Cselekmény: Jumbo asszony, a cirkuszi elefánt már nagyon vágyik egy babára, így amikor meghozza a gólya, nagyon boldog. Egy nagy probléma van: ifjabb Jumbo fülei óriásiak, a többiek gúnyosan át is keresztelik Dumbónak (szójáték, a "dumb" magyarul "buta"). Amikor egy fellépésen csíntalan gyerekek megráncigálják a fülét, Jumbo asszony a védelmére kelve felfordulást okoz, ezért megvadult állatként elzárják. A magányos Dumbót egy egér próbálja felvidítani...

Téma: Ha nagyon akarjuk, beleerőltethetjük, hogy a másságunktól vagyunk egyediek, amit legjobban az egér megjegyzése fejez ki, amikor azt mondja Dumbónak, hogy ami eddig lehúzta, az most felemeli, utalván itt a különleges füleire. De ez sántít, és amúgy sem fejtik ki különösebben.

Tartalom: Eredetileg rövidfilmnek indult, és ez nagyon látszódik a sztorin, ugyanis eléggé lassan halad. Addig oké, hogy Jumbóné vágyik egy gyerekre és amikor megkapja Dumbót, akkor nagyon vigyáz rá, amikor pedig elszakadnak egymástól, akkor nagyon szomorúak mindketten, de ez a fő konfliktusforrás szinte azonnal eltűnik a képből. Láthatunk elszórtan életképeket a cirkuszi életből, de nem erre megy ki a játék. Dumbó egyszer próbál beilleszkedni, de sikertelenül. Nem tudjuk, miért nem szeret bohóc lenni. A katarzis nagyon rövid, ahhoz képest pedig elhúznak lényegtelen, vagy akár irreleváns részeket. Ennek legjobb példája a részeg hallucináció, ami ugyan jól néz ki, de semmit nem veszít a sztori, ha kihagyják. A karakterekkel nincs különösebb probléma, bár nem is túl árnyaltak. A humora gyerekesebb a Pinokkiónál (1940) de komolyabb a Bambinál (1942), a kedvencem a "vonatul" beszélő vonat, de a sznob elefántok is jó ötlet.

Forma: A Disney a Hófehérke és a hét törpe (1937) óta nem tudott igazán sikeres filmet kihozni, anyagilag rosszul álltak, ezt csak a Hamupipőke (1950) billentette helyre később. És ez nagyon látszik és hallatszik a filmen, amit nagyon olcsón próbáltak kihozni. A rajzok részletessége messze nem éri el a kívánatos szintet, ez főleg a háttéren látszódik. Azon kevés film közé tartozik, ahol vízfestéket használtak, és az sem olyan szép, mint a többi Disney-színvilág. Néha megvillan egy-egy kreatívabb rész (pl. árnyékok, részegség), de összességében nem éri el a korábbi vagy későbbi filmek szintjét. Az egész legérdekesebb pontja a részeg látomás, amelyben szürrealista színek és elefántok jelennek meg, ami nem tudom, hogy honnan jött, de gondolom a menzán véletlenül varázsgomba került a levesbe csiperke helyett, Kár, hogy nem illett bele. Van két fülbemászóbb dal, de a hanggal sem vagyok kibékülve, talán ilyen még nem is volt a blogon. Többször dobozhangúak és egysávosak, azaz elhallgat minden háttérzaj, amikor valaki megszólal. Több karakter hangjával sem vagyok kibékülve, teljesen jellegtelenek. Dumbó egyébként egyszer sem szólal meg.

Élmény: Hát nem volt jó élmény. Először a rajz, majd a hang minősége bántott, majd bő negyed óra után a sztori elnyújtottsága is zavarni kezdett, a katarzis pedig kielégítetlenül hagyott. A témája szintén össze lett csapva. Kisgyerekeknek jó lehet, de hat éves kor felett nem ajánlom.

Érdekességek

• James Baskett 1948-ban, 44 évesen hunyt el szívrohamban
• Némi modern nézőpont: Ahogy a legtöbb régi Disney-rajzfilm, ez sem öregedett jól abban, ahogy az afroamerikaiakat ábrázolta, hiszen a munkásdalban és a varjakkal is sikerült a tipikus negatív sztereotípiákat rájuk varrnia.
• A rózsaszín elefánt nem csak dizájnelem, a huszadik század elején ez egy létező szólás volt arra, aki az alkoholmámortól hallucinál.
• 2019-ben Tim Burton rendezésében elkészült az élőszereplős változat is.