Cselekmény: Az 1920-as évekkel kezdünk, amikor a még fiatal, amerikai Oppenheimer (Cillian Murphy) zaklatott, tehetséges fizikus. Rövidesen persze tanár lesz, a kvantumfizikáról tart előadásokat, de némileg beárnyékolja jó hírét, hogy rokonszenvez a kommunista eszményekkel. Ezzel együtt a hadseregnek nincs választása, hiszen közben kitört a második világháború, és a németek atombombán dolgoznak. Oppenheimert bízzák meg a sajátjuk létrehozásával. Apró bibi, hogy nem sokkal a háború után a szovjetek sikeres atomtesztet hajtanak végre, márpedig ez csak úgy történhetett meg ilyen rövid idő alatt, ha valaki segített nekik az amerikai projektből...

Téma: Nem tudom, ez már a sokadik Nolan-filmem, és egyre magabiztosabban kételkedem benne. Vagy nagyon félreértem, vagy ő nem tud rendesen megírni egy történetet, de valószínűbb, hogy egyszerűen csak nincs a történeteinek központi vezérfonala. Nem is kötelező persze, hogy legyen, de mintha eljátszaná, hogy elvileg itt dilemmákat látunk a tömegpusztító fegyverek etikájáról. 

Tartalom: A történet eleje párhuzamot von a mitológiai Prométheusz és Oppenheimer között, akik mindketten energiát adtak az emberiségnek és ezért bűnhődniük kell. A történet az időben ugrálva bontja ki előttünk Oppenheimert és az eseményeket (egy leírás ezt a részecskék ütközéseinek egymásra hatásához hasonlította), és alapvetően három szálunk van: a magánéleti lesz a legrövidebb és legkidolgozatlanabb, pedig főhősünk állítólag nem kevés barátja feleségét csábította el, szerintem jobban megértette volna velünk a karakterét. A történet gerince persze a tudományos karrier, ahogy a diákévektől eljutunk a sikeres atombomba-tesztig. Az erkölcsi dilemma persze azonnal megjelenik, hogy ez túl nagy hatalom, viszont teljesen jogos az érvelés, hogy ha a németek csinálják meg előbb, abból nagyobb baj lenne. Oppenheimernek a bevetés után lelkiismeretfurdalása lesz és kampányol a fegyverkezés ellen, de már nem tudja leállítani a "láncreakciót". Ez a pontja a történetnek számomra hiteltelen, pedig így történt a valóságban is, mégsem látom, hogy Oppenheimer nagyon megtörne. A harmadik történetszál, a keret, egy váratlan politikai thriller. Ez a szál szinte hangsúlyosabb a gerincnél, át- és átszövi a teljes filmet, ráadásul a vége már nem is a címadóról szól, így komolyan felmerült bennem, hogy a cím lehetne inkább "Strauss" és nem "Oppenheimer". Ebben a szálban Strauss egy politikus, aki részben sértve érzi magát, részben veszélyesnek találja Oppenheimer atomellenességét, ezért megpróbálja eltávolítani a közéletből egy kirakatperrel, ami később a történet legvégén az ő karrierjére is hatással lesz. Rengeteg a karakter, de értelemszerűen messze a legtöbb játékidő Oppenheimernek jut, akihez viszont ennek ellenére nem jutunk közelebb. Azon kívül, hogy megijed az atomfegyverektől - amelyek veszélyeivel korábban is tisztában volt - , nem látok jellemfejlődést.

Forma: Semmilyen. Szép meg minden, de ugyanazt érzem, mint a történetnél, hogy nem vezet sehova. Az eleje tetszetős, ahogy Oppenheimer "hallja" a fizikát és ez absztrakt formákban jelenik meg, de ez csak a diákéveire jellemző. A későbbiekben nyilván csúcspont a bomba, de az se olyan hosszú. Egyébiránt sok az arcközeli, főleg Oppenheimerrel, akinek ezzel valamennyire felvesszük a nézőpontját, de annyira nem hogy belelássunk a fejébe. Ami tök jó, csak ritka, amikor kivetítődnek a gondolatok. A színészektől nem ájultam el, a hanggal viszont nagyon jól játszanak, főleg a csendek, az effektek és a minimalista motívumok működnek jól.

Élmény: Szóval ja, ez már a sokadik csalódásom Nolannel kapcsolatban, mindig valami nagyszerűt várok, de azt sosem kapom meg. Tarkovszkij annak idején azzal ekézte a 2001: Űrodüsszeiát (1968), hogy rideg, és hasonlóan érzek én is Nolannel kapcsolatban. Szép, izgalmas, belekötni nem lehet, csak üres.

Érdekességek

• Korábban láttuk:
  
  • Cillian Murphy (Batman, Eredet, Dunkirk)
  • Matt Damon (Good Will Hunting, Ryan közlegény megmentése, A tégla, Csillagok között)
  • Robert Downey Jr. (A bosszúállók, Amerika kapitány, Pókember)
  • Casey Affleck (Good Will Hunting, Amerikai pite, Csillagok között, A régi város)
  • Rami Malek (The Master)
  • Kenneth Branagh (Harry Potter, Dunkirk, Bosszúállók, Tenet)
  • Tom Conti, David Dastmalchian (A sötét lovag)
  • James D'Arcy (Dunkirk, Bosszúállók)
  • Jefferson Hall (Csillagok háborúja, Tenet)
  • Matthew Modine (Accéllövedék, A sötét lovag)
  • Michael Angarano (Majdnem híres)
  • Jack Cutmore-Scott (Dunkirk, Tenet)
  • James Remar (L'ecsó, Django elszabadul)
  • Pat Skipper (Függetlenség napja)
  • Gary Oldman (Tiszta románc, Leon a profi, Az ötödik elem, Harry Potter, Batman)
• Tony Goldwyn színész nem akárki, csak nem esett le elsőre a nevéből: ő a Goldwyn-család sarja.
• Bár Tellert nem egy magyar játszotta, Szilárdot azonban legalább igen Haumann Máté személyében
• Az atombomba: az igazi tesztrobbantás itt látható.
• A történelmi érdekességekről túl sokat nem akarok írni, mert azokról a film viszonylag élethűen beszámolt és felsorolni is sok, hány Nobel-díjas van köztük. Két magyarunk van ugye, Szilárd Leó (1898-1964), aki úttörő szerepet játszott az atomenergiában, majd abban, hogy hozzálássanak az atombombához, majd abban, hogy ne vessék azt be emberek ellen. Teller Ede (1908-2003), a hidrogénbomba atyja valóban Oppenheimer ellen vallott és valóban ez lett a veszte.
• Klaus Fuchs (1911-1988) szovjet kémként kilenc év börtönt kapott 1950-ben Angliában, ezután az NDK-ban telepedett le.