Tartalom

1916. Bill együtt él kiskamasz húgával és szeretőjével, Abbyvel. Gyárban dolgozik, és önérzetessége miatt könnyen összeverekszik másokkal. Egy ilyen eset során véletlenül megöli főnökét, ezért a lányokkal együtt egy nagy farmra menekülnek, ahol az aratás miatt munka is akad. Abby és Bill testvéreknek adják ki magukat, hogy elkerüljék a rossz nyelveket, persze így is gyanakodnak rájuk a munkások. A farm tulajdonosa magányos férfi, felfigyel Abbyre és bele is szeret. Amikor Bill véletlenül meghallja, hogy a farmernek nem sok ideje van hátra az életből betegsége miatt, megegyeznek Abbyvel, hogy hozzámegy erre a rövid időre a férfihoz, hogy megkaparinthassák vagyonát és végre ne kelljen nélkülözniük. Csakhogy a farmer egészsége egyáltalán nem romlik, viszont meglátja a "testvéreket" csókolózni. És jön a sáskajárás.

Noha a történet meglehetősen áthallásos a bibliai Sára történetével, a cselekményt alapul venni ebben a filmben szerintem hiba lenne. Azon kevés filmek közé tartozik, ahol az események mellékesek és sokkal fontosabb a tálalásuk. Olyan ez, mint egy természetfilm, amelyben az ember is objektívan megfigyelt elemként van jelen, nem számít igazán, hogy ki-mit tesz.

Megvalósítás

Az egyik legszebben fényképezett filmnek tartják a Mennyei napokat, joggal. Sok a szuperközeli képek, a természetes megvilágítás és igyekeztek minél többet forgatni a naplemente és napfelkelte során. Mint említettem, inkább tűnik természetfilmnek, olyan hosszasan időzik el a búzatáblákon vagy a benne dolgozó emberek életképein.

A koncepció az lehetett, hogy az embert a természet részeként mutassa, ezért a karakterek teljesen másodlagosak (sokan ezt a film hibájának tartják), ahogy a történetük is. Az emberi halál és a tragédia szomorú, de nem kevésbé horrorisztikus a búzát ellepő sáskajárás. nem igazán ismerjük meg a karaktereket, nagy lyukak vannak motivációik és tetteik között, de ez így van jól. Ezt a távolságtartó szemlélődést erősíti az is, hogy a történetben nincs sok párbeszéd, ellenben sokat narrál Bill húga; így az ő szemszögéből látjuk az eseményeket, mint valami rajztunk is kívülálló dolgot.

Élmény

Morricone zenéjével karöltve ez a film inkább egy lírai, vizuális költemény és nem a megszokott prózaibb, regényszerű elbeszélése egy történetnek (és még távolabb áll Godard vagy Marker esszészerű filmjeitől). Sokan  unalmasnak tartják és gyenge karakterei miatt nem szeretik, de szerintem teljesen át lehet rá hangolódni arra a másfél órára, és szemlélgethetjük a világot, amelynek része valami ember nevű faj is.