele az ügybe és ne tudódjon ki titka, ami szégyent hozna rá, inkább álnéven, Dawes-ként mutatkozik be és magára vállalja a tettet. Azonban azt nem nevelőapja, hanem a valódi apa egyik fia, John Rex követte el. A sors fintora, hogy Dawes és a később más ügyben elítélt Rex ugyanarra a büntetőtelepre kerülnek Ausztráliában. Dawes egy ponton vízbe veti magát, hogy szabaduljon vagy legalább meghaljon, míg Rex mikor lehetőség nyílik rá, elrabol egy csónakot rajta a kormányzó feleségével, lányával és a kegyetlen Frere kapitánnyal. Kirakja őket egy lakatlan részen éhenhalni, de a csapat szerencséjére épp odavetődik Dawes, aki találékonyságával hamar a vezetőjükké válik, sőt, egymásba is szeretnek a lánnyal, Slviával. Végül sikerül hajót építeniük és megmenekülniük, Frere azonban azonnal visszaviteti a rabok közé Dawes-t. Sylvia a megpróbáltásoktól emlékezetét veszti és semmire nem emlékszik a kalandból, Dawes-nak pedig azt hazudja Frere, hogy Sylvia meghalt. Rexet azonban elkapják és újra találkoznak a felek...

Talán bele lehetne magyarázni a bosszú és a megbocsájtás témáját, de nem érzem többnek egy fordulatos filmnél.  Ellenben egészen őszinte módon mutatja be az ausztrál fegyencek életét és nehézségeiket, a történet alapjául szolgáló regény célja pedig épp ez volt: fiktív köntösben kissé felpuhítva tálalni az ország múltját.

Megvalósítás:

Ahogy egy írás találóan fogalmazott, viktoriánusan szövevényes a cselekmény rengeteg véletlen (és életszerűtlen) egybeeséssel, nem mennék bele, nem is fontos és a film se pazarol rá sok időt, csak amennyi épp szükséges a végső hepi endhez. Túlnyomórészt Dawes húszévnyi raboskodását láthatjuk a hajóúttól kezdve szabadulásáig. Az alapmű újságban jelent meg folytatásos formában, ez indokolja az érdeklődést fenntartani kívánó fordulatokat és a kicsit epizodikus szerkezetet. A cél tehát a rabok életének bemutatása volt, de ezt nem annyira a mindennapok ábrázolásával tették meg, hanem inkább a felügyelők kegyetlenkedései adják a történet magvát. Ez viszonylag kissé még "romantikus", de azért vannak keményebb részek, mint a főgonosz Gabbett kannibalizmusa vagy az öngyilkosságba hajszolt gyerekek (az író valós eseményeket szőtt a történetébe). Végül aztán persze mindenki megkapja amit megérdemel, pedig a könyvben a hősszerelmeseink odavesznek. A karaktereknek alig van egy-egy tulajdonságuk, még a sok játékidőt kapó Dawes sem igazán fejlődik vagy válik árnyaltabbá, csak sodródik az eseményekkel.

Fontos megjegyezni, hogy ezúttal sem teljes filmről beszélünk,és bár nem találtam róla infót, úgy sejtem kb. egy-másfél órával kevesebb maradt meg. És ez még csakn em is a jump cutoknál vagy a beillesztett állóképeknél válik egyértelművé, hanem már az elején, amikor rengeteg feliratot kapunk magyarázatként az eseményekhez. Felirattal gyorsabban el lehet magyarázni egy helyzetet, de egy filmnek mégis csak képpel kéne ezeket elmondania. Mindenesetre míg kezdetben ezt nagy hibának tartottam, mostanra megenyhültem, hiszen nem tudni milyen volt az eredeti felvétel. legnagyobb erénye, hogy a rendező szöveghű akart maradni, így mindent eredeti helyszínen forgatott, így vannak nagy sziklafalaink, óceánunk. Állítólag mesterien használta és úttörő volt a festett üvegek használatában is, azaz a kamera elé egy festett üveget helyezve módosíthatta a képet. Fel se tűnt hogy volt ilyen, szóval kiváló munkát végzett, bár a látványvilághoz ez nem adott hozzá sokat. A börtönökben játszódó jelenetek esetén előfordult néhány egés tetszetős expresszionista árnyjáték, de összességében nem volt túl izgalmas. A színészek a rosszabb fajta némafilmes játékot hozták.

Élmény:

Korának messze legdrágább ausztrál filmje a történetét tekintve végülis egész jó is eredetfilm lehetne, a könyvet is ilyesminek szánták, de a cselekmény túlságosan közönségbarát volt és nem elég realisztikus. A képeivel is hasonlóan vagyok, ha Ausztrália megjelenítése lett volna a cél, akkor jobban ki kellett volna hansúlyozni a tájait, a jelenlétét.

Érdekességek:

- Dawes anyját nem más játsza, mint az író lánya.
- Az író, Marcus Clarke bohéméletet élt és 35 évesen ebbe bele is halt.
- A filmnek azért volt amerikai rendezője és színészei, valamint ekkora költségvetése, mert az amerikai piacra szerettek volna betörni vele. Sajnos ezzel elkéstek, mert mire ott megjelent, már berobbantak a hangosfilmek.