Tartalom

A német megszállás alatt álló Lengyelországba érkezik az üzletember Schindler (Liam Neeson), hogy kihasználva a háború adta olcsó zsidó munkaerőt, meggazdagodjon. Ebben segítségére lesz könyvelője (Ben Kingsley), aki arra használja a lehetőséget, hogy a gettó helyett a gyári munka biztosította jobb körülmények közé menekítse a zsidókat. A helyzet súlyosabbá válik Göth (Ralph Fiennes) érkezésével: a gettót felszámolják, a zsidókat munkatáborokba zárják. Eközben Schindler egyre elszántabban követ el mindent, hogy minél több munkását mentse meg, de ekkor parancsra haláltáborokba indítják a foglyokat...

A film története meglepően annyira nem fiktív, hogy még a látszólag túldramatizált elemek is megtörténtek, mint pl. az erkélyről emberekre lövöldözés, az elszabotált termelés vagy az Auschwitzból visszafordított vonat. A film nem mutat túl önmagán, illetve csak a nagyon hollywoodias alapmotívumként megjelenő jó kontra gonosz harcot láthatjuk. Nekem a legnagyobb problémám az volt, hogy érzésem szerint nem tudott dönteni Spielberg arról, hogy dokumentum- vagy játékfilmet készítsen.

Érdekes volt még megélni a film humorát. Az arra fogékonyak vajon mertek volna nevetni a moziban? Éreztem magamon, hogy "elindul bennem a humor", de a számig már nem jutott el; nem is lehet képes az ember elmosolyodni sem egy ilyen hangulatú filmen.

Megvalósítás

A kivitelezés természetesen profi: az első negyed egészen kedélyes, így erősebb ellenpont, amikor megérkezik Göth-tel a terror, és nagyon hatásvadászan ölik meg az arccal rendelkező, eleve sajnálatot keltő öregeket és gyerekeket. Az egyéni kivégzésektől jutunk el a tömegesig és a földi pokol megjelenítéséig, végül izgalmak után megkönnyebbülhetünk, a jó nyer, a rossz elnyeri büntetését. Sajnos ezen a ponton nagyon kibukott a hollywoodi vonal, Lanzmann melodrámának is titulálta a filmet.

A fekete-fehér múlt a jelen színes keretébe van foglalva, illetve pár ponton bekerült a filmbe némi szín is, hasonlóan a Patyomkin páncélos vörös lobogójához. A fekete-fehér történet  és több kézikamerás felvétel, az eredeti helyszínek és helyi színészek a dokumentmfilmes hatást igyekeznek erősíteni.

Képileg az első egy-két perc egyébként tökéletes, az árnyékkal-fénnyel remekül játszik az operatőr. Kicsit szemre is hánytam magam, mert arra gondolotam egyes megoldások közben, hogyha azokat egy 1920-1930-as filmben látnám, akkor elalélnék a gyönyörtől, de itt nem gyakorolt rám különösebb hatást.

Élmény

Amiben jó Hollywood, az itt is kiváló: együttérzünk a szereplőkkel, izgulunk értünk, a feszültség a tetőpontig hág, a kegyetlenkedésektől elborzadunk, a végén megkönnyebbülünk. Ahogy az elején említettem, legnagyobb problémám a filmmel, hogy nem tudott dönteni, mi akar lenni. Dokumentumfilmnek nyálas játékfilm, játékfilmnek durva történelemóra.

Érdekességek

- Schindler a háború előtt kémként tevékenykedett Csehországban és Lengyelországban, sőt, Lengyelország megtámadásának előkészítésében egészen konkrét szerepet játszott: az ürügyként szolgáló határincidenshez többek közt ő szerezte be az egyenruhákat.
- Az eredeti lista még megtekinthető itt: auschwitz.dk/schindlerslist.htm
- A listán több magyar is szerepelt szerencsére.
- Mint említettem, ha nem is egy az egyben vette át a valóságot, a filmnek nincsenek fiktív elemei: Göth akasztása valóban szinte komikusnak mondható, csak sokadjára sikerült (nem linkelem, de a YouTube-on meg lehet nézni).