Előzmények: Amerika úttörői filmesei Edison és csapata volt, akik ugye részben más üzleti modellben gondolkodtak de ettől függetelnül ők is aktualitásokkal, egzotikumokkal kezdtek. Erre kiváló alkalmat nyújtott az 1900-as párizsi világkiállítás (Scene from the Elevator Ascending Eiffel Tower). Nem tudom, hogy az oda- vagy a visszaúton, mindenesetre James H. White-nak (1872-1944) sikerült lekapnia egy kisebb vihart az Atlanti-óceánon.

A film: A filmben a hullámzó óceánt láthatjuk. Nem óriásiak a hullámok, nem is tűnik nagynak a vihar, de ennek részben lehet az az oka, hogy a kamerát erősen rögzítették, így a hullámzást némileg kiegyenlítő hajó visszavehetett a valódi erejéből. Szóval megint abban van az esztétikai élmény, ahogy a kamera alatti felület hogyan mozog, a rögzítés és a vihar miatt pedig ezúttal nem egyenletesen haladunk, hanem kaotikusan és az egész horizonttal. Akkor válik izgalmasabbá, amikor egy vágás után csak az óceánt látjuk már és a hajó teljesen eltűnik a kameraképből. Újfent nem akarok ebből messzemenő következtetéseket levonni, nem hinném, hogy ez már az Az arani ember vagy Tarkovszkij és Malick transzcedneciája lenne, de látványos.