Cselekmény: A cím az angolok számára furának tűnő ausztrálokra utal, ide érkezik főhősünk, az olasz Nino (Walter Chiari), aki magazintulajdonos unokatestvére meghívására jött. Csakhogy az unokatestvér nem várja, a szállása nincs lefoglalva, és amikor elmegy a szerkesztőségbe, az épp felszámolás alatt áll, az unokatestvérnek nyoma veszett a tartozásaival együtt. Nincs mit tenni, Nino jelentkezik munkásnak egy építkezésre...

Téma: Alapvetően egy óda az ausztrál életformához, amelyben a bevándorló megtanul beilleszkedni, de közben a történet rámutat az ausztrálok bevándorlóellenességének irracionalitására is. Amit nem tudok eldönteni, hogy a történetben szintén erősen jelen lévő szexizmus mennyire ironikus.

Tartalom: Két részre osztanám a történetet, az elsőben gyorsan megismerjük az Olaszországból Ausztráliába érkező, váratlanul magára maradt Nino helyzetét, aki szerencsére beszél angolul, azonban az ausztrál angol, főleg a hétköznapi melósok nyelve eléggé eltér ettől, nem beszélve az ismeretlen szokásokról. Ez is lesz a humor fő forrása végig, de míg kezdetben ez azt jelenti, hogy Nino fennakad az ismeretlen dolgokon, addig a végére már inkább az ausztrálok karikírozását jelenti. Nino a kelleténél jámborabb, az ausztrálok pedig nyersebbek, nem tudom, ez mennyire hiteles, mindenesetre nem tette őket rokonszenvessé. Nino beilleszkedése végül építőipari segédmunkásként történik meg, ahová jobb híján jelentkezik, és ahol idővel el- és befogadja a többi munkatársa, és ha kell, kiállnak érte és segítenek neki más ausztrálokkal szemben is, bár Nino egyáltalán nem fél kiállni magáért és szembehelyezkedni akárkivel. Az ausztrálok a filmben alapvetően jókedélyű prolikként vannak ábrázolva, ahol az erőszak és a nyers modor is a móka része. Ahogy egyensúlyba kerülnek az "erőviszonyok", az amúgy is kedves történet még melegebbé, humanistábbá  válik. A beilleszkedéshez végül otthon kell és család, ez a kb. utolsó harmad lényege, és a romantikus szál elég fura lett, Nino részéről szinte véletlen, szerelme részéről pedig csak annyi, hogy kiderül számára, hogy Nino becsületes alak. Az megszokott ebben az időszakban, hogy a női karakterek másodrendűek, de helyenként kifejezetten durván szexista, ami viszont nem jellemző sem a filmekre, sem a Powell-Pressburger párosra, úgyhogy simán lehet, hogy a megfelelő kontextus hiányában valamit félreértek.

Forma: Klasszikus film, amelyben néhol meg-megvillan Powell kreativitása, főleg amikor Nino nem normális lelkiállapotban van és ezt a nézőpontját felvevő kamera mozgatásával, homályosításával érzékelteti. Kicsit le kell lassulni a filmhez, mert a vizuális humor nem kapkodós, gyakran lassan történik minden, és ezért nem is annyira hahotázós, hanem mosolygós. Kedvenc jelenetem ebből a szempontból Nino unatkozása a lakásban, amikor szó nélkül egyik ajtón kimegy csak azért, hogy a változatosság kedvéért egy másikon jöjjön be. A színjátékkal nincs gond, a szereplőválogatás jól sikerült nem csak a karakteresebb arcok miatt, hanem mert sok a számunkra ismeretlen, de Ausztráliában amúgy nagynevű színész (például csak utólag tudtam meg, hogy az útbaigazítást kérő autós egy igazi intézmény). A zene tipikusan a jelenetekre reflektál, a nyitó- és záródal szövege humoros.

Élmény: Először is egy szokásos mentegetőzés: valószínűleg sok utalás felett átsiklottam, ami egy korabeli ausztrálnak vicces lehetett, úgyhogy kérném szépen ausztrál olvasóim segítségét. Ugyanakkor állítólag a film alapjául szolgáló könyv sokkal viccesebb, szóval lehet, hogy nem teljesen velem van baj, mert aranyos és szívetmelengető tud lenni, de azért inkább sótlan volt. Talán csak a szép emlékeim torzultak idővel, de a Powell-Pressburger filmek ennél magasabb színvonalat képviseltek korábban, és ez a film mintha szintén az 1940-es évekből származna.

Érdekességek

• Korábban láttuk:
  
  • Walter Chiari (Falstaff)
  • Chips Rafferty (Negyvenezer lovas, Kalandos vakáció, Félelemben élni)
  • Slim De Grey, Robert McDarra (Félelemben élni)
  • John Meillon (Félelemben élni, Krokodil Dundee)
  • Jacki Weaver (Piknik a Függő-sziklánál)
• Még életben vannak: Claire Dunne (87),Barry Creyton (85), Judith Arthy (84), Tony Bonner (81), Jacki Weaver (77), Ken James (75), Liza Goddard (74), Jeanie Drynan (73)
• Robert McDarra 1975-ben hunyt el 44 évesen betegségben; Gloria Dawn 1978-ban hunyt el 49 évesen ismeretlen okból; Judi Farr tavaly hunyt el 84 évesen
• A Kayt alakító színésznő ezelőtt időjárásjelentő volt; a Giulianát alakító színésznő ekkor a főszereplő párja volt és majdnem nem vették bele a filmbe, mert jobban nézett ki Kaynél... és hát tényleg.
• Az alapmű szerzője is cameózik egyet a nyitójelenetben, mint kocsmatöltelék.
• Az olasz bevándorlás akkora, hogy az ausztrálok 4-5%-a olasz felmenőkkel bír - köztük a jelenlegi miniszterelnök - , már a felfedező Cook hajóján is volt olasz és a legelső fegyencek között is. Az 1890-es évektől egyre ellenségesebben fogadták a kisebb bérért dolgozó olaszokat, de igazán csak 1920-as évektől érkeztek nagyobb számban, amikor az Egyesült Államok bezárta kapuit előttük, az igazi lökést pedig a második világháború adta meg.