Rendezte: Alice Guy
Műfaj: néma, rövid, vígjáték
Főbb szereplők: -
Megjelenés: 1913, Egyesült Államok
Hossz: kb. 14 perc
IMDB: 5,7
Ajánlott írás: -
Műsoron: -
Előzmények: Alice Guy (1873-1968) nemcsak az első női filmes volt, de az elsők között volt a narratív film megteremtésében is. Egy kamerákkal foglalkozó cég titkárnőjeként jó kapcsolatot ápolt a filmesekkel, ott volt az első Lumiere-demonstráción is, és mivel jó viszonyban volt a vezetéssel, kölcsönkért egy kamerát. Unva az aktualitásokat, 1896-ban leforgatta az első narratív filmet. 1906-ig itt (a Gaumont-nál) rendezett, majd 1907-ben az amerikai leányvállalat vezetője lett férjével. Annyira sikeresek voltak kezdetben, hogy az ország legnagyobb stúdióját tudhatták magukénak,azonban az 1920-as évekre áttevődött a súlypont Hollywoodra a keleti partról.
A film: A történetben egy férfi üzleti ügyei(?) annyira balul sülnek el, hogy inkább szakít kedvesével, hsizen nem tudná biztosítani a tisztes körülményeket. A nő azonban tehetős és felajánlja saját pénzét, ám a férfi büszkeségből nem fogadja el azt. Ekkor a nő cselhez folyamodva kamu táviratot küld neki: nagynénje elhunyt és ráhagyja örökségét, ha 12 percen belül feleségül vesz valakit... Nem tudom mennyire tudatos a témaválasztás, ez egy népszerű műfaj volt és a poénokra van kihegyezve a történet, szóval nem feltétlenül kell benne keresni társadalmi témákat, mindenesetre megmutatja, hogy: 1) a pénz mennyire fontos az egyénnek (házasság, élet); 2) a tisztesség fontosabb a pénznél, hiszen a férfit visszautasítja még egy takarítónő is, de a férfi inkább visszautasítja a fekete nőt. Megvalósításában jól alkalmazza a párhuzamos vágásokat a két, egymást üldöző fél és az iőpontok jelzése között, valamint érdekessége, hogy közel valós időben játszódva kb. hat perc alatt mutatja be a tizenkét percet. A feliratok részben magyarázóak, de már gondolatok is megjelennek benne, ez már félút a párbeszédekhez. Összességében elfogadhatóan szórakoztató rövidfilm mai szemmel is, de nem dobtam hátast tőle.