Cselekmény: 1986, Szovjetunió. A mai ukrán-fehérorosz határon, Kijev és Minszk közelében fekvő Csernobil atomerőműben a reaktor felrobban. A felügyelő mérnök, Gyatlov (Paul Ritter) ez fizikai képtelenségnek tartja és azonnal utasítja a dolgozókat, hogy gondoskodjanak a reaktor hűtéséről, illetve a kiütő tűz eloltására hívják ki a tűzoltókat, azonban a sugárzás jelei hamarosan megmutatkoznak: égési sérülés, vérzés, öklendezés, halál. Eközben a helyi bizottság abban a féli-meddig tudatosan önbecsapott hitben, hogy nincs nagyobb baj, hírzárlatot rendel el és a várost lezárják, hogy elkerüljék a felesleges pánikot. Moszkvában is bizottság ül össze, ahová beidézik Legaszov szakértőt, aki megdöbbenve olvassa a jelentést és megérteti a politikusokkal a helyzet súlyosságát. A szürke pártkatonát, Scserbinát (Stellan Skarsgard) és Legaszovot a helyszínre küldik, ahol lassan Scserbina is megérti, mekkora a baj, ezért kiürítteti a várost és megpróbálják többek között homokkal befedni a tüzet. Ez sikerül ugyan, de Legaszov tudja, hogy csak ideiglenesen, a homok ugyanis előbb-utóbb a reaktormag hőjétől elolvad majd. Eközben egy minszki kutató, Homjuk (Emily Watson) a jelekből rájön, mi folyik és Csernobilhoz utazik figyelmeztetni a mit sem sejtő Legaszovot: két-három napon belül a reaktor alatti víztartályok Ukrajnától Németországig terjedő, gőzrobbanást és sugárzást fognak okozni...

Téma: A sztori legfontosabb motívuma a kellemetlen igazság, amivel a hatalom emberei nem nagyon hajlandóak szembesülni, a következmények miatt pedig az "alattvalók" nem nagyon hajlandóak ezt erőltetni. A valóság persze ettől még szembejön, és a történet optimista felhangja szerint végül győz, pedig...

Tartalom: A történet a robbanással indul, innentől kezdve két irányba indulunk: kideríteni, mi okozta, illetve megmutatni, hogy hogyan küzdöttek meg a katasztrófával. Mindkettő gátja, hogy a rendszer elsősorban magát védi, és ebben másodlagos, hogy mi történik az emberekkel vagy hogy mi az igazság. Az ötrészes sorozatnak ez a fő szála, és az első két részben azzal kell megküzdenie tudósainknak, hogy a hatalom embereit rávegyék, hogy kivételesen ne az államérdekkel foglalkozzanak, és később ez már a legfelsőbb szintekig is elér. Két karakterünkben van némi dráma: Legaszov küzd azzal, hogy ellentmondhat-e a hatalomnak, illetve Scserbina az, aki talán egyedül mutat fejlődést és képes az emberek érdekeit a hatalom elé helyezni idővel. Homjuk karaktere nekem kissé meredek, túl vakmerő ahhoz képest, hogy ő is ebben a rendszerben él. Hasonló okból a legkellemetlenebb jelenet a tárgyalás, ami egy bántóan hollywoodi megoldás. Van még két mellékszálunk a civileket képviselő, sugárfertőzést kapó tűzoltó terhes feleségéről, valamint a takarítói utómunkát végzőket képviselő kiskatonáról, akinek a fertőzött állatokat kell leölnie, és ez persze nem megy neki könnyen. Nyilván nem mellékes aspektus egy történelmi sorozatnál, hogy igyekezzen bemutatni, mik történtek, illetve van még egy vissza-visszatérő, megható motívum az önfeláldozásról, amikor az emberek a biztos halál tudatában is vállalják a feladatokat. Ennek legjobban sikerültje talán a bányászok rövid története, akik rendíthetetlenül végzik munkájuk és semmi más nem érdekli őket.

Forma: A legszembetűnőbb vizuális elem nyilván a dokumentarista stílus kézikamerával és lehangolós színvilággal, ahogy egy nyomasztó (ráadásul kelet-európai) történethez illik. Néha van egy-egy erős kép is lassítással vagy szuperközelivel elérve, ezeket szerettem, de nem vitték túlzásba, de hát nem is művészfilmről beszélünk. A díszletek és jelmezek rendben vannak, a színészek tök jól néznek ki, sikerült sok karakteres arcot találni. A zene ideillően egy dark ambientes hangzásvilág.

Élmény: Eddig visszatartottam, de most kiadom magamból a problémáimat. lehet, hogy feleslegesen túl szigorú leszek, de az IMDb-n jelenleg 9,3 ponton áll, és ennyire azért nem jó. Addig rendben van, hogy ez egy dramatizált, viszonylag valósághű, történelmi sorozat egy erős üzenettel, ezt a funkcióját szépen be is tölti közel tökéletesen. Tartalmilag ott a gondom, hogy megelégszik az igazság felmagasztalásával, ami azért lássuk be, egy elég felszínes gondolat főleg így bemutatva, hogy nem is igazán tette valós dilemmává a magasabbrendű jó kérdését. Lehet, hogy csak én vagyok cinikus, de simán fel tudom venni a hatalom álláspontját, és ez nem csak a Szovjetunióról szól, simán el tudom képzelni a helyzetet egy korrektebb államban is. Le merem fogadni, ha kicsit keresnék, akkor találnék hasonló esetet jobb helyeken is. És ezt már megértette velünk az első részben is, ezért "kár volt" a további négy rész. A képi világ - megint csak ismételném magam - , lehet, hogy betölti a funkcióját, de nem egy IMDb 9-es szint. Ami egyébként még viszonylag váratlanul ért, hogy a reakcióvideósok (azaz fiatal amerikaiak) láthatóan nincsenek tisztában azzal, hogy a Szovjetunió egy totalitárius diktatúra volt, ami lehet, hogy sokkal enyhébb volt az 1980-as évek a sztálinista időknél, de akkor sem ugrálhatott olyan nagyon az ember.

Érdekességek

• A főszereplőket korábban láttuk:
  
  • Stellan Skarsgard (Hullámtörés, Good Will Hunting, Dogville, A Karib-tenger kalózai, Melankólia, Thor, Bosszúállók)
  • Emily Watson (Hullámtörés, Kótyagos szerelem)
  • Paul Ritter (Harry Potter)
• A film alapja a Nobel-díjas Szvjatlana Alekszievics könyve, amelyben összegyűjtötte az érintettek beszámolóit.
• A törileckét most elhagyom, hiszen a film nagyjából hiteles és amúgy is a végén elmondják, kivel mi lett, viszont nagyon meglepett a második részben elhangzó lehetséges nagysága a katasztrófának, ezért utánanéztem és persze ki is derült, hogy erősen eltúlozták.
• Amiről nem szólt a film, pedig megemlíthették volna, hogy az atomerőmű 2000-ig üzemben maradt, illetve a terület ma is el van zárva, mert még évezredekig veszélyesen radioaktív lesz.