Cselekmény, téma, tartalom: A filmesszé a chilei Valparaiso városáról értekezik, amely gazdag kikötőváros volt kezdetben spanyol kézen, kalózok támadgatták, sokszínű bevándorlóvárossá vált, majd a Panama-csatorna megépülésével jelentőségét vesztette és elszegényedett, de a végkövetkeztetés az, hogy majd a jövő nemzedékének kalandja nem egy romantikus tengeri út vagy csata lesz, hanem a város fejlesztése. A filmet Chris Marker írta (és dolgozott rajta Patricio Guzman is - erős csapat), és mint ilyen, meglehetősen nehezen követhetően van felépítve az asszociációkkal tűzdelt gondolatmenete, de ha hátrébb lépünk egyet, akkor végülis csak annyi történik, hogy bemutatják a város nehézkes életét, elmesélik a történetét, szembeállítják a gazdagabb alsó részeket a szegényebb felső részekkel, majd felvázolnak egy szebb jövőt. A nehézségek abból adódnak, hogy a város dombokra épült és csak magas, meredek lépcsőkön megközelíthetőek a többségi alsóbb osztályok otthonai.

Forma: Az esszét támogatandó gyors vágásokkal kapjuk az illusztrációként szolgáló városképeket, életképeket - vagy fordítva, a városképekhez készült a szöveg, ezt nem tudom. Mindenesetre szépen fedik egymást, nem kiegészíti vagy továbbgondolja egymást a kép és a szöveg, hanem azt halljuk, amit látunk. A legszebben ez a hajóvá váló házon mutatkozik meg. Egy ponton, kb. az utolsó negyedben, ahol a város véres múltját kezdik ecsetelni, a vértől a film színessé válik, ennek nem tudom, mi a jelentősége, talán a jelent vagy a jövőt hivatott képviselni. Ez a jelenet egyébként kivételesen nem dokumentumfilm, hanem láthatóan eljátszott, tehát egyáltalán nem szűkítették le a film eszközeit dokumentumfilmes elemekre.

Élmény: Tehát nehezen követhető szöveg és képek, azaz tipikus újhullámos esszéfilm, nem ez a kedvenc műfajom, ezeknek több megtekintés kell, elsőre mindig csak bután nézek ki a fejemből. Önmagában kicsit váratlan volt, valahogy nem érzem teljes egésznek, egyetemesnek, jobb lett volna egy Chilét vagy valami mást bemutató sorozat részeként.

Érdekességek

• A film 1963-as, simán készülhetett volna egy második rész mélyebb jelentésrétegekkel, ugyanis akkor még nem sejthették, de a város szülötte az 1973-ban hatalomra került Pinochet.
• Valparaisoról a fontos infók nagy része elhangzott a filmben, de még egyszer: a nomádok lakta területet a spanyolok gyarmatosították a 16. században, de egészen a 19. század elejéig falu maradt, ekkor fejlődött kikötővárossá a két óceánt összekötő hajóknak köszönhetően, de ez nem tartott túl sokáig, hiszen a 20. század elején megépült a Panama-csatorna. jellegzetes épületei, felvonói és lépcsői miatt 2003 óta a világörökség része. Ma is az ország egyik legnagyobb városa, de már inkább kulturális központ.
• Eddig nem találkoztam Joris Ivens-szel, a rendezővel, pedig figyelemreméltó a pályafutása márcsak a terjedelme miatt is: 1912 és 1988 között készített filmeket, többek közt az 1920-as évek Szovjetuniójáról, a spanyol polgárháborúról, a második világháborúról, a kínai kulturális forradalomról, a vietnámi háborúról.